A mai napig titok övezi, miként emelkedett ki ez a piramis az őserdő sűrűjéből, mintha a természet csodája lenne.

Messze Magyarországtól, Peru és Brazília határvonalán egy különleges képződmény található, amely formájával a hegyekre emlékeztet. Ez a szinte tökéletes gúla alakú domborulat a környező tájból emelkedik ki, és évszázadok során a dús, zöld növényzet már teljesen betakarta.

A Cerro el Cono, melynek neve magyarul "kúphegyet" jelent, számos teória és legenda szövevényes hálójában él a köztudatban. Sokan próbálják megfejteni, hogy vajon természetes képződményről van-e szó, vagy esetleg egy emberi alkotás rejtőzik mögötte. Az igazságot azonban még senki sem tudta maradéktalanul feltárni.

A piramis formájú kúphegy, amely körülbelül 400 méter magas, kétszer olyan magas, mint az Egyiptomban található gízai nagy piramis, lenyűgözően emelkedik ki az amazonasi esőerdő zöld tengeréből. Olyannyira impozáns, hogy tiszta időben még 400 kilométerre lévő Andok csúcsairól is jól látható. Egy perui forrás szerint az őslakos közösségek spirituális entitásként tekintenek erre a különleges képződményre, amelyet andoki Apunak hívnak. Peruban, Bolíviában és Ecuadorban az Apu nem csupán egy istenség vagy szellem, hanem a földből kiemelkedve védelmező és irányító szerepet tölt be a helyi lakosok életében. Ez a mélyen gyökerező spirituális hit egészen az Inka Birodalom koráig visszanyúlik, tükrözve a természet és a szellemi világ közötti szoros kapcsolatot.

Egy alternatív, kevésbé misztikus nézőpont szerint a kúphegy csupán egy szokatlan sziklaformáció. Sokan azonban úgy gondolják, hogy a hegy valójában egy ősi konstrukció, amelyet a helyi törzsek készítettek el évszázadokkal ezelőtt. E vélemények alapján ez a legkorábbi piramis, amely valaha is létezett a Földön.

Azok, akik e nézet mellett érvelnek, azt állítják, hogy a Ucayali folyó közvetlen közelében található Cerro el Cono egy ősi vulkáni hegy, amely évezredekkel ezelőtt keletkezett. Ezek a vulkáni kúpok jellemzően lávából, hamuból és egyéb vulkáni törmelékből állnak, amelyek a vulkán kitörése után maradnak hátra.

Amikor egy vulkán inaktívvá válik, a környezete fokozatosan átalakul. A vulkáni hamu és a laza törmelékek lassan eltűnnek, míg a megszilárdult magma marad hátra, amely formálja a vulkáni kúpot. Akárhogy is alakul a történet, a lényeg egy: ez a kúphegy valódi természeti csoda, amely a környező esőerdővel együtt olyan élőhelyet biztosít, ahol számos, másutt nem fellelhető faj él. Nem véletlen, hogy ezt a területet védetté nyilvánították.

A találgatások valószínűleg újabb és újabb elméleteket szülnek az elkövetkező évszázadok során, de talán az andoki Apu ebben is az emberi kíváncsiság szolgálatába áll, és egyszer végre sikerül megfejtenünk ezt a misztikus építmény rejtélyét. Ha azonban nem járunk sikerrel, akkor a kúphegyet a világ legelrejtettebb helyeinek sorába emelhetjük. Így remélhetjük, hogy érintetlenül megmarad, lehetővé téve az ottani fauna számára, hogy zavartalanul éljen tovább az idő múlásával.