Negyvenhat évvel ezelőtt történt a pusztító borsodi TNT-robbanás, amely sokak életét megváltoztatta.
A detonációt követően kialakult gombafelhőt még 20 kilométeres távolságból is jól láthatták. Eredetileg egy hónap múlva zárták volna be az üzemet, de végül a sajóbábonyi létesítmény BAZ megye legnagyobb ipari katasztrófájával vált ismertté.
1979. június elsején súlyos tragédia rázta meg Sajóbábonyt: a TNT-robbanás, amely a 20. század egyik legnagyobb magyar ipari balesetévé vált. Az Észak-Magyarországi Vegyiművek TNT-gyártó üzemének működése a végéhez közeledett, amikor váratlanul történt a katasztrófa. A robbanás pontos okát a mai napig nem sikerült feltárni, így a történet sok kérdést hagy maga után.
A magyar TNT-gyártás története a hidegháború kezdeti éveiben, az 1950-es évek elején vette kezdetét Sajóbábonyban. Az 1040-es vállalat néven ismert hadiipari cég telephelyének kiválasztása rendkívül fontos szempontok figyelembevételével történt, hiszen a település földrajzi elhelyezkedése a korabeli politikai helyzetben kedvező volt: Jugoszlávia, amely akkoriban ellenséges államnak számított, viszonylag távol esett. A korszak építőanyag- és munkaerőhiánya miatt az üzemépületek jelentős részét olyan személyek emelték, akiket a politikai rendszer ellenségként kezelt, jórészt kézi munkával. A berendezések, amelyek a második világháború előtti időszakból származtak, már a telepítésükkor sem a legmodernebb technológiát képviselték. Az üzem, amely hadiüzemként működött, a következő két évtizedben folytatta tevékenységét, habár gépei és épületei folyamatosan elavultak. Közben az ipari épületek tervezése és kivitelezése jelentős fejlődésen ment keresztül, így egy új, korszerű TNT-gyár megépítésére is lehetőség nyílt, amely modern gépekkel és fejlett építészeti megoldásokkal valósult volna meg. Végül a sajóbábonyi TNT-gyártás leállítását és az üzem bezárását 1979. július 1-jére időzítették.
1979. június 1-jén, egy forró nyári pénteken, a gyár munkásai a megszokott rend szerint végezték feladataikat, hiszen ez a nap volt a legutolsó a gyártási ciklusban. A késő délutáni órákban azonban, ismeretlen okokból, egy váratlan robbanás rázta meg a telepet. A detonáció következtében egy hatalmas gombafelhő emelkedett a levegőbe, amely 20 kilométeres távolságból is láthatóvá vált, míg a robbanás hangja 30 kilométernyi körzetben visszhangzott. A TNT-t előállító épület teljesen megsemmisült, helyén csupán egy hatalmas kráter maradt, amely az erőszakos esemény emlékét őrizte. A telepen tüzek gyulladtak ki, fenyegetve a raktározott robbanóanyagokat és vegyi anyagokat, míg a kiszáradt fű lángra kapott, keveredve a gyártósorról kiszóródott TNT maradványokkal és a gépsor darabjaival, amelyeket a robbanás szétszórt. Az esemény tragikus következményei nemcsak a gyárra, hanem a környező területekre is hatással voltak, és az utóhatásokat még sokáig érezték a helyiek.
A helyzetet tovább bonyolította, hogy a hadiüzemet fegyveres őrség védte, akik nem engedték be a tűzoltókat a gyár területére, miután megérkeztek a helyszínre. Végül, hatalmas erőfeszítések árán, a tűzoltóknak sikerült megfékezniük a lángokat egy leomlott TNT-tároló raktárépület közelében. Az A1 üzemépület, melyet a katasztrófa sújtott, már menthetetlen állapotban volt. A létesítmény szinte teljesen megsemmisült, az ott felhalmozott értékek pedig végleg elvesztek. Szerencsére nem volt szükség a dolgozók kimentésére, és a sebesültek ellátására sem, hiszen senki sem tartózkodott a helyszínen a tragédia idején.
A TNT-gyártósort magába foglaló A1-es épület teljes egészében megsemmisült, a helyén tátongó kráter és a robbanás következtében a környéken szétszóródott romok mindent elmondtak a katasztrófa mértékéről, de az okokat felfedni már nem tudták. A gyártósor körüli utolsó órákban dolgozó munkások, akik talán tanúi lehettek a történteknek, szintén életüket vesztették; a baleset után nem maradt egyetlen túlélő sem, aki információt adhatott volna esetleges üzemzavarról vagy szabotázsról. A 13 eltűnt dolgozó holtteste sosem került elő, így hosszú időn át eltűntként nyilvántartották őket. Az ÉMV létesítménye hadiüzem volt, ezért a helyszínen végzett vizsgálatok eredményei és a körülmények részletei a közvélemény számára nem váltak elérhetővé.
A baleset 13 áldozatának emlékére egy szívszorító, jelképes gyászszertartást tartottak, ahol üres koporsók sorakoztak, és a résztvevők együtt osztoztak a fájdalmukban. Az ÉMV egykori TNT-gyárának területén keletkezett kráter helyét gondosan feltöltötték, és fák ültetésével próbálták meg új életet lehelni a helyszínbe. A vegyipari létesítmény megmaradt, megrongálódott részét – egy torzult oszlopot – mementóként hagyták meg, amelyen egy emléktábla hirdeti az eltűnt dolgozók nevét, örök emlékeztetőül. (forrás: Paprikablog - Facebook)
