Egy magyar kutató irányításával sikerült feltárni egy hatalmas krokodil rejtélyeit, amely egyidőben élt a dinoszauruszokkal.

Képzeljünk el egy 12 méter hosszú krokodilt, amely az Észak-Amerika mocsaraiban rejtőzik, csendben lesve áldozatát, aki talán egy dinoszaurusz. Így teltek a késő kréta időszakában a Deinosuchus mindennapjai, és most egy magyar kutatócsoport érdekes felfedezése világít rá ennek a lenyűgöző őslénynek a titkaira.

A Science hírportál szerdai cikke szerint egy friss kutatás arra világít rá, hogy a Deinosuchus nem állt közeli rokonságban a mai aligátorfélékkel. E különbség mellett a Deinosuchus valószínűleg képes volt a sós víz elviselésére is, ami lehetővé tette számára, hogy átkeljen az egykor Észak-Amerikát kettéosztó Nyugati Belső Víziút beltengerein.

A Communications Biology című tudományos folyóirat szerdán közzétett kutatása új fényt vet a múlt egyik érdekes aspektusára: a több mint 75 millió évvel ezelőtt élt Deinosuchus-hoz hasonló óriási krokodilfajok sokkal gyakoribbak voltak, mint azt korábban feltételeztük. "Úgy tűnik, hogy a Földön időről időre megjelentek hatalmas krokodilok, ami a normális állapotnak számított" - nyilatkozta a kutatásról Rabi Márton, a Tübingeni Egyetem Őslénytani Tanszékének paleontológusa és az ELTE Magyar Dinoszaurusz Kutatócsoportjának tagja.

Ahhoz, hogy a kutatók feltérképezhessék, hol helyezkedik el a faj az élővilág evolúciós fáján, egy korábbi tanulmányunkban bemutatott módszert alkalmaztak. Ennek keretében 219 különböző anatómiai jellemzőt gyűjtöttek össze 128 különböző krokodiltól, amelyek között szerepeltek kihalt és még élő példányok is. Ezek a jellemzők az állatok koponyájának és más csontjainak méretét és formáját írták le. Az összegyűjtött adatokat algoritmusok segítségével elemezték és hasonlították össze. A filogenetikai elemzés eredményei azt mutatják, hogy a Deinosuchus a krokodilok evolúciós fájának egy ősi mellékágába tartozik, és jelentős távolságra helyezkedik el az aligátoroktól.

Ez a felfedezés új fényt deríthet arra a kérdésre, hogy miért találkozhatunk a Deinosuchus fosszíliáival a Nyugati Belső Víziút mindkét oldalán, vagyis mind a mai Egyesült Államok nyugati, mind keleti területein. Ezen megfigyelések arra is utalnak, hogy a krokodilok közös ősének sikerült alkalmazkodnia a sós vízi környezethez. "Ez egy igazán izgalmas kutatás" - mondta Paul Burke, az UCL őslénykutatója, aki hozzátette, hogy Rabiék elméletének megerősítéséhez elengedhetetlen lenne, hogy a Deinosuchus koponyáján olyan sókiválasztó mirigyeket találjanak, mint amilyenek a modern sósvizi krokodiloknál is megfigyelhetők.