A korongon nem csupán edények formálódnak, hanem egy szentesi tanítónő szenvedélye révén a lélek is megújul.
A kerámiázás egyre népszerűbb tevékenység, amelynek alkalmával nemcsak alkotások születnek. Ennél sokkal több dolog történik a foglalkozásokon. Hogy pontosan mi? Elmondja nekünk Kádár Barbara, aki a feketekerámia rejtelmeit őrzi.
Kádár Barbara a Szentesi Koszta József Általános Iskolában tanít, de az élete sokkal színesebb, mint csupán az iskola falai között zajló mindennapok. Helyi fazekasmester tanítványaként felfedezte a kerámia művészetének varázsát, ami gyökeresen átformálta a sorsát. Két nagy szenvedély hajtja: a tanítás és a fazekasság. Élénk emlékeket őriz arról az időszakról, amikor a két világ találkozott, hiszen alapfokú művészeti iskolában gyerekek és felnőttek kerámia tanszakát vezette. Barbara nem csupán a tanteremben, hanem a fazekasműhelyben is otthon érzi magát, és a feketekerámia titkait is birtokában tartja. Ez a különleges tudás összeköti a múltat és a jelent, miközben ő maga is folyamatosan tanul és fejlődik.
Hogyan szippant be valakit az alkotás öröme?
Érettségi után édesapja, dr. Kádár József ösztönzésére ismerkedett meg a fazekassággal. Bese László - akiről lapunk már írt korábban - tanította meg a mesterség minden fortélyára. Barbara annyira beleszeretett a korongozásba, hogy letette Békéscsabán a fazekas szakmunkásvizsgát és oktatói minősítést is szerzett.
Barbara számára az agyagozás nem csupán egy mesterség volt, hanem egy olyan élménysorozat, amely életre szóló barátságokat hozott létre a szakkörök és tanulmányai során. E tevékenység remek közösségi élményt nyújtott számára, ahol az emberek összegyűltek, hogy együtt alkossanak. Úgy véli, hogy a fazekasság volt az a híd, amely a tanítás iránti szenvedélyéhez vezetett. Annyira magával ragadta a tudás átadásának öröme, hogy elhatározta, hogy hivatalosan is elmélyíti azt, és beiratkozott a tanítóképző intézménybe. Ugyanakkor a kerámiázást sem hagyta hátra; tavaly számos szakkör indításába fogott, köztük felnőtt csoportok számára is, így lehetőséget teremtve mások számára, hogy ők is felfedezhessék ezt a csodálatos művészetet.
Lelkesedése fiatal felnőtt korától fogva töretlen, és az álma, hogy saját műhelyt alapítson, mostanra már szinte valósággá válik. Míg a saját helye még várat magára, Barbara a nyári táborokban népszerűsíti a mesterségét. Számos különböző táborban megfordult, de egy dolog közös mindegyikben: a gyerekek szívből jövő lelkesedéssel és csillogó szemekkel fogadják őt és a korongját, bárhol is lépjen be.
A feketekerámia titokzatos világa A feketekerámia nem csupán egy egyszerű anyag, hanem egy olyan művészeti ág, amely évszázadok óta lenyűgözi a műgyűjtőket és a művészeket egyaránt. E rejtelmes fekete anyag a kerámiaiparban különleges helyet foglal el, hiszen nem csupán esztétikai értéke van, hanem kulturális és történelmi jelentősége is. Ezek a darabok gyakran a hagyományos technikák és újító gondolatok találkozásából születnek, ami egyedi karaktert kölcsönöz minden egyes alkotásnak. A feketekerámia színe és textúrája titokzatos mélységet ad a műveknek, amelyek felfedezésre várnak. Az anyag kezelése és formálása során a mesterek a szenvedélyüket és tudásukat ötvözik, hogy olyan darabokat hozzanak létre, amelyek a múlt és a jövő között hidat képeznek. A feketekerámia nem csupán a megjelenéséről szól, hanem az érzésekről és a történetekről is, amelyek mögötte állnak. Minden egyes darab egyedi történetet mesél el, legyen szó a készítés folyamatáról, az inspiráció forrásáról, vagy a használati céljáról. A feketekerámia rejtelmei tehát nemcsak a szemet gyönyörködtetik, hanem a lelket is táplálják, felhívva a figyelmet a kézművesség fontosságára és a művészet erejére.
A feketekerámia, amely manapság már ritkaságnak számít, különleges varázsával és hagyományaival bűvöli el az embereket. A titka az égetési folyamat rejtelmeiben rejlik: nem lehet akármilyen kemencében előállítani, csupán fatüzelésű tűzhelyeken, ahol az oxigénelvonás művészete hozza létre a mély, sötét árnyalatokat. A szentesi feketekerámia egyedi, mivel különféle díszítő technikákat alkalmaznak, amelyek megkülönböztetik a többi hasonló terméktől. Barbara, a lelkes mesterségbeli, elkötelezett abban, hogy ez a különleges tudás fennmaradjon a jövő generációi számára. Fiatalokat tanít a szakma fortélyaira, miközben hangsúlyozza, hogy a kreativitásnak nincs határa. A feketekerámia nem csupán egy hagyomány, hanem egy olyan művészeti forma, amely lehetőséget ad arra, hogy mindenki saját egyéniségét és ötleteit belecsempéssze a munkájába, így folytatva a hagyományokat, de egyúttal friss, új színt is adva nekik.
