Stahl Judit véleménye szerint a roma gasztronómia rendkívül lenyűgöző, és igazán kár lenne figyelmen kívül hagyni a felfedezését.

Stahl Judit megfogalmazásában, ha tisztában vagyunk a gyökereinkkel és a közösségünkkel, akkor kisebb eséllyel térünk el a saját utunktól. Ez a stabilabb identitás lehetővé teszi számunkra, hogy nyitottabbak legyünk mások irányába is.

Akár híradót vezet, akár szakácskönyvet ír, neve összefonódott a hitelességgel és az emberközeliséggel. Az utóbbi időben ritkábban láthattuk a képernyőn, de ez nem jelenti azt, hogy Stahl Judit hátrébb lépett volna: sokkal inkább elmélyült. A gasztronómiához fűződő szenvedélye mára túlmutat a recepteken - újfajta közösségi élményeken keresztül mesél arról, kik vagyunk.

A Flódni című improvizációs gasztroszínházi előadás, amelyet Stahl Judit és lánya, Stahl-Bohus Hanna közösen alkottak meg, egy igazán izgalmas és sokszínű élményt nyújt. Az előadás nosztalgikus hangulatot áraszt, miközben friss és innovatív elemeket is csempész a színpadra. Minden egyes rétegében fellelhető a történelem, az emlékezet és az étel, amely nem csupán táplálék, hanem identitásunk szerves része is. A humor pedig olyan varázslatos módon kapcsolja össze a nézőket, hogy az élmény valóban közösségépítővé válik. A Romazuri roma kulturális fesztivál kapcsán Judittal folytatott beszélgetésünk során a roma és nem roma közösségek gasztronómiájának kapcsolatáról is szó esett. Kérdéseinkre válaszolva Judit hangsúlyozta, hogy mindannyian tanulhatunk egymástól, hiszen az ételek mögött sokszor mély történetek, tradíciók és kulturális értékek rejlenek. Az étkezés nem csupán táplálkozás, hanem egy olyan közös nyelv, amelyen keresztül megérthetjük egymás világát. Az egymás történeteire szánt idő és figyelem elengedhetetlen ahhoz, hogy valódi kapcsolatokat építhessünk ki. A főzés, mint kreatív és közösségi tevékenység, képes áthidalni a kulturális különbségeket, és egyszerű, mégis hatékony híd lehet két kultúra között. Az ízek és illatok varázsa révén megtapasztalhatjuk a másik kultúráját, miközben a közös étkezések során új barátságok születhetnek.

Az utóbbi időszakban valóban ritkábban tűnök fel a képernyőn. Jelenleg több izgalmas projekten dolgozom, amelyek mind különböző kreatív kihívások elé állítanak. Ezek közé tartoznak személyes kezdeményezések, írásbeli munkák és különféle együttműködések, amelyek lehetőséget adnak arra, hogy új irányokba kalandozzak. Melyek azok a területek, amelyek most leginkább foglalkoztatnak?

A gasztronómia iránti szenvedélyem a mai napig elkísér, bár a televíziózás sosem vonzott igazán. Régóta dédelgettem egy álmomat: szerettem volna létrehozni egy kultúrtörténeti és gasztrotörténeti improvizációs színházat. Két évvel ezelőtt, amikor Budapest ünnepelte 150. születésnapját, a lányommal, aki külföldön színházi rendezésre tanul, közösen egy izgalmas projektbe kezdtünk. Ebből született meg a Flódni.

Ezeket a szakaszokat én készítem, és igazán örömmel tölt el, hogy elmélyülhetek a digitális archívum világában, valamint felfedezhetem a Vendéglátóipari Múzeum kincseit. Két évvel ezelőtt négy előadást szerveztünk, amelyeket Novák Péter irányít. A jegyek mindössze tíz nap alatt elfogytak, és ma már a 48. előadásunknál járunk.

Felfedeztük Szeged, Debrecen, Békéscsaba és Szombathely lenyűgöző városait, és minden egyes helyszínen a helyi kultúra és gasztronómia történetét ötvözzük előadásainkba. Novák Péter nem csupán egy kivételes ember, hanem egy inspiráló társ is a munkában, és nincs is annál csodálatosabb, mint amikor a saját gyermekeddel oszthatod meg ezt az élményt.

A Flódni egy olyan előadás, amely egyszerre szórakoztató és mélyen elgondolkodtató. Például, vajon hogyan kapcsolódik a székelykáposzta Petőfi Sándorhoz? Érdekes módon, a székelykáposzta nem is egy ősi magyar étel, hanem inkább a kreativitás szüleménye, egy maradékból készült fogás. A történet szerint Petőfi és Pest akkori főjegyzője, miután későn értek be egy kocsmába, kénytelenek voltak azt az ételt elfogyasztani, ami még maradt. Ilyen és hasonló anekdoták gazdagítják a magyar kultúra szövetét, és tükrözik, milyen sokszínű és gazdag hagyományokkal rendelkezik ez az ország.

A Flódni egy különleges gasztroszínházi élmény, ahol az improvizáció művészete és a gasztronómia találkozik. Az előadás színpadán a legtehetségesebb improvizáló színészek varázsolják életre Stahl Judit kreatív elképzeléseit. Az este során egy állandó figura, a műsorvezető Novák Péter irányítja a történéseket, míg a szereposztás folyamatosan változik. Különböző színészek, mint Stefanovics Angéla, Hevér Gábor, Jordán Adél és sokan mások lépnek fel, mindegyikük saját egyedi stílusával és tehetségével hozzájárulva az előadás varázsához. Az izgalmas és szórakoztató pillanatok garantáltan felvillanyozzák a közönséget, akik egy ínycsiklandó kaland részesei lehetnek.

Az évek során a gasztronómiához való viszonyom igencsak átalakult. Kezdetben csupán a napi étkezések szükségleteire koncentráltam, és nem igazán figyeltem az ízek és az élmények összefonódására. Az ételek inkább csak táplálékforrásként szerepeltek az életemben. Ahogy idővel egyre több utazásban volt részem, és különböző kultúrákkal találkoztam, rájöttem, hogy az étkezés sokkal többről szól, mint pusztán a fizikai szükségletek kielégítéséről. Az új ízek, a helyi alapanyagok és a tradicionális étkezési szokások felfedezése új dimenziókat nyitott meg előttem. Ma már nem csupán az étkezés, hanem az egész gasztronómiai élmény fontos számomra. Élvezem a főzés folyamatát, kísérletezek az ízekkel, és örömmel osztom meg másokkal azokat a pillanatokat, amikor egy étkezés valóban összeköt minket. A gasztronómia számomra ma már a kreativitás, a kultúra és a közösség kifejeződése, ami folyamatosan inspirál és motivál.

Nem annyira a kapcsolatom módosult, inkább a környezet változott meg körülöttem. A hagyományos kommunikációs csatornák, mint például a nyomtatott újságok és magazinok, szinte teljesen háttérbe szorultak a közösségi média uralma miatt. Manapság, ha valaki igazán széles közönséget szeretne elérni, folyamatosan aktívnak kell lennie, és rövid, mindössze tizenöt-húsz másodperces tartalmakat kell készítenie.

Na most: én nem az vagyok, aki akkor is megszólal, amikor nincs mit mondania. És ha van is mondanivalóm, nem biztos, hogy azt ilyen rövidre tudom szabni.

Hogyan látod a gasztronómia szerepét a kulturális identitás megőrzésében és közvetítésében?

Ez a téma mostanában különösen foglalkoztat, és nem csupán a Flódni miatt, hanem mert úgy érzem, hogy a szakácskönyveim lapjain is sokat foglalkoztam ezzel. Úgy vélem, hogy ha a Föld bármely pontján leütnénk egy tűt, biztosan találkoznánk emberekkel, akik éppen főznek. Mindenütt akadnak hozzávalók, elkészítési technikák és hagyományos rituálék, amelyek nem csupán antropológiai vagy néprajzi szempontból érdekesek, hanem igazi közösségi élményeket is teremtenek.

A gasztronómia nem csupán táplálékunk forrása, hanem egyfajta közösségi kötelék is. Ez az összetartozás és a rituális ismétlődés adják meg számunkra azokat a gyökereket, amelyek nélkülözhetetlenek az önazonosságunkhoz. Ha tisztában vagyunk saját identitásunkkal, az segít abban, hogy ne rettegjünk más kultúráktól. Az, aki tudja, hogy ki ő és mit képvisel, inkább érdeklődést érez egy másik kultúra iránt, mintsem félelmet.

A különböző kultúrák, mint például a roma és nem roma közösségek gasztronómiáján és történetein keresztül rengeteg értékes dolgot tanulhatunk egymástól. Először is, a különféle ételek és főzési módszerek betekintést nyújtanak az adott közösségek hagyományaiba, szokásaiba és életstílusába. A roma konyha gazdag ízvilága és kreatív felhasználása a helyi alapanyagoknak például arra tanít minket, hogy a környezetünk adottságait hogyan lehet maximálisan kihasználni. Emellett a gasztronómia nem csupán étkezést jelent, hanem egy közösség identitásának és összetartozásának kifejeződése is. Az ételek készítése és fogyasztása során az emberek összegyűlnek, megosztják egymással tapasztalataikat, történeteiket, ami erősíti a kötelékeket és a megértést. A különböző kultúrák gasztronómiai tapasztalatai arra is emlékeztetnek bennünket, hogy a sokszínűség gazdagítja életünket. A közös étkezések során lehetőség nyílik arra, hogy felfedezzük egymás ízléseit, receptjeit és főzési tradícióit, ami hozzájárulhat a kölcsönös tisztelet és elfogadás erősödéséhez. Végül, a roma és nem roma közösségek gasztronómiai párbeszéde egy olyan hidat képezhet, amelyen keresztül jobban megérthetjük egymás kultúráját, és ezáltal gazdagabbá tehetjük saját életünket is.

Az emberekben mélyen gyökerezik a félelem az ismeretlentől, ami valójában egy evolúciós védekezési mechanizmus. Ez a pszichológiai jelenség sokszor megnehezíti a fejlődést, ugyanakkor párhuzamosan ott rejlik a kulturális növekedés lehetősége is. Ebből adódóan a felelősségünk, hogy szembenézzünk ezzel a félelemmel, és nyitottabbá váljunk az új tapasztalatokra és ismeretekre.

A roma közösség Magyarország népességének hivatalosan is 6-8 százaléka, de valójában ennél több. Ez egy nagyon alulbecsült számítás. Az, hogy nem ismerjük meg ezt a közösséget, óriási veszteség - intellektuális, kulturális és emberi szempontból is. Ez Magyarország egyik kincse és mi ezt elherdáljuk.

Az XIV. századtól fogva cigány közösségek élnek itt, ami azt jelenti, hogy a múltunk szövése sokkal gazdagabb, mint ahogyan azt sokan gondolják. Az, hogy ki volt itt előbb, nemcsak értelmetlen vitatéma, hanem egy olyan nézőpont is, amely elkerüli a valóság mélyebb megértését. Azok, akik nem hajlandók szembenézni ezzel, nem csupán empátiátlanok, hanem szerintem hiányzik belőlük az intelligencia is, hiszen saját maguktól vonják meg a lehetőséget, hogy felfedezzék a másik kultúra értékeit. Egy másik nép ételének megkóstolása, közös főzés – ezek olyan tapasztalatok, amelyek valódi hidakat építhetnek a különböző kultúrák között.

Brillat-Savarin mondása szerint: "Mutasd, mit eszel, megmondom ki vagy." Ez nem csupán egyes emberekre, hanem népekre és kultúrákra is igaz. Mindenki mindig abból főz, amije van otthon, de fontos megjegyezni, hogy a szokásokat érték hatások: a különböző megszállások, hódítók lenyomatai mai napig ott vannak az ételekben, étkezésekben, a gasztronómiai kultúrákban.

És ha már kultúra, hadd meséljek el egy fontos dolgot: főiskolás koromban, Szinetár volt az osztályfőnökünk, egyik nap azt mondta, mondjon mindenki egy dokumentumfilm témát: én azt mondtam, hogy a zsidó származásról és a cigányok gyűlöletéről forgatnék. Mire azt felelte, hogy valószínűleg senki nem adna erre pénzt. Persze értettem, hogy miért, de És hát hol van itt a cigány holokausztról szó? Miért nincs? Hogy lehet az, hogy nem viszik el a cigány gyerekeket a Páva utcai holokauszt múzeumba, ahol ott van a barna háromszög? Hát tudniuk kell erről.

Jártál már tradicionális cigány családnál vendégségben? Kóstoltál már náluk?

Még nem kaptam meghívót, de óriási örömmel fogadnám, ha felkérnének! Szívesen részt vennék!

A Romazuri fesztiválon való részvétel számomra egy különleges élmény volt, amelyet a kultúra iránti szenvedélyem és a közösségi kapcsolatok iránti vágyam inspirált. A fesztivál színes programjai, a hagyományos zenék és táncok, valamint a romani kultúra gazdagsága lenyűgözött. Emellett lehetőségem nyílt arra, hogy új bar friendships építsek, és megismerjem mások nézőpontjait. Ez a rendezvény nem csupán szórakozást nyújtott számomra, hanem egy lehetőséget is, hogy a különböző kultúrák közötti hidakat építsek, és hozzájáruljak a sokszínűség ünnepléséhez.

Igazán egyszerű dologról van szó. Végre itt van egy olyan kezdeményezés, ami nemcsak hasznos, hanem valóban fontos és izgalmas is. Gyerekkorom óta viszont mélyen ellenzem a sztereotípiák puszta létezését. Sokkal egyszerűbb ezeket használni, mintsem valóban utána járni, tanulni és megérteni a mögöttes valóságot. Nagy örömmel tölt el, hogy ez a fesztivál képes volt mélyebb és fontosabb kérdéseket is napirendre tűzni. Például: vajon a tradíció inkább megtartóerővel bír, vagy éppen ellenkezőleg, megköt minket? Milyen lehetőségek állnak rendelkezésre a kitörésre? Mit vár el a társadalom: hogy a romák elhagyják identitásukat, vagy inkább a szegénységet próbálják hátrahagyni? Felmerült a hősképzés kérdése is: vajon valóban káros, vagy esetleg segíthet? Úgy vélem, hogy az, hogy ezeket a témákat nyíltan megvitathattuk, felbecsülhetetlen értékű.

Az örök dilemma, hogy a romák beilleszkedjenek-e a többségi társadalomba vagy sem. Személy szerint úgy vélem, hogy bizonyos területeken érdemes a befogadást választaniuk, míg más aspektusokat meg kell őrizniük, hogy megmaradjanak saját kultúrájuk és identitásuk gazdagságával. Az önazonosság kérdése kulcsfontosságú: ha valaki elveszíti saját magát, mi marad akkor a lényéből?

A fesztiválon való részvételed mit közvetített a közönség felé?

Talán nem is kellett közvetítenem semmit - az, hogy ott voltam, beszélgettem, vezettem a műsort, már önmagában üzenet. Lehet, hogy valaki azt kérdezi: mit keres egy nem roma ezen a fesztiválon? De szerintem pont erről szól az egész: hogy nem lehetnénk egy napra színvakok? Szerintem ez a legfontosabb. Az alapérzéseink - félelem, szeretet, gyász, vágy - mindannyiunkban ugyanazok. Innen érdemes elindulni.

A gasztronómia világában a nők számos kihívással néznek szembe, amelyek gyakran megnehezítik a szakmai előrejutásukat és a kreatív kibontakozásukat. Az alábbiakban néhány főbb problémát említek, valamint javaslatokat arra, hogyan lehet ezeket a nehézségeket leküzdeni. **Kihívások:** 1. **Társadalmi elvárások:** A nőket gyakran a hagyományos szerepekhez kötik, ami a gasztronómiában is megjelenik. Sok esetben a nők konyhában végzett munkáját nem tekintik komoly hivatásnak, hanem inkább hobbyként kezelik. 2. **Elérhetőség és lehetőségek:** A női szakácsok vagy étteremvezetők gyakran kevesebb lehetőséggel rendelkeznek a magasabb pozíciók elérésére, mint férfi kollégáik. Az iparágban tapasztalható férfi dominancia sok esetben elnyomja a női tehetségeket. 3. **Munkakörülmények:** A gasztronómiai szektorban a hosszú munkaidő és a stresszes környezet sokszor nem kedvez a nők számára, akik esetleg családi kötelezettségekkel is rendelkeznek. 4. **Szakmai előítéletek:** A nőknek gyakran meg kell küzdeniük azzal az előítélettel, hogy nem rendelkeznek elegendő szakmai tudással vagy tapasztalattal ahhoz, hogy vezető szerepet töltsenek be. **Leküzdési stratégiák:** 1. **Mentorálás és támogató közösségek:** Fontos, hogy a nők támogassák egymást a szakmában. Mentorprogramok és női szakmai hálózatok létrehozása segíthet a tapasztalatok megosztásában és a kapcsolati tőke kiépítésében. 2. **Képzés és továbbképzés:** A folyamatos tanulás és fejlődés elengedhetetlen. A nők számára elérhető szakmai képzések, kurzusok és workshopok segíthetnek a tudásuk bővítésében és a szakmai önbizalmuk növelésében. 3. **Szerepmodellek bemutatása:** A sikeres női szakácsok és étteremvezetők láthatósága inspiráló hatással lehet más nőkre. A médiában és a gasztronómiai eseményeken való kiemelt szereplésük segíthet a nők elismerésének növelésében. 4. **Rugalmasság a munkakörnyezetben:** A munkahelyi politikák átgondolása, például a rugalmas munkaidő és a családbarát intézkedések bevezetése segíthet abban, hogy a nők jobban össze tudják egyeztetni a munkát és a magánéletet. A gasztronómia világában a nők előtt álló kihívások leküzdése érdekében közös erőfeszítésekre van szükség, hogy a szakma sokszínűsége és kreativitása gazdagodjon.

Általánosságban elmondható, hogy a nők élete sosem volt egyszerű. Az első világháború például jelentős változást hozott, hiszen a férfiak a harctereken voltak, míg a nők átvették a munka világát. Ami engem illet, soha nem tapasztaltam meg, hogy nőként hátrányos helyzetben lennék. Ha esetleg voltak is ilyen pillanatok, nem hagytam, hogy ezek befolyásolják a hozzáállásomat, mert nem szeretem magam áldozatként felfogni.

A nők kulcsszerepet játszanak a gasztronómia és a kultúra összekapcsolásában, hiszen hagyományaik és kreativitásuk révén gazdagítják mindkét területet. Az alábbiakban bemutatok néhány módot, ahogyan a nők hozzájárulnak e két világ összefonódásához. 1. **Hagyományok őrzése**: Sok nő generációkon átívelő családi recepteket és étkezési hagyományokat ad át, ezzel fenntartva a kulturális identitásukat. Ezek a hagyományok nem csupán ételek, hanem történetek és emlékek is, amelyek összekapcsolják az embereket. 2. **Innováció és kreativitás**: A nők sokszor új ízeket és technikákat hoznak be a konyhába, ötvözve a hagyományos elemeket a modern gasztronómiai trendekkel. Ezzel nemcsak új étkezési élményeket teremt, hanem a kultúrák közötti párbeszédet is elősegíti. 3. **Közösségi élmények**: A nők gyakran szerveznek közösségi eseményeket, mint például főzőtanfolyamokat, étkezéseket vagy kulturális fesztiválokat. Ezek az események nemcsak a gasztronómiai élvezeteket kínálják, hanem lehetőséget adnak a kultúrák találkozására is. 4. **Képviselet és láthatóság**: A női séfek és gasztronómák egyre nagyobb szerepet játszanak a szakmában, ami segít a nemek közötti egyenlőség előmozdításában. Az ő sikereik inspirációt adnak más nőknek, hogy bátran lépjenek a gasztronómia világába. 5. **Fenntarthatóság és tudatosság**: Sok nő elkötelezett a fenntartható élelmiszerek és a helyi termelés mellett, így hozzájárulnak a kulturális örökség megőrzéséhez is, miközben a gasztronómiai élményeket is gazdagítják. Ezek a tényezők mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a nők aktívan formálják a gasztronómiai tájat, miközben a kultúrák közötti hidakat építenek. A női kreativitás és elkötelezettség révén a gasztronómia valóban egy közös nyelvvé válik, amely összeköti az embereket.

Úgy, hogy önmagukat adják. Szerintem nőnek lenni fantasztikus lehetőség.

Amikor egy nő gyermeket hoz a világra, életének talán legnagyobb művét teremtette meg, de ha nem szül, vagy nem is vágyik erre, az életében akkor is számos értékes alkotás létezik. Mi, nők, képesek vagyunk ezt egymásban észrevenni és értékelni. Közöttünk egy mély, szívből jövő szolidaritás rejlik, amely - legyen szó kultúráról, gasztronómiáról vagy társadalmi kérdésekről - hatalmas erőt képvisel. Ez a kötelék lehetővé teszi számunkra, hogy támogassuk egymást a különféle utakon, amelyeket választunk, és ünnepeljük az élet minden formáját és megnyilvánulását.