Te is tapasztaltad már, hogy néha elkap a csokoládé és a chips iránti sóvárgás? Ezzel a vággyal a tested valójában egy üzenetet küld számodra.
Az éhség egy alapvető fiziológiai igény, míg a sóvárgás sokszor érzelmi vagy pszichológiai gyökerekkel bír.
A sóvárgás élménye mindannyiunk számára ismerős lehet. Olykor váratlanul tör ránk egy erőteljes vágy egy bizonyos étel iránt, amelyet nehezen tudunk figyelmen kívül hagyni. A németországi Max Planck Intézet tudósai úgy vélik, hogy ez a jelenség az evolúció során fejlődött ki, mint egyfajta mechanizmus, amely segít minket az éhezés leküzdésében és a túlélés biztosításában.
Marc Tittgemeyer, a Max Planck Intézet idegkutatója azt írja tanulmányában: a sóvárgás az agyunk és testünk ősi túlélési mechanizmusa. Úgy véli, az evolúció megtanította az agyat és a testet arra, hogy nem mindig van mit enni. Amikor bőségesen áll rendelkezésre étel, meg kell tölteni a gyomrot, hogy felkészüljünk a szűkös időkre.
Őseink számára a magas kalóriatartalmú ételek, mint a zsíros és cukros finomságok, igazi ritkaságnak számítottak, amelyek segítettek átvészelni az éhezés nehéz időszakait. Napjainkban ezek az ételek szinte mindenütt elérhetők, azonban az agyunk jutalmazó rendszere még mindig úgy reagál rájuk, mint évezredekkel ezelőtt. A cukorral és zsírral teli falatok fogyasztása dopamint szabadít fel, amely boldogságérzetet kelt, és így újra és újra arra ösztönöz bennünket, hogy még több ilyen ínycsiklandó ételt válasszunk.
Lényeges különbséget tenni az éhség és a sóvárgás között. Az éhség fiziológiai szükséglet, amelyet az üres gyomor és a csökkenő koncentráció jelez. A sóvárgás viszont gyakran érzelmi vagy pszichológiai eredetű, és akkor is jelentkezhet, amikor már jóllaktunk. Például egy stresszes nap után a kanapén ülve hirtelen megkívánjuk a csipszet. Ez nem éhség, hanem a szokásaink és érzelmeink játéka.
A sóvárgásnak több oka is lehet, amelyek közül néhány meglepően hétköznapi:
