Tompa Imre "Bukovári" című művében a lírai hangvétel és a természeti képek találkozása egy különleges világot teremt. A költő a bukovári tájat nem csupán egyszerű háttérként használja, hanem szerves részévé válik a lírai alany érzéseinek és gondolatainak.
Bukovári van – jelentette ki a miniszterelnök úr, elegáns, kifinomult (a focipálya tizenhatosáig érő) latinos műveltségével, a főpolgármester-választás küszöbén. Az alábbiakban azt kívánjuk kifejteni, miért hisszük, hogy ismételten hasonló helyzet állt elő, és hogy a tárogatóval való kapcsolatunk nem a legjobb irányba halad (ezt bizony megérzik a szívünkből).
Jelenleg a Koestler-inga jobbra húz, és a világ a demokratikus és totalitárius korszakok között ingadozik. Ennek hatására a jobbszélen sokan azt hiszik, hogy az aranykor küszöbén állunk, ami végső győzelemhez vezet. Emlékezzünk, amikor Adolfék a háborúban úgy tűnt, hogy győzelemre állnak, és a Szovjetunió területén úgy haladtak előre, mint kés a vajban. Ekkor sokan, akik nem látták a valóságot, azt gondolták, hogy biztosan nyerni fognak, és Werth Henrik (nomen est omen) vezetésével támogatták a beavatkozást, hogy nekünk is be kell állnunk a harcba, irány a Don-kanyar. Hadat üzentünk a Szovjetuniónak, a képviselőházban a képviselők többsége lelkesedett a tervért, hiszen egy bolond is képes sokakat magával ragadni. De Pearl Harbor után még az Egyesült Államokkal is szemben álltunk, így harcban voltunk nemcsak a Brit Birodalommal, hanem két másik nagyhatalommal is: a Szovjetunióval és az Egyesült Államokkal. A lovashuszárok kardot rántottak, és megindultak a magyar kerékpáros zászlóaljak. Ma talán rolleres különítmények rohamoznák le az ukrán sáncokat – ők az ellenség, ha egyáltalán időben odaérnének. De mivel a MÁV különvonatai szállítanák őket a csata helyszínére, sajnos valószínűleg lekésnék a döntő ütközetet.
Az efféle ostobaság, mondhatni, nem csupán a jobboldali körök sajátja. A '90-es években, amikor az államszocialista rendszerek széthullottak, Fukuyama, a polipológus, ki merte jelenteni, hogy elérkeztünk a történelem végéhez. Erről könyvet is írt "A történelem vége" címmel, ami hát, finoman szólva is, nevetséges.
Well, túlidézett ugyan, de nem nélkülözhető Bibó István kínos kérdése (tömörítve): hogy a falloszba' van, hogy ez az ország "a döntő történelmi pillanatokban, mindenekfelett 1914-20 és 1938-44 között (és tesszük hozzá, 2010-től nem tom meddig - a szerző, T. I.) végzetes módon képtelennek bizonyult arra, hogy saját helyzetének valóságos adottságait és az ebből adódó feladatokat meglássa. (...) a magyar nemzet (...) nem tudta megtalálni vagy nem tudta hatalomhoz juttatni azokat a vezetőket (...), akik szükségleteit, érdekeit, útját jól kifejezték s jól megtalálták volna. (...) a közösség (...) a valóságos problémákkal szemben vakká lett." Ezek a választások szintén ciklikusan vezetnek a bukovárihoz. A világháború végén ugye az ország csatatérré válik, hat hónapos frontharcok és nyilasuralom, csődöt mond a köztisztviselői kar, eltöröltetik az ország felépítménye, a teljes elit elmenekül, totális az összeomlás.
Szal szerintünk megint az van tehát, hogy melléfog a regnáló tesis elit: mivel jobbra dől a világ, azt hiszik ezek a lángeszű külpolitikusok, hogy az az autoriter ideológiai konstrukció és államszervezési technika, amibe menekülnek egyrészt a felelősségre vonás elől, másrészt mert egy csomóan mélyen hisznek a kirekesztő populista (szuverenista, fasisztoid, kriptonyilas) paradigmában - szóval azt hiszik, most ez a nyerő lap. De bizony, és ez is ciklikus, simán ugyanúgy beeshetünk két szék között a pad alá, ahogy legutóbb, ahogy Adolfék is bebukták az ő totalitárius kalandjukat, úgy Vologya Putlert is elérheti a bukovári, és minket is.
Persze, ha az állam kooperál vagy összenő a kriminális oligarchikus mély-állammal (lásd Venezuelát például, ahol az autokrata rezsim összeépült a drogkartellek és balos terrorista drogcsempészek balettkarával és rendet teremtett - ajánlott olvasmányok Zentuccio alapvető cikkei Venezueláról a Holdblogon), egy diktatúra az idők végezetéig fenntartható.
De végső fokon és hosszútávon nézetem szerint mind Európa, mind Amerika ellent fog állni ennek a szaharviharnak, melynek molett viharmadara a mi pufi minielnökünk, és rá fog dőlni ez a hazugságokból felhúzott Patyomkin-falu. Más kérdés, hogy attól még nem lesz magyar újjászületés, de erről bővebben majd next time.
