Takács Károly kezében felrobbant egy gránát, ám ennek ellenére olimpiai bajnoki címet szerzett.
Sikerének kulcsfontosságú elemei között emelte ki a komolyságot és az eltökéltséget.
A magyar versenyző, Takács, életét 1938-ban egy tragikus baleset változtatta meg, amikor egy gránát gyújtózsinórja robbant fel egy veszprémi hadgyakorlat során, amely következtében a jobb kézfejét amputálni kellett. A hadseregben való tovább szolgálatát Horthy Miklós kormányzó külön engedélyével folytathatta, ami ritka kivételnek számított. Takács nem adta fel álmát, hogy folytassa sportkarrierjét; vasakaratának köszönhetően a bal kezébe vette a pisztolyt, és eltökélten küzdött azért, hogy bizonyítsa, nem a sérülése határozza meg a jövőjét. Mindössze egy év elteltével már tagja lett a világbajnoki címet elnyerő ötfős csapatnak, ezzel inspirálva sokakat, hogy soha ne adják fel.
A második világháború idején fronttisztként szolgált, de 1945 után újra a sportlövészet iránti szenvedélye éledt fel. Ennek következményeként részt vett a következő olimpián, ahol az ötalakos sportpisztoly versenyszámban indult. Pályafutása csúcspontjaként 580 kört teljesített, ezzel világcsúcsot állítva fel. Azonban versenyzői pályafutásának ezen fontos pillanatát megzavarta egy argentin riválisa, aki óvást emelt, mivel Takács pisztolya váratlanul elsült, még mielőtt jelezte volna, hogy készen áll a lövésre. Sebes Gusztáv, az Aranycsapat későbbi szövetségi kapitánya és a Magyar Olimpiai Bizottság akkori tagja azonnal a versenybíróság elé lépett, hangsúlyozva, hogy nem részrehajlást, hanem igazságos és alapos döntést várnak. A zsűri kezdetben elutasította a magyar észrevételt, de végül a fellebbezésnek helyt adtak. Az utolsó sorozatban Takács kiemelkedő koncentrációval lőtt, alig vétett hibát, amit hatalmas tapsvihar kísért. 59 versenytársát legyőzve, magabiztosan szerezte meg az aranyérmet.
A legújabb olimpiai győztes magabiztosan lépett a pódiumra, bár tudta, hogy a rögtönzés nem az erőssége. Ezért alaposan felkészült: előre megfogalmazta ünnepi beszédét. A papírlapot a zakója belső zsebéből vette elő, mellette pedig felesége és kisfiuk fényképe lapult, ami még inkább meghittebbé tette a pillanatot.
Örömmel jelentem be, hogy hazám, Magyarország színeiben sikerült elhódítanom az olimpiai bajnoki címet. Ahogy a közmondás is tartja, a tehetség a nemzeté, míg a szorgalom az enyém. Így hát ennek az eredménynek csupán egyharmada az én érdemem, a kétharmada pedig a hazámé, Magyarországé. Különösen azoknak a sporttársaimnak és támogatóimnak szeretném kifejezni a hálámat, akik hozzájárultak ahhoz, hogy elérhessem ezt a nagyszerű célt - nyilatkozta a bajnok, majd a helyszínen jelen lévő sportújságíróknak részletesebben is mesélt az élményeiről és az útjáról.
A komolyság és a szorgalom számomra felülmúlja a tehetség jelentőségét. Lehet, hogy rendelkezem bizonyos adottságokkal, amelyek miatt a céllövészetben találom meg a helyem, de ez önmagában nem elegendő. A versenyzőnek magabiztosnak kell lennie, de az igazi siker kulcsa az akaraterő, ami minden másnál fontosabb.
Négy év elteltével a magabiztosság már nem volt olyan erős a sikerében, ezért két különböző beszédet készített elő. Az egyik a győzelme esetére szólt, míg a másik a fiatal tanítványa, Kun Szilárd lehetséges győzelmét figyelembe véve készült. A végén azonban mindketten a dobogóra léphettek: Takács az első, míg Kun a második helyet szerezte meg Helsinkiben.
