A hangyászok több alkalommal is függetlenül alakultak ki, ami szinte elkerülhetetlen volt a természet evolúciós folyamata során. | National Geographic

A hangyák és a termeszek meglepően jelentős hatással voltak az emlősök evolúciójára, legalább 12 különböző alkalommal kialakultak hangyákkal táplálkozó állatok.

A kréta végi kihalás, 66 millió évvel ezelőtt, új lehetőségeket teremtett a hangyákkal és termeszekkel táplálkozó emlősök számára, megnyitva az utat a fejlődésük előtt. A New Jersey-i Műszaki Egyetem kutatócsoportja nemrégiben az Evolution folyóiratban publikált tanulmányában arra összpontosított, hogy feltérképezze e különleges emlősök történelmét és evolúciós szerepét a bolygón.

A mai világban körülbelül 200 különböző emlős faj él, amelyek hangyákra vadásznak, és közülük 20 faj számára ez jelenti az egyetlen táplálékforrást. Kiemelkedő példák erre a tojásrakó emlős hangyászsün, a földimalac, a tobzoska, valamint a sörényes hangyász, hogy csak néhány legismertebb képviselőt említsünk.

A kréta végi kihalást követően élővilágunk gyökeres átalakuláson esett át, előtérbe kerültek az emlősök, de emellett a hangyák és termeszek is világszerte gyors terjeszkedésbe kezdhettek. Szerepük meghatározóvá vált az ökoszisztémákban, sokféleségük ugrásszerűen nőtt, a termeszek pedig lebontókként a talaj egészségének is meghatározó szereplőivé váltak. Ez a növekvő szerep azzal is együtt járt, hogy egyes ragadozók étrendet váltottak, és a bőven rendelkezésre álló aprócska rovarok fogyasztására tértek át.

A kutatók most először kaptak válaszokat arra, hogy miként is váltak hangyafalóvá az emlősök, és derítették ki, hogy akkora hatalmas szelekciós erőt képviseltek a hangyák és termeszek az elmúlt 50 millió évben, hogy ez még a ragadozóik arcvonásait is alaposan átszabta. A hangyával táplálkozó emlősök speciális alkalmazkodásának jelei például a hosszú, ragadós nyelv, speciális karmok, lecsökkent vagy épp hiányzó fogazat, illetve különleges emésztőrendszer. Csak ezen változások tették lehetővé, hogy az apró rovarok ezreivel töltsék meg bendőjüket, és semmi mást ne kelljen fogyasztaniuk.

A kutatások keretében több mint 4000 emlősfaj táplálkozási szokásait és megfigyelési adatait elemezték alaposan. Az adatok átvizsgálása lenyűgöző élményt nyújtott, hiszen világosan kirajzolódott, mennyire változatos és sokféle az emlősök étrendi preferenciája.

A természet csodálatos sokszínűségében találkozhatunk gyümölcsöt kedvelő rókákkal, fák nedvéből élő majmokkal, és krillt falatozó fókákkal. Ám a legérdekesebbek közé tartoznak azok az állatok, amelyek a hangyákra és termeszszerű rovarokra specializálódtak, és akiknek étvágya szinte határtalan.

Ezek a rovarok olyan elképesztően kevés energiát és tápanyagot tartalmaznak, hogy még egy apró ragadozó, mint a mókus nagyságú erszényeshangyász (Myrmecobius fasciatus) is legalább 20 ezer termeszt kell naponta befaljon. Egy olyan nagy termetű pedig, mint a cibethiéna (Proteles cristatus), egyetlen éjszaka alatt 300 ezer termeszt fogyaszt.

A kutatók különböző étrendű állatok, mint például a hangyafogyasztók és termeszt evők evolúciós kapcsolatait vizsgálva felfedezték, hogy legalább tizenkét alkalommal alakult ki az emlősök körében a kizárólagos hangya- vagy termeszfogyasztás. Míg a kréta időszakban a rovaroknak csupán 1%-át képviselték ezek a fajok, mára a biomasszájuk már túlszárnyalja az összes emlős össztömegét. Körülbelül 23 millió éve kezdték el dominálni a rovarvilágot, ekkorra a rovarfajok 35%-át ők alkották.

Nem teljesen világos, hogy mi okozta a rovarok ilyen mértékű elszaporodását; talán a növényzet változásai, esetleg a korabeli klimatikus viszonyok játszottak szerepet ebben. Az viszont egyértelmű, hogy a rovarok hatalmas tömege – szó szerint is – mind a növények, mind az állatok evolúciós reakcióit mozgásba hozta. Ennek következményeként minden jelentősebb emlőscsoportban legalább egyszer megjelent a hangyák fogyasztásának képessége.

A közös vonás, amely összeköti ezeket az állatokat, hogy elődeik rovarevők vagy húsevők voltak. Kivételes esetként azonban sosem dokumentáltak olyan állatot, amely egy hangyaevő életmódról visszatért volna a rovarok fogyasztására. Az egyetlen kivételt a elefántcickány-félék (Macroscelides) csoportja képezi: ők az eocén korában az első hangyaevők közé tartoztak, de idővel mindenevő étrendre tértek át.

Bár a specializált életmód és étrend számos evolúciós kihívást rejthet magában, addig, amíg a hangyák és a termeszek dominálják az ökoszisztémákat, mindig fognak létezni olyan élőlények is, amelyek ezekből a szorgos rovarokból táplálkoznak.