A suttogó falak titkos történeteket mesélnek, miközben az árnyékok táncot járnak az érzékekkel ebben a kísérteties szanatóriumban. Az éjszaka csendjében a múlt suttogása keveredik a jelen rejtélyeivel, mintha a falak maguk is őriznék a rég elfeledett titk
Zugliget rejtett hegyoldalában áll egy villa, amely ma már inkább kísérteties helyszínnek számít, mintsem egykori gyógyintézetnek. A málló falak között gyermekrajzok és furcsa, zavarba ejtő feliratok bukkanak fel, mintha a múlt titkai nem akarnák elengedni egykori lakóikat. A Preisich Szanatórium romos falai között minden árnyék titokzatos, és minden lépés újabb rémtörténet kezdetének ígérkezik. Az épület levegője sűrű, tele elfeledett emlékekkel és megmagyarázhatatlan érzésekkel, amelyek a látogatót a felfedezés és a félelem határvonalán egyensúlyozzák.
Budapest XII. kerületének egyik eldugott zugában, a Tündérhegy oldalában áll egy villa, amelynek története egyaránt magában hordozza a gyógyítás reményét, a történelem traumáit és a rendszerváltás utáni ingatlanbiznisz árnyoldalát. Ez az egykori Preisich Szanatórium, későbbi nevén Tündérhegyi Pszichiátria, amely 2009 óta áll üresen, omladozva - mára az urbex-turisták egyik kedvenc célpontjává vált.
Preisich Kornél álma: egy varázslatos szanatórium a Tündérhegyen. E helyszín, ahol a természet és az emberi lélek harmóniában találkozik, egyedi atmoszférát teremt a gyógyulásra vágyók számára. A Tündérhegy zöldellő dombjain, a friss levegő és a madarak csicsergése közepette, Kornél egy olyan oázist álmodott meg, ahol a pihenés és a feltöltődés kéz a kézben jár. A szanatórium falai között a vendégek nem csupán fizikai, hanem lelki megújulásra is számíthatnak. A helyszín különleges programokat kínál, mint például meditációs foglalkozásokat, természetjárásokat és kreatív műhelyeket, amelyek mind a belső béke megtalálását szolgálják. Preisich Kornél víziója nem csupán egy épület, hanem egy közösségi tér, ahol az emberek találkozhatnak, tapasztalatokat cserélhetnek, és együtt élhetik meg a gyógyulás csodáját. A Tündérhegy szanatóriuma igazi menedék a rohanó világ elől, ahol mindenki megtalálhatja a saját útját a harmónia felé.
A villa 1906 és 1908 között készült el, eredetileg lakóházként funkcionálva, azonban az 1920-as években Preisich Kornél, a Szent László Kórház egykori igazgatója vásárolta meg, hogy itt valósítsa meg saját gyógyintézetét. Preisich a század elején gyors karriert futott be: a kórházi főorvosi pozíció, az egyetemi magántanári kinevezés és a korabeli orvosi elithez való kapcsolódása mind azt jelezte, hogy jelentős hatással lesz a magyar orvoslásra. Praxisában olyan neves kollégák is támogatták, mint Heim Pál. Az 1919-es Tanácsköztársaság idején vállalt szerepe miatt később fegyelmi eljárás indult ellene, ami állásából való felfüggesztéséhez vezetett, de magánpraxisát meg tudta őrizni. Még a jelentős iparos, Weiss Manfréd gyermekeit is ő kezelte. Végül 1929-ben megnyitotta szanatóriumát a Zugligetben, ahol főként tüdőbeteg gyermekek gyógyításával foglalkoztak - a korszakban a tuberkulózis elleni harc élvonalában tevékenykedve.
A háború és az államosítás időszaka jelentős hatással volt a társadalomra és a gazdaságra. Ekkoriban a háborús események nemcsak a politikai tájat formálták meg, hanem mély nyomokat hagytak az emberek mindennapi életében is. A háború borzalmai, a veszteségek és a félelem légköre szövi át azokat az éveket, amikor a nemzetek sorsa gyökeresen megváltozott. Az államosítás folyamata még inkább felerősítette a társadalmi feszültségeket. Sok esetben a magántulajdon eltűnt, és a közösségi tulajdon formái léptek a helyébe, ami új kihívások elé állította az embereket. Az ipar és a mezőgazdaság állami irányítása új lehetőségeket, de egyben korlátozásokat is hozott. Az állam szerepe megnőtt, és a polgárok életét egyre inkább a központi hatalom döntései határozták meg. Ezek az évek nemcsak a politikai és gazdasági változásokról szóltak, hanem az emberek közötti kapcsolatok átalakulásáról is. A közös sors, a megpróbáltatások és a közösségi összefogás új értelmet adott a szolidaritásnak, miközben sokakban félelmet és bizonytalanságot is keltett. A háború és az államosítás időszaka tehát nem csupán történelmi események sorozata, hanem egy olyan korszak, amely mélyen befolyásolta az emberek identitását és jövőjét.
A második világháború azonban drámai fordulatot hozott. Hiába keresztelkedett ki korábban, zsidó származása miatt Preisichnek és családjának is viselnie kellett a sárga csillagot. Csak a szerencsének köszönhették, hogy megmenekültek a deportálástól. A háború után rehabilitálták, kitüntették, de szanatóriumát soha nem kapta vissza. Az épületet az ÁVH államosította, majd az ötvenes évek végén ismét egészségügyi célokra használták: előbb tüdőbetegeket, később pszichiátriai pácienseket kezeltek falai között.
A pszichiátria aranykora egy olyan időszakot jelöl, amikor a mentális egészségügyi ellátás jelentős fejlődésen ment keresztül. Ekkor a tudományos kutatások, innovatív kezelési módszerek és a társadalmi tudatosság növekedése révén a pszichiátriai betegségekkel élők helyzete javult. A korai pszichoanalízis, a gyógyszeres kezelések megjelenése és a pszichoterápiás technikák fejlődése mind hozzájárultak ahhoz, hogy a pszichiátria a tudományos diskurzus középpontjába kerüljön. Ezen időszak alatt a stigma csökkentése és a betegek jogainak védelme is egyre fontosabbá vált, ami új utakat nyitott a mentális egészségügy területén. Az aranykor tehát nem csupán a tudományos előrelépésekről, hanem a társadalmi változásokról is szól, amelyek segítettek abban, hogy a pszichiátria humánusabb és hatékonyabb legyen.
1978-ban rövid időre bezárták, majd 1979-ben újranyitották Tündérhegyi Pszichoterápiás és Pszichoszomatikus-rehabilitációs Osztályként. Ez volt a Kádár-kor egyik úttörő intézménye, ahol a biológiai kezelések mellett pszichoterápiás módszereket is alkalmaztak. Itt szorongásos, depressziós, fóbiás betegeket láttak el, a falakon gyermekrajzok, a szobákban terápiás emlékek maradtak meg.
