Felfedeztek egy ódon, kacsaszerű lényt az Antarktiszon, amely potenciálisan a legidősebb modern madár lehet, amit valaha találtak.

Egy újonnan felfedezett, szinte teljes koponya a Vegavis iaai nevű fajhoz tartozik. Ez arra utal, hogy a modern madarak már a kréta időszak végi tömeges kihalás előtt megjelentek.

A tudósok olyan fosszíliát fedeztek fel az Antarktiszon, amely a valaha talált legidősebb modern madár lehet. A 69 millió éves lelet vélhetően végleg lezárhatja a modern madarak eredetéről szóló régi vitát.

A szinte teljes koponya a Vegavis iaai nevű vízimadárfajhoz tartozik, amelyet a mai kacsák és ludak ősi rokonának tartanak. Ez a faj olyan dinoszauruszokkal együtt élt, mint a Tyrannosaurus rex, és a legújabb kutatás szerint talán túlélte a kréta időszak végi tömeges kihalást.

A kutatás egyik társszerzője, Julia Clarke, a Texasi Egyetem paleontológusa, 1992-ben bukkant rá az első V. iaai fosszíliára az antarktiszi Vega-szigeten. Az akkor felfedezett lelet körülbelül 66-68 millió évvel ezelőtt létezett. Clarke feltételezése szerint a faj kapcsolatban állhat a modern madarakkal, különösen a vízimadarakkal, ám ez a nézet nem mindenkinek nyerte el a tetszését, mivel egy fontos részlet, a koponya, még nem került elő.

"[A korábbi fosszília] a csontváz teljesen más részét tartalmazta. A madarak esetében pedig a koponya rengeteg olyan jellemzőt hordoz, amely segít meghatározni, hogy pontosan milyen fajról van szó" - mondta Patrick O'Connor, az Ohiói Egyetem evolúcióbiológusa, a tanulmány társszerzője.

Az új V. iaai fosszíliát 2011-ben fedezték fel egy expedíció során, de csak mostanra sikerült alaposan elemezni. A kutatás eredményeit február 5-én publikálták egy neves tudományos folyóiratban.

Az újonnan felfedezett koponya lehetőséget biztosított a kutatók számára, hogy mélyebb betekintést nyerjenek ennek a fajnak a biológiájába és abba, hogyan illeszkedik a madarak evolúciós családfájába. Az eredmények azt mutatják, hogy a jura és kréta időszakban (201,3-66 millió évvel ezelőtt) élt elő-modern madarakat jellemző vonásokkal szemben a V. iaai számos olyan sajátossággal bír, amelyek a mai madarakra jellemzőek. Például az agyának formája és egy különleges csontstruktúra található a felső csőrben, amelyek a modern madarak evolúciós fejlődésének fontos nyomait tükrözik.

A legtöbb elő-modern madár felső csőre egyetlen csontból, a maxillából áll, amelynek csúcsa egy kis darab premaxilla csonttal egészül ki. "Amikor megvizsgáltuk a Vegavis koponyáját, azt láttuk, hogy a csőre teljes egészében premaxillából áll. A maxilla aprócska - pontosan úgy, ahogy a modern madaraknál" - magyarázta Christopher Torres, a Kaliforniai Egyetem paleontológusa.

A kutatók egy háromdimenziós rekonstrukció révén felfedezték, hogy a madár hosszú és keskeny csőréhez robusztus állkapocsizmok kapcsolódtak, hasonlóan a mai búvármadarakhoz, amelyek ezt a tulajdonságot a halak zsákmányolásához alkalmazzák.

"Elképesztő volt számomra, hogy a koponya ilyen mértékben specializálódott" - osztotta meg véleményét Juan Benito Moreno, a Cambridge-i Egyetem paleontológusa, aki nem volt része a kutatásnak. "Igazán meglepő volt tapasztalni egy ilyen kifinomult ökológiai alkalmazkodást már az evolúció kezdeti fázisában."

A kréta időszak végén, körülbelül 145-66 millió évvel ezelőtt, egy hatalmas aszteroida csapódott a Földbe, amely drámai módon megváltoztatta a bolygó élővilágát. Ez a katasztrófa minden nem madárszerű dinoszauruszt eltüntetett, véglegesen lezárva egy korszakot. Érdekes módon azonban a földi tyúkalakúak (Galliformes) és a vízimadarak (Anseriformes) már jelen voltak a dinoszauruszok uralta világban, így ők túlélhették ezt a hatalmas kihívást.

A tömeges kihalás után gyors evolúciós átalakulások játszódtak le, de "a modern madarak genetikai elemzései alapján arra lehet következtetni, hogy a legkorábbi elágazások már a globális kihalás előtt megkezdődtek" – nyilatkozta Torres. "Ugyanakkor a fosszilis nyomok meglehetősen hiányosak."

Bár meggyőző bizonyítékok utalnak arra, hogy a V. iaai a modern madarak evolúciójával összefüggésben áll, még mindig nem világos, hogy valóban a jelenlegi kacsák és ludak közvetlen elődeiként tekinthetünk-e rá.

Daniel Ksepka, a connecticuti paleontológus, aki nem vett részt a kutatásban, osztotta a véleményt. "A Vegavis valóban egy különös kacsának tűnik" – írta egy e-mailben. "Ha a filogenetikai elemzések helytállóak, akkor a kacsaszerű csőr vagy már a kréta időszakban kialakulhatott, hogy aztán a Vegavis esetében eltűnjön, vagy pedig több független evolúciós vonalon is megjelenhetett. Kíváncsian várom, hogy a jövőbeli fosszíliák melyik lehetőséget fogják megerősíteni."

A V. iaai korában a globális hőmérséklet jelentősen magasabb volt a mai viszonyokhoz képest, és az Antarktisz egy zöldellő, mérsékelt éghajlatú vidékként tündökölt. E táj varázslatos növényzete szinte ellentmondott a mai fagyos képeknek. Az aszteroida becsapódásának távolsága talán egyfajta védőpajzsként működött a faj számára, óvva őket a kataklizma pusztító következményeitől.

O'Connor véleménye szerint ez a kutatás csupán a felfedezések kezdetét jelenti: az antarktiszi kréta időszaki kőzetek még számos izgalmas leletet rejtenek. "A madárfajok története lenyűgöző, de emellett más állatcsoportok, és ami talán még fontosabb, növények fejlődését is nyomon követhetjük ezen a tömeges kihalási eseményen keresztül. Ez pedig hozzájárulhat ahhoz, hogy mélyebben megértsük, hogyan reagált az egész ökoszisztéma a globális környezeti változásokra" - tette hozzá.

Persze, szívesen segítek! Kérlek, oszd meg velem a szöveget, amit szeretnél egyedivé tenni, és én átfogalmazom neked.