Ízutazás Budapesten: Fedezd fel a város gasztronómiai kincseit, ahol minden sétával új ízek és emlékek várnak rád. Merülj el a különleges helyi falatokban és történelmi éttermek varázslatos világában! | szmo.hu

Hosszú évtizedek után városunk középpontjában újra életre kelt egyedülálló építészeti örökségünk.

A Magyar Nemzeti Bank budapesti központja, amely Alpár Ignác zsenijének mesterműve, újra ragyogó formájában tündököl. Az épület felújítása nem csupán a múlt értékeinek újjáélesztésére irányult, hanem a jövő kihívásainak is megfelel, így megmutatva számunkra, milyen lenyűgöző volt Alpár Ignác és az ő tehetséges mesteremberei által végzett munka.

A palota, amely a Monarchia közös jegybankjaként funkcionáló Osztrák-Magyar Bank számára készült, 1902 és 1905 között épült, és Budapest fiókintézeteinek központi székházaként szolgált. Alpár Ignác, az építész, a Magyar Építő Művészet 1917/4-6. számában megjegyezte, hogy a tervezési programban világosan kiemelték azokat az igényeket, amelyek egy jegybank működéséhez elengedhetetlenek, és amelyek számos szempontból eltérnek egy hagyományos banképület követelményeitől.

Amikor nekiláttam a tervvázlatok kidolgozásának, hamarosan ráébredtem, hogy itt egy teljesen új kihívásról van szó, amely eltér a megszokott banki épületek funkcióitól. Olyan célt szolgáló épület létrehozása vált szükségessé, amely eddig még nem valósult meg. A meglévő jegybankok túlnyomó többsége régi, átalakított épületekben működik, ami azt jelenti, hogy ezek az épületek csupán részleges megoldásokat kínálnak a banki működéshez. Az esetlegesen megtalálható technikai berendezések legfeljebb egyes műveletek lebonyolítására alkalmasak, viszont hiányzik az a komplex építmény, amely képes lenne egy jegybank teljes működését integrálni és egy helyen összpontosítani.

Az építész – akinek nevéhez fűződik a vajdahunyadi vár, a Tőzsdepalota és az Anker-ház – rendkívül komolyan vette a feladatát. Meggyőződése volt, hogy egy építész csak akkor képes igazán speciális rendeltetésű épületet tervezni, ha alaposan megérti azokat a folyamatokat és funkciókat, amelyeknek a tervezett tér helyet ad. Ennek érdekében a bank régi, József téri központjában mélyrehatóan tanulmányozta a trezorkezelés módszereit és gyakorlatát.

A Szabadság téri épület egyik figyelemre méltó újítása abban rejlik, hogy a tőzsdetermeket nem a megszokott középpontban, hanem a perifériákon helyezte el. Ezzel nem csupán a gabona- és árutőzsde helyiségei számára biztosított természetes világítást, hanem új szemléletet is képviselt a térhasználatban. Ráadásul felrúgta a középkorig visszanyúló hagyományt, amely szerint a trezort a pincében kellett volna elhelyezni. Ahelyett, hogy egy tágas földszinti központi teret tervezett volna, inkább egy nagy központi udvar koncepcióját valósította meg, amely új dimenziót adott az épületnek.

Az udvart körülzáró épületszárnyak különböző architektúrájúak, mivel mindegyiket más funkcióra tervezték. A legdíszesebb a falsíkból kiugró díszlépcsőház és az elnöki, alelnöki szárny. Az irodaszárny visszafogottabb, a negyedik, zárt szárny pedig a trezort rejtette.

Alpár Ignác számára a tervezés nem csupán a funkciók kiszolgálásáról szólt. Álmai bank székházát nemes és különleges anyagok felhasználásával, aprólékos mesterséggel álmodta meg, hogy az méltóan tükrözze a bank hivatását és eleganciáját. A kivitelezés során valódi szakemberek és művészek fáradoztak, akik mind hozzájárultak a műalkotás megvalósításához. A festett üvegablakok például a neves Róth Miksa műhelyében készültek, míg a belső tér szobrászati elemei Maróti Géza és Schrödl Emil tehetségét dicsérik. A homlokzaton található figurális díszítések pedig Senyei Károly, Mayer Ede, Tóth István, Róna József és Markup Béla művészi keze munkáját idézik.

A nemes és különleges anyagok kifejezést itt szó szerint kell érteni. Alpár Ignác felfedezett egy apró bányát Kolozsvár közelében, ahol a kőanyagot bányászták. A bánya működésének befejezésével a kőanyag kitermelése után a banképület valóban páratlan műalkotássá vált. A belső terek díszítése során is a minőség és esztétika állt a középpontban: a Popovics terem selyemtapétáját egy milánói manufaktúra készítette, amely a mai napig megőrzi a régi dokumentumokat, így ezek segítségével sikerült az eredeti alapanyagokat azonosítani a rekonstrukció folyamatában.

A Monarchia felbomlása és a trianoni békediktátum után, 1924-ben ebben az épületben indult el az önálló magyar jegybank működése, megalapozva ezzel a magyar pénzügyi függetlenséget.

A második világháború alatt a székház szerencsére nem szenvedett el jóvátehetetlen károkat, csak utána nyúltak hozzá, Alpár Ignác terveihez képest méltatlanul. Összességében azonban az épület funkciója nem változott, ezért kerülte el a gyökeres változtatásokat és átalakításokat.

Budapest ostroma és a háborút követő időszak, amelyet a felújítások hiányosságai, valamint az évek során alkalmazott ideiglenes megoldások jellemeztek, sajnos a palota egykori ragyogását megfakították. Műszaki állapota olyannyira leromlott, hogy már nem volt képes biztonságosan működni hosszú távon, kockázatok nélkül.

A jelenlegi rekonstrukció célja kettős: egyrészt szeretnénk, ha az épület visszanyerné régi fényét, másrészt pedig biztosítani kell, hogy megfeleljen a modern biztonsági és tűzvédelmi normáknak. Ezen túlmenően kiemelt fontosságú a színvonalas közösségi terek kialakítása, valamint az, hogy a létesítmény a mai kor munkahelyi elvárásainak is megfelelően szolgáljon.

Úgy alakították át az épületet, hogy minél jobban beengedhessék a fényt.

Ahol erre lehetőség volt, az eredeti elemeket meghagyták vagy a forráskutatást követően reprodukciókkal helyettesítették őket. Például az eredeti nyílászárókból csak néhány maradt meg, és ezek alapján készültek az ablakok és ajtók. Az előcsarnokban és a lépcsőházban látható Róth Miksa ablakok is elvesztek vagy megsemmisültek a háború során és azt követő évek, évtizedek alatt. Hiányoztak a régi, díszes, savmart üvegek is a folyosói ajtókról, helyettük valamikor a XX. század második felében sztenderd ablaküveget raktak be, ezért ezeket is újra kellett tervezni és gyártani.

A belső tér elrendezése is más lett a szocializmus alatt. Az első szint egy részét utólag födémmel osztották ketté, az így létrejött terek pedig nyomasztóak voltak. A harmadik emeleti nyitott loggiákat megszüntették, befalazták. A rekonstrukció során tehát ki kellett szabadítani az épületet ebből a csomagolásból, hogy újra kinyílhasson és ragyoghasson.

Bár a dísztermek is csodaszépek, különösen a már említett, olasz tapétával burkolt és aranyozott rózsamotívumokkal díszített Lámfalussy terem, a felújítás legizgalmasabb komponense kétségkívül az üvegkupolával fedett udvar, ahol üveghíd vezet a buja növények közé a padokhoz.

Az egyetlen zavaró elem számomra az épületben az emeletráépítés üveg-fém tetőzetének szerkezete, ami az utcafrontról nézve nem esztétikus. Különösen ehhez a pompás palotához képest.

A rekonstrukciónak köszönhetően Budapest szíve újra birtokba vehette egy lenyűgöző, századfordulós épület varázsát.