Milyen jövő vár Magyarországra, ha teljes jogú EU-tag helyett az Egyesült Államok külbirtokaként folytatja?

Orbán Viktornak gazdasági, politikai és személyes oka is van arra, hogy Magyarország az Európai Unió tagja maradjon. Pogátsa Zoltán egy elismert közgazdász és társadalomtudós, aki jelentős hatással van a magyar gazdasági és társadalmi diskurzusra. Munkássága során számos fontos kérdést vetett fel a gazdasági fejlődés, a fenntarthatóság és a társadalmi igazságosság témakörében. Széleskörű publikációi és előadásai révén hozzájárul a közéleti vitákhoz, és igyekszik új perspektívákat kínálni a komplex társadalmi kihívásokra. Érdeklődése a modern közgazdaságtan mellett a társadalmi problémák mélyebb megértésére is kiterjed, így sokak számára inspiráló példát jelent a tudományos és a közéleti elkötelezettség összekapcsolására. közgazdász emiatt elképzelhetetlennek tartja, hogy a miniszterelnök beváltja a fenyegetését és kilépteti az országot. Az amerikai barátság nem ellensúlyozná a veszteségeket.

Még mindig élénken él bennünket a miniszterelnök egy héttel ezelőtti, sokakat megrázó kijelentése, amelyben azt mondta, hogy ha Magyarország számára kedvezőbb lenne az Európai Unión kívül, mint belül, akkor hajlandó kilépni. De vajon milyen hatásokkal járna, ha Orbán Viktor ténylegesen úgy döntene, hogy kivezeti az országot az Európai Unióból? Először is, a gazdasági következmények elképzelhetetlenek lennének. Az unióból való kilépés megszüntetné a szabadkereskedelem előnyeit, ami drasztikusan megemelhetné az importált áruk árát, és súlyosan érintené a magyar vállalkozásokat. Az uniós támogatások elvesztése is komoly problémát jelentene, hiszen ezek nélkül számos fejlesztési projekt és szociális program kerülne veszélybe. Politikai szempontból is komoly következményekkel járna a kilépés. Magyarország nemcsak a nemzetközi színtéren, hanem a regionális politikában is elveszítené a befolyását. Az uniós intézményekből való távozás a politikai elszigetelődést eredményezhetné, ami megnehezítené a nemzetközi együttműködést és a diplomáciai kapcsolatok fenntartását. A társadalmi hatások sem elhanyagolhatóak. Az uniós állampolgárság elvesztése sok magyar ember számára jelenthetne problémát, hiszen az uniós állampolgárok számára biztosított jogok, mint például a szabad mozgás, munkavállalás más tagállamokban, megszűnnének. Ez a fiatalok és a dolgozni vágyó szakemberek elvándorlásához vezethetne, ami tovább gyengítené a hazai munkaerőpiacot. Összességében a kilépés nemcsak gazdasági, hanem politikai és társadalmi szempontból is súlyos következményekkel járna, és érdemes alaposan átgondolni, hogy valójában mi lenne a legjobb irány Magyarország számára a jövőben.

Úgy vélem, hogy a miniszterelnök nem fogja fontolóra venni a kilépést az Európai Unióból, hiszen a tagság számos előnnyel jár számára is. Az egyik legmeghatározóbb tényező a gazdasági aspektus. Ha képesek lennénk megfelelni a jogállamisági követelményeknek, akkor jogosultak lehetnénk uniós támogatásokra, melyekből jelenleg sajnos csak a források egyharmadát kapjuk meg. De talán ennél is lényegesebb, hogy a magyar gazdasági modell alapja a tagságunk az Európai Unióban. Abban az esetben, ha kilépnénk, valószínűleg a kínai befektetők sem keresnék Magyarországot, hiszen a jelenlegi helyzet lehetővé teszi számukra, hogy elkerüljék az európai importvámokat. Ennek köszönhetően most a tíz legnagyobb kínai tőkebefektetést vonzó ország között tartjuk számon magunkat. Ezen kívül a német autógyártók is azért telepedtek meg nálunk, mert a munkaerő költségei alacsonyak, és innen vámok és kvóták nélkül lehet eljuttatni a termékeket az unió többi részébe, anélkül, hogy határellenőrzés lassítaná a folyamatot. Az unión kívülről érkező gyártók is azért preferálnak minket, mert ha nálunk, az unió területén gyártanak, akkor a BYD és más elektromos autók modelljei uniós terméknek minősülnek. Ha azonban kilépnénk az unióból, valószínű, hogy ezek a gyárak azonnal elhagynák az országot.

Ahogyan már megszoktuk, ismételten hazai terepen, a választókhoz intézett üzenetet hallhattunk.

Elképzelhetetlen számomra, hogy Orbán Viktor valóra váltaná fenyegetését, és kilépne az Európai Unióból. Ne feledjük, hogy saját politikai presztízse éppen arra épül, hogy ő egy európai ország vezetője, aki képviseli az 500 milliós piacot – néha az unió elnökeként, máskor pedig mint a legrégebbi hatalmon lévő ország miniszterelnöke. Ez a pozíció lehetőséget ad neki arra, hogy befolyásolja, sőt néha vétózhassa a fontos brüsszeli döntéseket. Ha viszont Orbán valóban kiléptetné Magyarországot az unióból, akkor a személyes presztízse drasztikusan csökkenne, és a befolyása a macedón miniszterelnök szintjére süllyedne. Manapság pedig ki tudná megmondani internetes keresés nélkül, hogy ki is az a macedón miniszterelnök?

A kampány szempontjából figyelemre méltó, hogy a kormány a kormányzás látszatának megteremtésére törekszik, miközben híveit próbálja megőrizni vagy új támogatókat toborozni. Korábban Ukrajna EU-tagságát támogatták, de most, a kábítószer- és fegyverkereskedelem rémének felhasználásával igyekeznek támadni ezt az elképzelést. Felmerül a kérdés: valóban fennállna-e bármilyen kockázat a magyar gazdaság számára, ha Ukrajna csatlakozna az Európai Unióhoz? Érdemes lenne alaposan megvizsgálni ezt a témát, hiszen a gazdasági kapcsolatok és a regionális stabilitás szempontjából is lényeges lehet a válasz.

Annak, hogy Ukrajna mostanában csatlakozzon az EU-hoz, semmi esélye nincs. Senki nem gondolkodik ma abban, hogy egy háborús ország csatlakozzon az európai közösséghez. Tehát azt a kérdést kell feltenni, hogy egy ország, amely túl van a háborún, és újjáépülőben van, az milyen feltételekkel és hogyan csatlakozhasson. Ezt az unió országai fogják eldönteni, s hozzáteszem: a csatlakozásnak vannak feltételei. Ahogy a kelet európai országok számára is voltak. Ezen túl semmit nem tudunk a csatlakozásról, hiszen ez egy távoli jövőben felmerülő, elvont kérdés. Bármilyen fikcióval lehet kampányolni, csak nem érdemes. Én például a világot járva sem találkoztam még életemben "nemet váltó" óvodással, miközben itthon a Fidesz világának egyik központi témája volt. Amit azért elég nehéz értelmezni. Ahogy nehéz értelmezni közgazdaságilag egy háború dúlta ország európai csatlakozását is. Az előbbiekkel kapcsolatos állítások legfeljebb blöffnek tekinthetők.

Orbán Viktor kifejtette, hogy milyen lépések szükségesek ahhoz, hogy Magyarország kilépjen az Európai Unióból. Emellett hangsúlyozta, hogy Donald Trump támogatásával szeretné átalakítani az európai politikai tájat.

A magyarok 80 százaléka az Európai Unió híve, ezért aligha teheti meg a politikus, hogy azzal kampányoljon, hogy kilép a közösségből, hisz - ahogy a belépésről -, úgy a kilépésről is népszavazás dönt.

Nem vagyok teljesen biztos ebben, de úgy vélem, hogy a Fidesz politikai stratégiáját figyelembe véve akár népszavazás nélkül is kiléphetne az Európai Unióból. Maximum valamilyen "nemzeti konzultációra" hivatkoznának. Az viszont tény, hogy az ellenzéki szavazók körülbelül fele a jelenlegi uniós rendszer fenntartására szavazna. A fennmaradó harmad viszont hitet tesz a Fidesz által hirdetett üzenetek mellett, amelyek szerint "támogatjuk az uniót, de szeretnénk megváltoztatni Európát". Ők egy olyan laza kormányközi struktúrát képzelnek el, ahol a tagállamok vétójoggal bírnak. Így a kormánypártokhoz hű szavazók nem azt az Európát kedvelik, ami valójában létezik, hanem azt a víziót, amelyet Orbán Viktor bemutat számukra. Ha Orbán azt mondaná, hogy ugyan próbáltuk megváltoztatni Európát, de nem sikerült, elképzelhető, hogy a Fidesz hívei a kilépés mellett is határozottan kiállnának.

"Orbán Viktor egyre inkább érzi, hogy a helyzete egyre kilátástalanabbá válik."

A véleménye szerint a támogatók körülbelül 80%-a valószínűleg nem venne részt egy esetleges szavazáson, amely a tagságunk fenntartásáról szólna.

A véleményem más irányt vesz: úgy vélem, hogy egy unióellenes kampány esetén a polarizáció továbbra is megmaradna, ahogy az eddig is tapasztalható volt. Gondoljunk csak arra, hogy ha Orbán azt állítja, miszerint a Túró Rudi nem jó, az ellenzék biztosan az ellenkezőjét fogja hangoztatni, vagy épp fordítva. Jelenleg Orbán egy EU-kritikus álláspontot képvisel, amely még nem vezetett a kilépés szószólásához. Ha azonban valóban a kilépés mellett döntenének, az egy teljesen új politikai helyzetet teremtene, amelyet eddig még nem tapasztaltunk meg.

Orbán arról is beszélt már, hogy mit tehetne, ha Trump elnök megkérdezné tőle, hogy mondd "Viktor miért nem lépsz már ki az unióból"? Ön szerint tudna-e, akarna-e valamit ajánlani Amerika, ami gazdasági biztonságot nyújtana Magyarországnak?

Elméletileg elképzelhető, hogy Magyarország az Egyesült Államoknak, például Puerto Ricóhoz hasonlóan, távoli csatolt államává váljon. Bár ennek realitása megkérdőjelezhető, figyelembe kell venni, hogy az amerikai elnök, akár Trump, már megállapított nulla százalékos vámtarifát Argentinára. Azok, akik jó kapcsolatot ápolnak az amerikai vezetőkkel, nyilvánvalóan előnyben részesülnek, de a magyar gazdaság struktúrája nem teszi lehetővé az ilyen típusú partnerséget. Jelenleg nem világos, hogy milyen javadalmazásra lenne képes Magyarország a beáramló piaci termékekért cserébe. Ha eltávolítjuk az exportpiacunkról a német, kínai és koreai érdekeltségű autóipart, akkor gyakorlatilag nem marad más, amivel hozzájárulhatnánk egy ilyen együttműködéshez.

Bár az Orbán-kormány euroszkeptikus kampányai folyamatosan jelen vannak, Magyarországon az uniós tagság iránti támogatottság nem csökkent. Egy friss felmérés szerint csupán minden harmadik magyar véli úgy, hogy az ország jogállami keretek között működik. Ha a Fidesz tehetne róla, talán még az EU-ból való kilépés is szóba kerülne.

Tehát nem lehetnénk az USA 51. tagállama?

Lehet ilyen álmokat szőni, de az nagy kérdés, hogy teljes jogú uniós tagság helyett akarna-e itthon bárki is az Egyesült Államok külbirtoka lenni. Elvesztenénk az EU összes előnyét, a szabad tőkeáramlást, az áruk szabad mozgását, és a munkaerő szabad mozgását, Schengent, az Erasmust örökre. Azt se felejtsük el, hogy másfél évvel ezelőtt Trump azt sem tudta, hogy Orbán melyik ország vezetője. Megdicsérte, hogy milyen jól vezeti Törökországot. Ezért rá bazírozni ingoványra építés.

Azt ön látja, hogy ma merre megy az ország?

Eddig extenzív pályán mozogtunk, sok új munkahelyet teremtve, s ha valamilyen eredménye van Orbánéknak, hogy tényleg teremtettek egymillió új munkahelyet. Többségében alacsony bérű, alacsony hozzáadott értékű munkahelyeket. De ez a modell kifújt, nincs tovább. Továbblépni az intenzív gazdaságpolitikai eszközökkel lehetne, ha magasabb hozzáadott értékű munkahelyeken dolgoznának a magyarok. De ehhez szükség lenne a humántőke fejlesztésére: színvonalas oktatásra, egészségügyre, infrastruktúra fejlesztésre, amit valamilyen rejtélyes okból Orbán amióta kormányon van nem akar csinálni. Az intenzív fejlődéshez gyakorlatilag teljes fordulatra lenne szükség, ami aligha várható, pedig anélkül nem fog menni. Ma meg csak egy helyben járunk: a negyedéves GDP adatok fekete nulla, piros nulla, fekete nulla, piros nulla...

Az Orbán-kormány nemcsak a gazdasági mutatók terén tévesztette el az irányt, hanem a jövőképét is. Jelenleg Magyarországot a recesszió árnyéka fenyegeti. Egy amerikai újságíró megjegyzése szerint Orbán Viktor szavai, miszerint kiléptetné az országot az Európai Unióból, csupán viccnek szántak.

Ön szerint mi lehet Trump vámháborújának világgazdasági következménye?

Úgy vélem, hogy a közeljövőben egyre világosabbá válik, hogy a vámrendszer nem képes fenntartható módon működni. Az Egyesült Államok mértéktelenül függ a nemzetközi partnerektől, különösen a kínai és európai termékektől. Most, amikor egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy a kínai alkatrészek nem érkeznek meg az amerikai kikötőkbe, alkatrész- és áruhiány fog fellépni az Egyesült Államokban. Ennek következtében a vámok által generált drágulás is meg fogja nehezíteni a helyzetet. Az amerikai fogyasztók szembesülni fognak azzal, hogy például egy iPhone vagy a kedvenc európai autó ára duplájára emelkedett, vagy hogy esetleg már nem is elérhetőek. Úgy gondolom, hogy ez a vámháború középtávon elkerülhetetlenül össze fog omlani, és komoly politikai következményekkel járhat Trump elnök számára. A globális gazdaság ma már annyira összekapcsolódik, hogy a beszállítói láncok szétszedése hosszú távon elképzelhetetlen anélkül, hogy ne következzen be valamilyen válság. Az új globális láncok kialakítása nem lehetséges néhány nap vagy hét alatt, csak hosszú évek munkájával. Ennek drámai következményei lesznek, mielőtt bármiféle pozitív hatás megjelenhetne. Trumpnak valószínűleg vissza kell lépnie, mielőtt a helyzet tarthatatlanná válik.

A magyar lakosság csaknem 75%-a továbbra is úgy véli, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozás kedvezően hatott az ország fejlődésére.

Lehet, hogy a végkimenetel egy globális gazdasági válság vagy akár egy világszintű konfliktus lesz?

Kínában tett utazásaim során világossá vált, hogy ott egyre inkább azt érzékelik, Amerika újra ellenséges politikai irányvonalat képvisel. Eközben Európa is lépéseket tesz a védővámok bevezetésére. Ez már messze túlmutat egy egyszerű vámháborún. Az amerikai katonai vezetés a kínaiakat már nyíltan ellenségként azonosítja, ezt a hivatalos iratokban is kifejezésre juttatják. Trump frissen kinevezett nagykövete Kínában szintén ezt a hangnemet képviseli. A háborús retorika Kína ellen már elkezdődött, és egyre inkább terjed, a válaszreakciók pedig elkerülhetetlenek. Olyan helyzetbe kerültünk, ahol a világ nagyhatalmai kölcsönösen gyanakvóan tekintenek egymásra. Ez a feszültség a hadviselés kezdetét jelentheti. E visszafordíthatatlan úton való előrehaladás rendkívül nehéz feladat lesz.

Pogátsa Zoltán egy elismert közgazdász és társadalomtudós, aki jelentős hatással van a magyar gazdasági és társadalmi diskurzusra. Munkássága során számos fontos kérdést vetett fel a gazdasági fejlődés, a fenntarthatóság és a társadalmi igazságosság témakörében. Széleskörű publikációi és előadásai révén hozzájárul a közéleti vitákhoz, és igyekszik új perspektívákat kínálni a komplex társadalmi kihívásokra. Érdeklődése a modern közgazdaságtan mellett a társadalmi problémák mélyebb megértésére is kiterjed, így sokak számára inspiráló példát jelent a tudományos és a közéleti elkötelezettség összekapcsolására.

Egyedi bemutatás: Közgazdászként és szociológusként dolgozó habilitált egyetemi docens, aki a nemzetközi politikai gazdaságtan területén szerzett kiemelkedő szakértelmet. Jelenleg a Soproni Egyetem oktatója, korábban pedig a Magyar Tudományos Akadémia kutatójaként tevékenykedett. Az ELTE és a Közép-európai Egyetem óraadó tanáraként is hozzájárult a tudományos élethez. Rendszeresen tart előadásokat a veronai, lipcsei és leeuwardeni egyetemeken, és a Soproni Egyetem Széchenyi István Gazdálkodás- és Szervezéstudományok Doktori Iskola programvezetője. Doktori oklevelét a Sussexi Egyetemen szerezte, és a Corvinus Egyetem Közgazdaságtani PhD-programjának keretein belül folytatta tanulmányait.