Az Európai Unió Bírósága (EUB) egy fontos döntést hozott Magyarországot érintően, amely az építőipari nyersanyagok és építőanyagok kivitelére vonatkozó eljárásokat vizsgálta.

Az áruk szabad mozgásának elve: Az Európai Unió Bírósága (EUB) C-499/23. számú ügyében kifejtett ítélet szerint Magyarország által az építőipari nyersanyagok és építőanyagok kivitelére bevezetett intézkedések ellentétesek az uniós joggal.

A Covid-19-világjárvány és a világszinten jelentkező nyersanyaghiány kapcsán Magyarország olyan eljárást vezetett be, amelynek keretében az építőanyagok kivitele bejelentési kötelezettség alá esik, és a magyar állam ezen építőanyagok tekintetében elővásárlási és vételi jogot gyakorolhat.

Az Európai Bizottság keresetet nyújtott be a Bírósághoz Magyarország ellen, amellyel kötelezettségszegést állapított meg. A Bizottság érvei között szerepel, hogy a vitatott eljárás mennyiségi korlátozásokkal azonos hatást gyakorol, és nem áll mögötte kellően indokolt intézkedés, így megsérti az áruk szabad mozgásának elvét. Emellett a korlátozások a harmadik országokba irányuló kivitelre is vonatkoznak, amivel a Bizottság szerint Magyarország figyelmen kívül hagyta az Európai Unió közös kereskedelempolitikája terén fennálló kizárólagos hatáskörét.

Magyarország azonban úgy véli, hogy a szóban forgó eljárás nem minősül mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedésnek, mivel hatása túl esetleges vagy túl közvetett. Mindenesetre az intézkedés álláspontja szerint igazolható, mivel annak fő célja a kritikus infrastruktúrák védelme azáltal, hogy biztosítja ezek építőanyag-ellátása tekintetében az ellátásbiztonságot.

Az Európai Unió Bírósága teljes egészében helyt ad a Bizottság keresetének, és megállapítja Magyarország kötelezettségszegését.

Megállapítja, hogy a vitatott intézkedések további adminisztratív terhet keletkeztetnek, a bejelentési kötelezettség elmulasztása esetére bírságot helyeznek kilátásba, a szállítási határidő meghosszabbodását vonják maguk után, a magyar állam számára fenntartott elővásárlási és vételi jog gyakorlása esetén pedig véglegesen megakadályozzák az exportügyletet. Így ezeknek az intézkedéseknek kifejezett célja az építőanyagok kivitelének korlátozása, és ekként a kivitelre vonatkozó mennyiségi korlátozásokkal azonos hatású intézkedéseknek minősülnek, amelyeket főszabály szerint tilt az áruk szabad mozgásának elve.

Az Európai Unió Bírósága elutasítja a szóban forgó korlátozások igazolása érdekében Magyarország által felhozott érveket, azzal az indokkal, hogy e tagállamnak nem sikerült bizonyítania, hogy az érintett nyersanyagok és építőanyagok hiánya valamely alapvető társadalmi érdeket érintő, valós és kellően komoly veszélyt jelent.

Ezen okok miatt Magyarország nem hivatkozhat megalapozottan a közbiztonságra, amikor a harmadik országokba irányuló kivitelre vonatkozó korlátozások indokolására kerül sor. Ennek következményeként az intézkedések bevezetésével megsértette az Európai Uniónak a közös kereskedelempolitika terén érvényes kizárólagos hatáskörét is.

Végül az Európai Unió Bírósága megállapítja, hogy Magyarország azáltal, hogy a háromhónapos felfüggesztési időszak lejárta előtt fogadta el az intézkedéseket, és a módosított szabályozási tervezetet nem jelentette be a Bizottságnak, nem tartotta tiszteletben a műszaki szabályokkal kapcsolatos információszolgáltatási eljárást.