Pszichológus: "Amikor a gyermek felhúzza a cipődet, az nem csupán egy játék, hanem mélyebb jelentése van ennek a pillanatnak."

"Amikor a gyerek a szülő cipőjébe bújik, nem csupán játszik - sokkal több történik annál"

Ez az egyszerű gesztus a kíváncsiság, az utánzás és a szimbolikus játék találkozása. A 2-5 éves korosztályban ezek mind csúcsponton vannak: a gyerekek ilyenkor mindent megfigyelnek, utánoznak, és játék közben próbálják megérteni a felnőttek világát.

A pszichológus szerint a gyerek ilyenkor "gyakorolja, milyen felnőttnek lenni". A játék közben kilép a "gyerek vagyok" szerepből, és belép a "szülő vagyok" világába - ez segít neki megérteni a különbséget, és építi az önazonosságát.

A szülői cipő nem csupán egy hétköznapi tárgy – sokkal inkább egy különleges híd, amely összeköti a generációkat. Amikor a gyermek lábára kerül, a pszichológusok szerint ez egy fontos üzenetet hordoz: a kicsi szeretne része lenni a te világodnak, és ezzel kifejezi a közelség iránti vágyát.

„- Azt mondja De Haro a spanyol El Confidencial magazinnak.”

Ez a fajta azonosulás erősíti az érzelmi kötődést is: a gyerek a játékban kapcsolódik, biztonságot és közelséget él át.

A cipőbe bújás nem csupán az identitás kifejezésének formája, hanem az empátia mélyítésére is kiváló lehetőséget nyújt. Amikor a gyermek a szülő mozdulatait és viselkedését utánozza, lehetőséget kap arra, hogy jobban beleélje magát mások érzéseibe és reakcióiba. Ez a játékos tanulás segíti őt abban, hogy érzékenyebben reagáljon a körülötte lévők érzelmeire, és fejlődő szociális készségei révén gazdagabb kapcsolatrendszert alakítson ki.

A szakember megfogalmazza a gondolatait.

A pszichológus tanácsa egyszerű: ne tiltsuk, inkább figyeljük meg és örüljünk neki.

A szülői tudatosság sokszor a legkisebb, de legfontosabb pillanatok felfedezésével indul. Amikor egy gyermek cipőt próbál, az valójában nem csupán a lábbelik tesztelése, hanem az élet nagy kalandjának első lépéseit ismeri meg.