Steiner Attila: Ez nem a RepowerEU, hanem a DepowerEU.

A Portfolio Energy Investment Forum 2025 egy kivételes alkalom, amely lehetőséget teremt arra, hogy a Magyarországot érintő jelentős energetikai kihívásokat és lehetőségeket közösen vitassuk meg neves döntéshozók és szakértők körében. Ne hagyja ki ezt az élményt! Csatlakozzon hozzánk, és tapasztalja meg személyesen a gyakorlati megközelítéseket és szakmai párbeszédeket konferenciánkon!

Az Európai Unió célja, hogy 2027 végére teljesen megszüntesse az orosz földgáz importját, majd fokozatosan a kőolaj és nukleáris fűtőanyag behozatalát is. A frissen bemutatott Európai Uniós terv, ami az interjú egyik fő témáját adta, 9 pontban határozza meg az ehhez vezető lépéseket, amelyek között szerepel az új orosz gázszerződések betiltása, a meglévők felmondása vis maiorra hivatkozással, valamint kötelező nemzeti leválási tervek kidolgozása - erről részletesen itt írtunk:

Portfolio: Menjünk vissza az időben kicsit. 2022-ben az orosz-ukrán háború kitörése és az azt követő energiaválság kapcsán egy fordulópont következett be az EU energiapolitikájában: meghirdették a RepowerEU tervet, aminek az egyik legfőbb célkitűzése az volt, hogy az Európai Unió leváljon az orosz energiahordozókról. Három év alatt megfeleződött az orosz földgázimport aránya, és a kőolaj is már csak 3 százalék a teljes behozatalban. A fordulat, a leválás tempója meglepte-e a kormányt?

Steiner Attila: A kérdésben foglalt állítást annyiban árnyalnám, hogy a tavalyi év végén Oroszország még mindig a második legnagyobb beszállítója volt Európának csővezetékes és cseppfolyós gázban is. Bár a 2022-es Versailles-i nyilatkozatban az állam- és kormányfők egyetértettek az orosz kitettség csökkentésében, határidőt nem szabtak meg, és megerősítették a tagállamok jogát a nemzeti energiamixek meghatározására.

A Bizottság azonban a RepowerEU kommunikációjában már a 2027-es céldátumot is rögzítette. Az unió viszonylag lassan ébredt, de utána rendkívül gyors ütemet diktált, és vészhelyzeti jogalkotással igyekezett a jogszabályokat átvinni. Ennek egyik látványos példája a gáztárolók legalább 90%-os feltöltésére vonatkozó előírás volt, de a gázfogyasztás visszafogására irányuló javaslat is ilyen, amit mindössze egy hét alatt nyomtak át. Ezekhez képest is szintlépést jelent az idén május 6-án bejelentett legújabb intézkedéscsomag. Mi minden fórumon és csatornán ellenezzük ezt a tervet, mert úgy gondoljuk, hogy teljesen szembe megy az uniós célokkal és alapelvekkel is.

Ez nem RepowerEU, hanem "DepowerEU", ami gyengítené az Európai Uniót, növelné a családok terheit, még drasztikusabban rontaná az európai vállalkozások jelenleg sem rózsás versenyképességét.

Készült hatástanulmány, amely Magyarország földrajzi adottságait és sajátos energiaszerkezetét vizsgálja?

Brüsszel saját kötelezettségeivel kapcsolatban meglehetősen laza hozzáállást tanúsít. Egyrészt, mire a hatástanulmányok elkészülnek, a döntések már rég megszülettek. Másrészt, ezek a vizsgálatok gyakran felületesek, és nem térnek ki az egyes tagállamokra háruló konkrét következmények részletes elemzésére. Felelős döntések meghozatalához viszont elengedhetetlen, hogy tisztában legyünk a várható hatásokkal. Különösen figyelemre méltó, hogy mostanában a nyugati tagállamok is egyre inkább problémaként emelik ki a következmények alapos felmérésének hiányát.

Az orosz földgázról való teljes leválás számos komplex kihívást jelent, amelyek gazdasági, politikai és technológiai dimenziókat is érintenek. Először is, az energiaellátás diverzifikálása sürgető feladat: az országoknak új forrásokat és szállítókat kell találniuk, ami időigényes és költséges folyamat lehet. Másodsorban, a meglévő infrastruktúra, amely sok esetben az orosz gázszállítmányokra épült, modernizálásra vagy teljes átalakításra szorul. Ez nem csupán anyagi ráfordítást igényel, hanem a technológiák fejlesztését is, hogy a megújuló energiaforrások és alternatív gázforrások hatékonyan integrálhatóak legyenek. Emellett a geopolitikai feszültségek és a nemzetközi kapcsolatok átalakulása is jelentős hatással van a leválás folyamatára. A szövetségesek közötti együttműködés erősítése és a közös energiapolitikák kialakítása elengedhetetlen, ugyanakkor sok esetben nehézségekbe ütközhet a különböző országok érdekeinek összehangolása. Végül, a társadalmi és környezeti szempontokat sem szabad figyelmen kívül hagyni. Az emberek energiaigényei és a fenntarthatósági elvek egyaránt fontos szerepet játszanak a jövőbeni megoldások keresésében. A leválás tehát nem csupán technikai kihívás, hanem egy átfogó, holisztikus megközelítést igénylő feladat.

Az elmúlt tizenöt év során számos interkonnektor, vagyis határokon átívelő gázvezeték létesült a térségben, így már Románia, Szlovákia és Horvátország irányába is jelentős kapacitásaink vannak, amelyek elméletileg lehetővé teszik a gáz Magyarországra jutását. Ugyanakkor a régióban még mindig az orosz gáz dominál, és a szállítási útvonalak kapacitása is korlátozott. Jelenleg Ukrajnán keresztül nem érkezik gáz, és az Északi Áramlat is nem üzemel. Gyakorlatilag csak a Déli Áramlat maradt fenn, mint opció.

Magyarország gázfogyasztása tavaly és az azt megelőző évben 8,5 milliárd köbméterre csökkent, ami a nemzetközi energiaválság előtti szinthez képest negyedével alacsonyabb érték. A hazai gázkitermelésünket is sikerült növelni, már 1,9 milliárd köbméternél tartunk, és célunk ennek további fokozása. A fennmaradó szükségleteinket importból fedezzük, de a kitettség mérséklése érdekében jelentős támogatási programokat indítottunk, amelyek a földhő és biogáz használatának bővítését célozzák.

Így is több milliárd köbméternyi földgázt kellene más helyről beszerezni. Lehetséges ez?

A diverzifikációs lehetőségek adottak, ám sok esetben a megvalósulás nem csupán a mi döntéseinken múlik. Például a román Neptun Deep gázmező kitermelése csak 2027-re várható, miközben a szállítási kapacitások korlátozottak, és a román fél is jelentős gázüzemeket épít. Hasonló helyzet áll fenn az azeri gáz esetében, amely Bulgárián keresztül jut el hozzánk, illetve a görög LNG-vel kapcsolatban is – mindenütt szűk keresztmetszetekkel kell szembenéznünk. Emellett a horvát Krk terminál bővítése is a tervek között szerepel, ahonnan jelenleg évente 1 milliárd köbméter LNG érkezik hozzánk, de ennek megvalósításához is elengedhetetlenek az infrastruktúra-fejlesztések.

Ezért aligha lehet felelősen kijelenteni, hogy holnaptól lekapcsolhatjuk az orosz gázt. Önmagában kevés, hogy a csővezetékeken elvben nagyobb mennyiséget is lehetne szállítani, hiszen a kapacitásaik nagyrészt már előre le vannak kötve, azok felett a cégek rendelkeznek. Nem látom, hogy az Európai Bizottság figyelembe venné ezeket a tényeket.

Milyen lehetőségeket lát az EU arra, hogy magasabb szinten beavatkozzon a lekötött kapacitások kezelésébe?

Ha ezeket a kapacitásokat felszabadítanánk, az várhatóan más területeken okozna ellátásbiztonsági gondokat. Mindig a cső végén vagyunk, ami egyfajta adottság számunkra. Emellett egy ilyen lépés komoly beavatkozást jelentene a meglévő szerződésekbe. Elméletileg lenne lehetőség arra, hogy a piaci szereplőket kötelezzék a lekötött, de kihasználatlan kapacitások visszaadására, amelyeket aztán ellátásbiztonsági szempontok alapján újra lehetne elosztani. Jelenleg azonban nem tűnik valószínűnek, hogy az Európai Unió vezetése ezt az irányt választaná.

A kőolajjal kapcsolatban eddig nem esett szó. Milyen a helyzet e téren?

A százhalombattai és pozsonyi finomítók technológiai szempontból orosz eredetű olajjal működnek a legoptimálisabban. Ha kizárólag az adriai szállítási útvonalra való áttérésre kényszerülnénk, az jelentős költségnövekedést idézne elő, mivel ez a jelenlegi helyzetben Európa egyik legdrágább tranzitútvonala. Továbbá, az ellátásbiztonság szempontjából is komoly kockázatok merülnének fel, hiszen a Barátság kőolajvezetéken kívül ez az egyetlen alternatíva, amely Magyarország számára rendelkezésre áll.

Jelenleg aktívan zajlanak a megbeszélések a horvát féllel a tranzitdíjak csökkentéséről.

Igen, folyamatosak az egyeztetések a Mol és a horvát JANAF között. Egyelőre azonban egy helyben járnak, nem látszik előrelépés a kérdésben. Érdemes hozzátenni, hogy a magyar vállalatnak egyéves futamidejű szerződése van, azt minden évben újra kell tárgyalni. Ez önmagában ellátásbiztonsági kockázatot jelent. Szlovákia is nagyon hasonló cipőben jár: a lépéssel a két ország egyetlen csővezetékre bízná a teljes üzemanyag-ellátását, ami nyilvánvalóan nem megnyugtató helyzet.

A kormány becslései alapján a leválás körülbelül 800 milliárd forint többletköltséget vonna maga után. E költségek részletezése érdekében érdemes megvizsgálni, hogy milyen tényezők járulnak hozzá ehhez az összeghez. Először is, a leválás során előfordulhatnak új adminisztratív kiadások, amelyek a különálló államigazgatási struktúrák kialakításához szükségesek. Ezen kívül a jogi és pénzügyi átalakítások költségei is jelentős tételt képviselhetnek, hiszen a meglévő szerződéseket, törvényeket és szabályozásokat újra kell szabályozni. A gazdasági infrastruktúra fenntartása és fejlesztése is komoly költségeket jelenthet, például új közlekedési, energia- és kommunikációs rendszerek kiépítése révén. Továbbá, a leválásnak társadalmi következményei is lehetnek, mint például a munkahelyek megszűnése vagy átszervezése, ami szociális támogatások és átképzési programok bevezetését teheti szükségessé. Végül, a nemzetközi kapcsolatok alakulása is befolyásolhatja a költségeket, hiszen új megállapodások és tárgyalások szükségesek, ami további anyagi befektetéseket igényelhet.

Becslésünk szerint a teljes leválás évente körülbelül 800-850 milliárd forint plusz költséget jelentene, ami több összetevő együttes hatásából áll össze. Egyrészt az orosz források kivonásával kevesebb gáz lenne az európai piacon, ami a kínálati-keresleti dinamikák miatt növelné az árakat az irányadó holland TTF gáztőzsdén. Jelenleg mintegy 35 eurós gázárakról beszélünk, ami bár a válsághoz képest alacsony, de globális összehasonlításban még mindig magasnak számít, pl. az amerikai tétel többszöröse.

Ezen kívül a földgáz beszerzése jóval távolabbi forrásokból, bonyolultabb folyamatokon és több közvetítőn keresztül valósulhat meg. Az LNG (cseppfolyósított földgáz) szállítása önállóan is jelentős költségeket von maga után, ezt követi a gáz újragázosításának folyamata, és a végső árakat még tovább növelik a tranzitáló országok által alkalmazott díjak is. Ez mind azt tükrözi, hogy a rendszer rendkívül összetett és sok tényező befolyásolja.

Ezzel szemben az orosz földgáz esetében lényegében csak azt kell figyelembe venni, hogy milyen áron érkezik meg a gáz a magyar határhoz. A földgáz mindmáig a legnagyobb árbefolyásoló tényező az áramköltségekben, az árnövelő hatást a villamosenergia-piac is megérezné.

A többletköltség hozzáadódna a Rezsivédelmi Alaphoz? Ez jelenleg 880 milliárd forint, amit a 2025-ös költségvetés erre a célra különített el.

Nem. A teljes orosz energiaembargó fenntarthatatlanná tenné a rezsicsökkentést. Azt a pénzt, amit most a rezsivédelemre fordítunk - a jövő évi büdzsé tervezete szerint is közel 800 milliárd forintot -, arra kellene költeni, hogy beszerezzük ugyanazt a mennyiségű, de összességében drágább energiát a piacon. Ha ez a brüsszeli terv megvalósul, a magyar családok rezsije megemelkedne, ami elfogadhatatlan.

A gáz és az kőolaj mellett fontos az atomenergia kérdése is, hiszen az EU azt ott is száműzné az orosz forrásokat.

Az atomenergia egy teljesen új dimenziót nyit meg, amely eddig nem kapott figyelmet a dokumentációkban. Az itt található fűtőanyagok és alkatrészek szállítását egyaránt felfüggesztenék. A térségben nem mi vagyunk az egyedüli szereplők, akik orosz technológián alapuló atomerőművet üzemeltetnek. Egy évtizedek óta működő erőmű esetében a szükséges karbantartási alkatrészek hiánya komoly nukleáris biztonsági aggályokat vethet fel. Bár alternatív fűtőelemekről is lehet diskurálni, ezek engedélyeztetése rendkívül hosszadalmas folyamat, amely 2-3 évet is igénybe vehet.

A Westinghouse fűtőelemeit már alkalmazzák Ukrajnában és Finnországban, azonban felmerül a kérdés, hogy az amerikai vállalat képes lesz-e elegendő mennyiségű fűtőelemet előállítani az összes érintett erőmű ellátásához. Ez újabb beszállítói függőséget hozna létre, ami nem kedvez a diverzifikáció céljainak. Emellett fontos megemlíteni a Framatome-mal kötött szerződésünket, amely önmagában kedvezőnek számít, viszont a Németországban tervezett fűtőelemgyár építkezése jelenleg akadozik.

A már üzemelő Paks I. és az épülő Paks II. projekt mellett a Portfolio arról számolt be, hogy a kormány figyelemmel kíséri a kisebb moduláris reaktorok (SMR-ek) fejlesztését is. Ez a lépés hogyan illeszkedik a hosszú távú energetikai stratégiához?

Úgy vélem, hogy az SMR-ek (kicsi moduláris reaktorok) rendkívül jól illeszkednének a hazai energiarendszerbe. Jelenleg Európában még nem találkozhatunk működő SMR-ekkel, és az engedélyezési folyamatuk is időigényes, de a növekvő áramfogyasztás tükrében ígéretes alternatívát kínálhatnak. Paks 2 megvalósítása után is elengedhetetlenek lesznek további tiszta energiaforrások, és az SMR-ek képesek lehetnek segíteni az egyre fokozódó villamosenergia-igény kielégítésében.

Ráadásul ott van még a gyors ütemben növekvő napelemkapacitás, valamint a bejelentett két új gázerőmű is. Vajon nem lesz ez túlságosan megterhelő?

Nem tartom valószínűnek, hogy ez egy kedvezőtlen helyzet lenne. Jelenleg az áramimportunk éves szinten 20-25% körül mozog. Áprilisban mindössze 10%-ban kellett importálnunk, és a májusi előzetes adatok is azt mutatják, hogy ez alig emelkedett 13-14%-ra. A lakossági és ipari elektrifikációval párhuzamosan folyamatosan nőnek az igények, az utóbbi években legalább 3%-os növekedést tapasztaltunk. Ha nettó exportőrökké válunk, az mindenképpen kedvező fejlemény lenne.

Közben egyre gyakrabban fordul elő, hogy az integrált európai árampiacon negatív áron kell az itthon megtermelt többlet energiát külföldre értékesíteni. Ez se jelent problémát?

Ezért indítottunk el számos tárolási programot, és ezért kezdünk el intenzíven fejleszteni. Ha sikerül hatékonyan tárolnunk az energiát, akkor megoldhatjuk azt a kihívást, hogy amikor napfényes időben bőséges az ellátás, akkor exportálunk, míg más időszakokban importálunk. A negatív árak a szél- és napenergia terjedésének következményeként jönnek létre. Az Európai Unió területén is egyre gyakoribb ez a jelenség, tavaly közel tízezer órán át tapasztalhattuk a negatív áramárakat a tagállamokban. Éppen ezért elengedhetetlen, hogy növeljük tárolási kapacitásainkat. Akkumulátoros tárolási programunk révén már jövőre körülbelül 500 megawattnyi tárolókapacitással fogunk rendelkezni.

A Nemzeti Energia- és Klímatervben egy gigawattnyi képességet céloztunk meg 2030-ra. Fontos, hogy a tárolók a meglévő csatlakozási pontokra települjenek, például napelemparkok mellé, hogy azok kihasználtsága minél nagyobb legyen. A Jedlik Ányos Energetikai Programban hamarosan elinduló újabb pályázattal is ebbe az irányba tereljük a befektetőket.

Címlapfotó forrása: MTI Fotó/Kovács Attila.

A cikk megalkotásához a magyar nyelvre optimalizált Alrite online diktáló és videó feliratozó alkalmazás nyújtott segítséget, amely jelentős mértékben hozzájárult a folyamat gördülékenységéhez.