"Siker az, amikor a gyermek szabad akaratából engedi, hogy nevelőanyukája egy kedves jóéjtpuszit adjon neki." - interjú Varró Gabriellával

Mennyi gyermek érintett ma Magyarországon abban a kérdésben, hogy a családból való kiemelés veszélye fenyegeti őket?

A veszélyeztetett gyermekek száma már egy évtizeddel ezelőtt is körülbelül 140 ezerre tehető. Ez a szám azt jelzi, hogy ennyien élnek olyan körülmények között, amelyek nem megfelelőek, például a szegénység miatt. Jelenleg körülbelül 30 ezer gyermek van védelem alatt, akik még mindig szüleikkel élnek, de az ő helyzetük már kiemelt figyelmet kap a társadalmi rendszer részéről. Ezek a gyerekek azok, akiknél már érkezett jelzés különböző intézményektől, mint például iskolák, óvodák vagy védőnők, hogy komolyabb problémák merültek fel. A gyermekjóléti szakemberek folyamatosan figyelemmel kísérik ezen családok helyzetét, hogy szükség esetén segítséget nyújthassanak.

Körülbelül 24 ezren, jó esetben nevelőszülőnél, rosszabb esetben gyermekotthonban. Utóbbiak még ma is működnek annak ellenére, hogy korábban a nagy, több száz gyereket befogadó intézményeket elkezdték felszámolni. Egy jogszabály szerint viszont ma már minden újonnan, rendszerbe kerülő 12 év alatti gyermeket nevelőszülőnél kell elhelyezni.

Két eltérő életforma találkozik, mindkettő sajátos ellátást igényel. Egy otthonban, ahol számos gyermek él, a nevelők gyakran váltják egymást, ami megnehezíti a stabil érzelmi kötődéseket. Gondoljunk csak egy fiatal felnődre, aki életében tíz-tizenkét felnőtt jelenlétével találkozott. Pedig az lenne a legfontosabb, hogy legyen legalább egy-két olyan felnőtt, akivel érzelmi kapcsolatot tud kialakítani, akihez bizalommal fordulhat. Ha a nevelők folyamatosan változnak, ez a stabilitás teljesen elveszik. Ezzel szemben a nevelőszülői család modellje sokkal inkább hasonlít a klasszikus családi felálláshoz, ahol vagy egy nevelőanya, vagy egy nevelőapa, esetleg mindkettő biztosítja a gyermekek számára a szükséges érzelmi támaszt.

Valóban több ezer nevelőszülő hiányzik a rendszerből, ezért is maradnak gyerekotthonban a gyerekek, és ezért marad születése után több száz csecsemő is a kórházban, mert nem tudják őket családban elhelyezni. Ennek hátterében elég sok ok áll, többek között az, hogy a nevelőszülőség nem számít presztízsszakmának, emellett alacsonyak az anyagi juttatások is.

Ahhoz, hogy a nevelőszülői családokban zökkenőmentes legyen az együttélés, elengedhetetlen a gondos kiválasztás mellett a folyamatos foglalkozás és támogatás is. Fontos, hogy tudatosan figyeljünk ezekre a családokra, hiszen gyakran olyan gyerekek élnek itt, akik nehézségekkel küzdenek, és sok esetben súlyos traumák terhelik őket a múltjukból és a vérszerinti családjukból. Ezen gyermekek megértése és a számukra nyújtott érzelmi és gyakorlati segítség kulcsfontosságú a harmonikus együttéléshez.

Az elhanyagolás, a bántalmazás, a fizikai vagy szexuális erőszak, valamint a szülők szenvedélybetegsége mind mély nyomokat hagy a gyermekek lelkében. Ezek a traumák nemcsak tanulási nehézségeket okozhatnak, hanem érzelmi hiányosságokat is eredményeznek, amelyek megnehezítik számukra a világ megértését és a kapcsolatok kialakítását.

A gyerekekkel való foglalkozás rendkívül fontos és komoly felelősséget jelent, amelyet mind a nevelőszülők, mind a szakmai csapatok körültekintően kell kezeljenek. A KSH adatai alapján a jelenlegi nevelőszülők körülbelül 30 százaléka több mint négy gyermeket nevel, ami már önmagában is komoly kihívást jelent. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a nevelőszülői család esetleg nem részesül elegendő szupervízióban vagy pszichológiai támogatásban, elképzelhető, hogy a kiégés veszélye fenyeget. Ez a folyamat számos problémát generálhat, amelyek nemcsak a nevelőszülőt érintik, hanem a gyermekek fejlődésére és jólétére is kihatással lehetnek.

Az első kritikus pillanat gyakran akkor jelentkezik, amikor a gyermek nevelőszülői családhoz kerül. Ekkor a gyerek először a vér szerinti családjában éli meg a helyzetet, majd a kiemelés folyamata során traumatikus élményekkel szembesül. Még ha a saját környezete nem is volt számára megfelelő, az a világ, amelyhez hozzászokott, mélyen gyökerezik benne, és érzelmi kötelék fűzi hozzá.

A környezetváltás néha hirtelen, szinte varázsütésre történik, és ilyenkor a kicsik gyakran zavarodottan néznek körbe, nem értve, mi is zajlik körülöttük.

Egy új, idegen családba kerül, ahol nemcsak számára jelent kihívást a beilleszkedés, hanem a nevelőszülőknek is. Az első feladat az, hogy a következő napok, hetek és évek során otthont teremtsenek számára. Emellett az is az ő felelősségük, hogy segítsenek a gyereknek a család dinamikájába való beilleszkedésben, legyen szó saját gyerekeikről vagy más nevelt gyermekekről.

Ezek a helyzetek számos váratlan kihívást jelenthetnek a család számára. A nevelőszülők feladata nem csupán egy biztonságos otthon biztosítása, hanem a nevelés alatt álló gyermek támogatása is, hogy képes legyen továbblépni az életben. Ez egy rendkívül felelősségteljes feladat, amelyhez számos más aspektus is társul, például a kamaszkori változások kezelése. A gyereknevelés e komplexitása komoly elkötelezettséget igényel.

Ha egy nevelőszülőnek azt mondod, hogy szép szakmád van, valószínűleg így felel: "Ez nem pusztán szakma, hanem hivatás." Ezzel teljesen egyetértek, hiszen bár valóban egy bejelentett, fizetett munkáról beszélünk, itt nem lehet csak reggel nyolctól délután ötig jelen lenni. A munkaidő nem ér véget, mert ez egy folyamatos elköteleződést igényel, amely hónapokon, sőt éveken át tart.

A szegénység és annak következményei - azért fogalmazok így, mert jogszabály szerint szegénység miatt nem lehet kiemelni gyereket a családjából. A szegénységgel azonban nagyon sokszor együtt jár az, hogy szenvedélybeteg a szülő, hogy utcára kerül, hajléktalan lesz. Jellemző az elhanyagolás, amely nagyon sokszor összefügg a szenvedélybetegséggel, az alkohol- vagy drogproblémákkal, és sajnos ennek a bántalmazás is egy jellemző velejárója.

Az SOS Gyermekfalvak tevékenysége Budapest mellett Kecskeméten, Orosházán és a környező településeken is jelen van, amelyek 60 kilométeres körzeten belül helyezkednek el. Ezen a területen a családból való kiemelések aránya körülbelül a nemzeti átlaggal megegyező. Magyarország északi vármegyéiben azonban, ahol a szegénység mértéke magasabb, a kiemelések aránya is növekszik. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint arányaiban a Szabolcs-Szatmár-Bereg és Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyékből kerülnek a legtöbben állami gondoskodás alá.

A visszatérés lehetősége csak akkor merülhet fel, ha a felülvizsgálatok során egyértelművé válik, hogy a család sikeresen talpra állt, és képes biztosítani a gyermek számára mindazt, ami az egészséges testi és lelki fejlődéséhez elengedhetetlen. Esetlegesen találkozhatunk ilyen példákkal, de ezek igencsak ritkák: az SOS Gyermekfalvaknál évente mindössze két-három ilyen eset fordul elő. A gyermekvédelembe került fiatalok többsége sajnos a rendszer keretein belül fog felnőni.

Jelenleg még távol állunk attól, hogy elérjük ezt a célt, de van egy fontos, nulladik kérdés is, amit érdemes megfontolni: mikor érkezik el az az idő, amikor nem szükséges kiemelni a családból ezeket a gyermekeket? A prevenció lenne az elsődleges lépés, azaz ha időben tudnánk segítséget nyújtani a nehéz helyzetbe került családoknak, akkor drasztikusan csökkenthetnénk a kiemelések számát, és a nevelőszülők iránti kereslet is csökkenne. Ez nemcsak költséghatékonyabb megoldás lenne, hanem hosszú távon is megtérülne, hiszen így elkerülhetjük, hogy újabb generációk nőjenek fel a szegénységben.

Nagyon sok, bár azért itt más a siker mércéje. Amíg nekem az, hogy a gyerekem leérettségizik, fölveszik egyetemre, kap egy külföldi ösztöndíjat vagy épp nyer egy matematikaversenyt, a rendszerbe kerülő, súlyosan traumatizált gyerekeknél már az is óriási lépés, ha kéthónapnyi némaság után megszólalnak. Vagy, hogy a minden este bepisilő, szobája ajtaját kulcsra záró, rettegő gyerek egyszer csak nyitva hagyja az ajtót és megengedi, hogy bemenjen hozzá lefekvés előtt puszit adni a nevelőanyukája vagy -apukája.