Zsiday Viktor véleménye szerint a magyar gazdaság számára csupán egyetlen lehetőség áll rendelkezésre: cselekedni kell, mielőtt elérkezik a végső határ - olvasható a Pénzcentrum cikkében.

Európa versenyképessége egyre inkább veszélybe kerül: a vezető technológiák terén az Egyesült Államok jelentős előnnyel bír, ami nem meglepő, hiszen a világ legnagyobb cégei közül mindössze 8 található a kontinensről, és a legmagasabb pozíciót elfoglaló ASML is csak a 28. helyen áll! Míg a hagyományos iparágakban, mint például a járműgyártás, korábban erős volt, most a jóval olcsóbb kínai versenytársak folyamatosan kiszorítják az európai cégeket a piacokról - állítja Zsiday Viktor, a Hold Alapkezelő portfóliókezelője, a Citadella Származtatott Befektetési Alap szakembere.

Európa korábban a keleti bővítéssel tudta megőrizni a versenyképességét az Egyesült Államokkal szemben, mintegy jolly jokereként a nemzetközi porondon. Két évtizeddel ezelőtt, 2004-ben, az EU átlagos munkaerőköltsége óránként 20 euróra rúgott, míg az Egyesült Államokban 23 dollár volt, ami az akkori 1,25-ös EUR/USD árfolyamon körülbelül 18 eurónak felelt meg.

A keleti bővítéssel az EU nagyon olcsó munkaerőhöz jutott, elindult a nagy európai bérarbitrázs, amiről korábban írtam többször (zanzásítva: a korábbi EU-perifériánál nem rosszabb, de annak töredékébe kerülő munkaerő a keleti régióba vonzotta a legtöbb új ipari és szolgáltatókapacitást, ami ezt a régiót kiemelte a szegénységből, de cserébe a periférián alig volt növekedés; nagyon csúnyán szólva a magyarok és lengyelek elvették a görögök és olaszok munkáját).

Az elmúlt évtizedek során Európa munkaerőköltségei jelentős átalakuláson mentek keresztül, amelynek következtében a kontinens versenyelőnyre tett szert az Egyesült Államokkal szemben. 2024-re a munkaerőköltségek Európában 33,5 euróra emelkedtek, míg az Egyesült Államokban ez a szám 46 USD-ra (ami körülbelül 40 eurónak felel meg) rúgott. Míg két évtizede Európa munkaadóinak szempontjából drágább volt a munkaerő, mostanra a helyzet megfordult, és a kontinens sokkal vonzóbbá vált a munkáltatók számára. Ez a változás lehetővé tette Európa számára, hogy megőrizze hagyományos ipari ágazatait az amerikai konkurenciával szemben, ugyanakkor új kihívó is megjelent a színen: Kína. 2004-ben a kínai munkaerőköltség óránként kevesebb mint 1 euró volt, ma viszont már 5-6 euró között mozog. A helyzet bonyolultsága abban rejlik, hogy bár Európa a keleti bővítés révén sikeresen megvédte magát az amerikai versenytől, Kína technológiai fejlődése és a különböző iparágakban elért élvonalbeli színvonala komoly fenyegetést jelent. Így a jövőben kérdéses, hogy Európa tud-e versenyezni Kína alacsony bérköltségeivel és egyre növekvő minőségi követelményeivel.

Az első lehetőség teoretikusan az USA befogása nagy európai tech-cégekkel. Ehhez azonban teljesen egységes piac kellene, ami pár éven belül nem kivitelezhető (ráadásul jó lenne ha egynyelvű lenne, az meg végképp nem). A másik lehetőség Kínával versenybe szállni munkaerőköltségekben, ami azt jelentené, hogy vigyük le töredékére az európai béreket. Nyilván ez sem lehetséges. Nem marad más, mint vagy bizonyos iparágak beáldozása vagy megvédésük mindenféle vámokkal, amelyek egy része lehet környezetvédelmi jellegű is (pl. a beharangozott carbon border adjustment mechanism), mivel a kínaiak és más fejlődő országok is gyakran azért olcsóbbak, mert nem tartják be azokat a környezetvédelmi normákat, amelyeket az EU.

A mai világtrendek világos irányt mutatnak: egyre inkább töredezett, különböző mechanizmusokkal rendelkező, egymástól elhatárolt zónákra épülő régiók formálódnak. Ebben a kontextusban Magyarország elkerülhetetlenül az európai térséghez tartozik, hiszen földrajzi elhelyezkedése ezt nem engedi meg. Minden egyéb irányba való próbálkozás valószínűleg nem vezetne eredményre, és kudarcra lenne ítélve. Bár Európa gazdasági jövője jelenleg nem tűnik rózsásnak, a szükséges védelmi intézkedések bevezetésével — amelyek elkerülhetetlenül szükségesek — az ország jóléte még egy ideig fenntartható maradhat.

Magyarország és a kelet-közép-európai térség számára hamarosan véget ér a nagy európai bérarbitrázs kedvező időszaka, amely eddig fellendülést hozott. A bérek közeledése valószínűleg egy új irányt vesz: a magországokban a nominális bérek stagnálása várható, míg itt, a régióban, nominálisan növekedhetnek, de reálértékben már jóval szerényebb ütemben, mint ahogy azt korábban tapasztaltuk.