**Niagara november - A magyar filmtörténet szeszegér karaktereinek különös világa** A magyar filmtörténet gazdag és színes, tele van olyan karakterekkel, akik nemcsak a cselekmények motorjai, hanem a kultúra tükrei is. Különösen érdekes a szeszegér figur

Bár a száraz november a szakértők által egyre inkább elismert trend, a magyar ember számára a 11. hónap csupán egy jól megfogalmazott, vastag betűs megjegyzés a naptár lapján. Ez viszont nem indokolja, hogy néha ne tapasztaljon meg egyfajta klinikai halált, amikor a szórakozás és a mértékletesség határvonalán egyensúlyoz. Nézzünk meg néhány magyar filmes karaktert, akik valószínűleg hasonlóan viselkednének, ha az absztinencia témája kerülne terítékre!

Egy elterjedt történet szerint Bánhidi László egyszer egy különös kérdéssel lepte meg másnapos feleségét, aki - ellentétben a férjével - nem igazán volt begyakorlott a májának éjszakai "szőnyegbombázásában".

"Na, észrevetted, miken megyek keresztül nap mint nap?"

Márpedig az ehhez hasonló legendák hitelességét eszünkbe nem jutna megkérdőjelezni, a nyugdíjas színész már csak ezért is tökéletesen autentikusnak bizonyult a Bakterház Konc bácsijának szerepére. Az ominózus karakter akár Matula bácsi ifjúsági regénybeli béklyóktól megszabadított doppelgangere is lehetne, ugyanakkor jóval ellentmondásosabb figura, mint Fekete István hőse: miközben ezoterikus tanácsokkal látja el Bendegúzt, kulacsában a legkevésbé sem lúgosító búzafűtea lötyög, hanem feltehetőleg valami olyan szolid aperitif, amitől Ray Charles triplán vakult volna meg.

Janka néni egy tökéletesen unortodox figura volt a Szomszédok nonstop moralizálásra és siránkozásra kárhoztatott szereplői között. Leginkább azért, mert rendelkezett úgynevezett karakterrel, és egymagában reprezentálta közel egymillió honfitársunkat. Szuperképessége volt, hogy a lehető legalkalmatlanabb pillanatban ütött rajta Vágásiékon, miután 5 km-es távolságból szagolta ki a potyabort. Az öreg maligánhiéna feje felett rendszeresen muslicaglória lebegett, Rozsomák gondnokkal való "eszmecseréi" után pedig olyan merev lett, hogy szenet lehetett volna lapátolni vele.

A "Portugál" világában ugyanaz az önmegvalósítási elv bontakozik ki, mint ahogyan azt korábban a "Szomszédok" is bemutatta: alapvetően minden unalmas, ideje lenne elmenekülni erről a nyomorúságos helyről... ezért aztán igyunk! A lényeges különbség viszont abban rejlik, hogy a filmben felbukkanó zsírosbödönök tényleg hitelesek, és senkinek a szájába nem erőltettek olyan bölcsességeket, amelyeket valós ember sosem mondana ki. Különösen igaz ez Sátánra, aki már csak azért sem háborítaná fel magát a konyhai bölcsességek boncolgatásával, mert a szónoklatait inkább a jó fröccs és a silány szilva kábítószerének robbanása köré építi.

Bár papíron már kikiáltották a köztársaságot, a kertvárosi férj vajmi keveset érzékel a változás szeléből: Trabanttal jár munkába, csütörtökönként a Szomszédok, más estéken néhány üveg Kőbányai tartja abban a tudatban, hogy Kádár János halála csupán színjáték volt. Géza a klasszikus problémaivó: családi konfliktusok (vacsoradeficit, letört csempe) hatására elkapja a gépszíj, majd hazaérve képtelen szabályosan végigmenni a neje által felállított előszobai akadálypályán. A hasonló incidenseknek pedig a porcelán étkészlet látja kárát.

Az a rémkép, hogy egy egész falu alkoholizál, éppen olyan torzító általánosítás, mint az a furcsa tény, hogy a település fagyizójában 1982 óta csupán csokoládé-vanília íz kapható, és ez mindig csavaros tölcsérben kerül az asztalra. Ez a bizarr elképzelés köszön vissza A legényanya című műben is, ahol Rátót kreatív csapata a legkülönfélébb kihívások előtt kötelező kocsmai ötletelésre gyűlik össze. A fiók legzseniálisabb alakját, Bélát, a legendás Kibédi Ervin kelti életre, akinek arcvonásai könnyedén felfedezhetők bárkiben, aki valaha negyven felett végigbulizott egyhuzamban három éjszakát.

Az addiktológusok szerint gyakran hamis az a sztereotípia, miszerint az alkoholisták aluljáróban vagy árokparton fetrengő, lecsúszott csövesek, akik összetarhált aprópénzzel fizetnek a flakonos cefréért. A függők sok esetben nagyon is jól szituált vállalati felsővezetők vagy sikeres közéleti szereplők, akik a minőségi italoknak köszönhetően jól tudják titkolni szenvedélybetegségüket. Nos, Csoki hangsúlyozottan nem ez a kategória: bár ipari mennyiségben vedeli a sört, szervezete képtelen értelmezni a kukoricagríztől megszabadított termékeket. Sorstársaival ellentétben azonban a moslékfogyasztás mentálisan építő hatást gyakorol rá, legalábbis önmaga előtt semmiképpen nem válik nyilvánvalóvá égbekiáltó lúzersége.