Jelenleg nem elegendő, ha Orbán Viktor egyszerűen felhívja Donald Trumpot.

A múlt héten az Egyesült Államok szigorú intézkedéseket jelentett be: azok a vállalatok, amelyek még november végén is olajat vásárolnak a két legnagyobb orosz olajipari cégtől, ki lesznek zárva a dollárelszámolási rendszerből. Ez Magyarország számára komoly kihívást jelent, hiszen már 3,5 év állt rendelkezésünkre az olajbeszerzés diverzifikálására.

A magyar vezetés jelenlegi helyzete korántsem egyszerű. Donald Trump amerikai elnök láthatóan határozottan kiáll Orbán Viktor miniszterelnök mellett, hiszen rendszeresen dicsérő szavakat mond róla. Ráadásul a jövő évi választásokkal kapcsolatban is kifejezte véleményét egy olyan országban, ahol a szuverenitás mindig is kiemelt fontosságú volt. Ez akár azt a hamis következtetést is sugallhatná, hogy Orbán Viktor ténylegesen befolyásolja a világ fontos eseményeit.

Egy másik nézőpontból azonban hazánk egy aprócska ország, amelynek szükségletei gyakran elkerülik a globális hatalmak figyelmét, csupán eszközként szolgálhatunk a nagy játszmáikban.

Nagyon úgy tűnik, hogy most is így járunk, hiszen az Egyesült Államokkal szövetségi és baráti viszonyt ápoló államok közül Szlovákiát és minket érinthet leginkább egy új amerikai intézkedés.

A múlt hét szerdán Scott Bessent, az amerikai pénzügyminiszter, bejelentette az új szankciókat, amelyek célja két jelentős orosz olajipari cég, a Rosznyeft és a Lukoil globális piacról való kiszorítása. Az intézkedések érintik mindazon szervezeteket is, amelyekben 50%-os vagy annál nagyobb közvetlen vagy közvetett részesedéssel bírnak. Az amerikai pénzügyminisztérium november 21-ig lehetővé teszi a kockázatok csökkentésére és a működés fenntartására irányuló tranzakciókat, azonban ezt követően minden olyan kereskedelmi ügylet és üzletkötés, amely a Rosneft, a Lukoil vagy leányvállalataik érdekeit szolgálja, tilalom alá esik.

Azokat a vállalatokat, amelyek a megadott határidőt követően is vásárolnak a két orosz cégtől, a hírek szerint kizárhatják a dollárelszámolásból. Ez, miután az olajiparban az ügyletek döntő többsége ebben a devizanemben történik, kizárja a vásárló céget a piacról.

Érdekesség, hogy hétfő reggelig az intézkedés által érintett magyar vállalat, a Mol hivatalos közleményben nem reagált a történtekre. De talán ennél is beszédesebb, hogy az olajügyekben mindig aktív magyar külgazdasági és külügyminiszter, Szijjártó Péter sem kommentálta semmilyen módon a Facebookon az intézkedést. Pedig a miniszter a múlt szerdán még Washingtonban tárgyalt, tehát biztos, hogy elsőkézből származó információi is vannak, ám úgy tűnik számára a Békemenet, a bizonytalan időre elhalasztott budapesti amerikai-orosz találkozó vagy a Fradi szurkolóinak utazási kérdései sokkal fontosabbak, hiszen ezekről többször is posztolt. Sőt, utóbbi eset miatt még az osztrák nagykövetet is bekérette...

Szijjártó Péter végül hétfőn kora délután, az izraeli külügyminiszterrel tartott sajtótájékoztatóján annyit mondott, hogy "az Oroszországgal szembeni friss amerikai szankciók még nem is léptek hatályba, így egyelőre semmifajta kiesést nem jelentenek Magyarország energiaellátásában, de a kormány vizsgálja a helyzetet". Érdekesség, hogy az egy hónap múlva hatályba lépő intézkedés kapcsán sokkal nyugodtabb a tárcavezető, miközben az EU által kezdeményezett és 2027 elején hatályba lépő tervezetről folyamatosan éles kritikát fogalmaz meg.

A szőnyeg alá söpört amerikai intézkedés súlyos és azonnali veszélyeket hordoz Magyarország számára. Az elmúlt év során, a nyugati ajánlások és intő szavak ellenére, Szijjártó Péter aktív részvételével az orosz olajimportunk még tovább növekedett a háborút megelőző időszakhoz viszonyítva.

A szakértők becslése szerint a nálunk használt olaj 80-90 százaléka származik Oroszországból, ami szakmai szempontból (figyelembe véve a geopolitikai helyzetet) indokolatlanul nagy kitettséget és ezzel együtt kockázatot jelent.

Ezt a független szakértők szerint az sem indokolja, hogy a Mol és a magyar kormány a háborús diszkont miatt nyerészkedni tudott ezen. Hiszen míg az európai piacon szabványnak számító Brent és az orosz sztenderd, az Ural ára a háború előtt paritáson volt, később - ahogy az ábrán is látszik - eltávolodott egymástól, majd megint elkezdett összezárni. Mindez dollárban is milliárdos nyereséget jelentett összességében a magyar cégnek és a különadók miatt az államnak.

Tehát ha egy hónap múlva az orosz forrásból származó olaj elapadna, akkor ellátási nehézségek, magasabb költségek és finomítói kompatibilitási kérdések is felmerülhetnek.

Lehet persze abban reménykedni, hogy "Orbán Viktor majd megoldja", hiszen az ősz folyamán korábban, amikor szintén felmerült az orosz olaj elleni szankció kérdése, ez látszólag sikerült. Akkor a magyar miniszterelnök telefonon beszélt Donald Trumppal, azt követően pedig az elnök nyilatkozata alapján megértőnek tűnt a magyar kormány érvei iránt.

A helyzet most a magyar kormány számára sokkal bonyolultabbá vált, mivel az amerikai pénzügyminisztériumban valószínűleg számos olyan szakértő dolgozik, akik jól ismerik az európai és magyar lehetőségeket. Ebből adódóan aligha lesz elegendő csupán azzal érvelni, hogy „de nekünk nincs tengeri kikötőnk”, ezért nem tudjuk helyettesíteni az orosz olajat.

Ennek ellenére Orbán Viktor valószínűleg abban reménykedik, hogy "ki tudja beszélni a helyzetet", hiszen hétfőn, a Vatikánban tett látogatása során bejelentette, hogy a jövő héten az Egyesült Államokba utazik, ahol személyesen tárgyal Donald Trumppal, és ott "megtaláljuk az olajszankciók megoldását". A magyar miniszterelnök ez alkalommal is felhozta azt a már többször megcáfolt érvet a szakértők által, miszerint az orosz energia nélkül a magyar energiaárak "az egekbe szöknek". Ezzel kapcsolatban szerinte Trump tévedett a magyar érdekek szempontjából.

Az amerikai jogszabályok keretein belül elméletileg lehetőség adódik arra, hogy Magyarország vagy Szlovákia mentességet kapjon (Pozsony múlt héten jelezte, hogy élni kíván ezzel a lehetőséggel). Ugyanakkor ez önmagában nem szünteti meg a másodlagos büntetéseket, amelyek azoknak az amerikai pénzintézeteknek és biztosítóknak a tevékenységét érintik, amelyek részt vesznek az ilyen típusú tranzakciókban. Különleges körülmények között talán lehetőség nyílik a kockázatok mérséklésére is, de a jelenlegi információk alapján hazánknak nem áll rendelkezésére esély egy ilyen átfogó és széleskörű mentesség megszerzésére.

Matt Whitaker, az Egyesült Államok NATO-nagykövete a hétvégén a Fox Newsnak adott interjújában hangsúlyozta, hogy a szóban forgó országok, köztük Magyarország, Törökország és Szlovákia, egy olyan stratégiát kell kidolgozzanak, amely irányt mutat arra, miként és milyen időkeretek között szabadulhatnak meg az orosz energiaforrásoktól.

A szöveg egyedi átfogalmazása a következőképpen hangozhat: "Ezúttal nem a szavakat üresen puffogtató politikai vezetőt kell meggyőzni, hanem azokat a szakértőket, akik tisztában vannak a folyamatokkal. Ezt hangsúlyozta az interjú során az amerikai politikus, aki megjegyezte: 'Magyarország, ellentétben számos szomszédjával, eddig nem dolgozott ki semmilyen tervet, és nem tett aktív lépéseket ebbe az irányba.' Továbbá elmondta, hogy 'az Egyesült Államok támogatni fogja a magyarokat ebben a folyamatban, hiszen 'jó barátok', és együtt fognak működni velünk, valamint olyan szomszédainkkal is, mint Horvátország, akik 'segíthetnek a leválásban'."

Bár láttunk már az amerikai politikában Donald Trump alatt éles fordulatokat, most egyértelműnek tűnik, hogyha az oroszok nem hajlandók kompromisszumokra, tehát az ukránok és a Nyugat számára is elfogadható békefeltételekre, akkor Vlagyimir Putyin elköszönhet az olajbevételektől. Már csak azért is, mert az amerikai nyomás miatt India és Kína is érdemben csökkentheti az importot.

Ha az Európai Unió állt volna elő a fenti intézkedéssel, a kormány és a propaganda már régóta e körül forognának, és hangosan hirdetnék, hogy Brüsszel lábbal tiporja a magyar szuverenitást, valamint fenyegeti az energiaellátásunk biztonságát. Az igazság azonban az, hogy erről szó sincs, mivel van egy alternatív szállítási lehetőség, mégpedig az Adriai vezetéken keresztül.

Természetesen felvetődik a magyar kormány felelőssége is, különösen annak fényében, hogy az orosz és szerb érdekek érdekében 180 milliárd forintot fektettünk egy dél felé irányuló csővezeték építésébe. Amennyiben ez a projekt megvalósul, az magyar szempontból az Adriai vezeték egy leágazásának meghosszabbítását jelenti a magyar határig, míg a szerb fél számára hozzáférést biztosít az orosz olajhoz a Barátság vezetéken keresztül. Ez a fejlesztés pedig aligha járul hozzá a magyar energiabiztonsághoz, és a helyzetet még súlyosbítja, hogy olyan alternatív megoldások, amelyek valóban növelhetnék a biztonságot, nem valósultak meg.

Az Adriai vezetékkel kapcsolatosan, hogy képes lenne-e részben vagy teljes mértékben kielégíteni a magyar és szlovák keresletet, heves viták zajlanak a Mol és a horvát üzemeltető, a Janaf között. A szállításhoz szükséges kapacitás elérheti a 14 millió tonnát évente, de a tesztelések eredményei alapján eddig csak 11 millió tonna szállítása tűnik megvalósíthatónak a horvát vezetéken.

Így - feltéve, hogy nem lesz béke és nem változik az amerikai álláspont - nagyon valószínűnek tűnik, hogy a magyar és a szlovák fél számára egy olyan alternatívát kínálnak az amerikaiak, hogy a beszerzésük nagy részét bonyolítsák tengeri úton Omišalj kikötőjén keresztül, és onnan az Adria vezetéken át továbbítsák az olajat a százhalombattai Dunai Finomítóig, illetve a szintén a Mol tulajdonában lévő pozsonyi finomítóig.

Az ellátás során esetlegesen felmerülő hiányzó mennyiséget a Barátság vezetéken keresztül pótolják, lehetőség szerint kaukázusi forrásokból, például Azerbajdzsán olajával.

Volodimir Zelenszkij, Ukrajna elnöke, nemrégiben érdekes ajánlattal állt elő Robert Ficóval, a szlovák kormányfővel folytatott megbeszélésük során. Zelenszkij felajánlotta, hogy Ukrajna partnerré válik abban, hogy az országon áthaladó olajvezeték segítségével orosz eredetű olaj helyett más forrásból származó kőolajat szállítsanak Szlovákiába. Ez a lépés nemcsak gazdasági előnyöket kínál, hanem a regionális energiabiztonságot is erősítheti.

A Mol és az ország rendelkezik elegendő nyersolaj- és finomított termék-tartalékkal, amelyek körülbelül három hónapra elegendőek. Ezért nem szükséges aggódni a hirtelen benzinhiány miatt. Ezzel szemben a magyar politikai vezetők korábban azt állították, hogy a "brüsszeli szankciók következtében 1000 forintra ugrik a benzin ára." A valóság azonban az, hogy az orosz olajról való leválás csupán minimális áremelkedéssel járna. Míg más közép-európai országok a drágább Brent olajat használják, nálunk a benzin ára már így is az egyik legmagasabb a régióban.

Ne feledkezzünk meg arról, hogy a választások előtti időszakban szinte lehetetlennek tűnik, hogy az inflációs érzékenység szempontjából kulcsfontosságú üzemanyagárak drámai emelkedésen menjenek keresztül. Ha ez valóra válna, akkor semmiféle kormányzati kommunikációs manőver nem lenne képes eltüntetni a kormány felelősségét, és egy ilyen esemény szinte biztosan jelentős szavazatvesztést okozna.

Valóban megállapítható, hogy az olcsó orosz olaj elvesztése negatívan befolyásolja a Mol teljesítményét, és valószínű, hogy a társaság profitja is csökkenni fog, bár kisebb mértékben. Ugyanakkor a két említett olajtípus közötti árkülönbséget megadóztatni hivatott különadó eltűnése miatt a költségvetésből jövőre akár százmilliárd forintos nagyságrendű adóbevétel is kieshet. Elsőre ez az összeg impozánsnak tűnhet, de a költségvetés szempontjából nem tekinthető igazán jelentősnek.