Ma ünnepelhetné 80. születésnapját Varga Zoltán, az olimpiai bajnok és Európa-bajnoki bronzérmes sportoló, aki nemcsak a pályán, hanem a szívünkben is maradandó nyomot hagyott.
Szerdán, 2025. január elsején lenne nyolcvanéves Varga Zoltán olimpiai bajnok labdarúgó, edző. Az MTI a Nemzeti Archívum Sajtóarchívumának portréjával emlékezett az Eb-bronzérmesre.
A Fejér megyei Válon született Varga, mint egy ragyogó üstökös, hirtelen felragyogott a magyar futball egén. Mindössze 17 évesen csatlakozott a Ferencvároshoz, ahol hét év alatt négy alkalommal emelhette a magasba a bajnoki serleget (1962/1963, 1964, 1967, 1968), és minden egyes szezonban dobogós helyezést ért el. 1965-ben a Vásárvárosok Kupáját is megnyerte, amely a mai Európa-liga elődjének számít. A zöld-fehérek jobbösszekötőjeként 1961 és 1968 között összesen 135 mérkőzésen lépett pályára, és 53 gólt szerzett, ezzel hozzájárulva csapata kiemelkedő eredményeihez.
A válogatott mezét 1964 és 1968 között összesen 12 alkalommal viselhette, és ebben az időszakban két gólt is szerzett.
Hazai pályafutása 1968-ban zárult le, amikor is részt vett a mexikói olimpián a nemzeti csapat tagjaként. Az esemény előtt azonban, a torna megkezdése előtt, - a korabeli terminológia szerint - önként elhagyta az országot.
További pályafutása kalandosan alakult, de nem úgy, ahogy ő tervezte. A FIFA automatikusan eltiltotta két évre, ezalatt egy évig a belga Standard Liege, majd a német élvonalban szereplő nyugat-berlini Hertha BSC csapatával edzett. Az utóbbiban lépett újra pályára 1970-ben, de csak egy idényt játszhatott végig: a Hertha ugyan harmadik lett, de belekeveredett a Bundesliga bundabotrányába és Vargával "vitették el a balhét", távoznia kellett a klubtól.
Egy sikertelen próbálkozás után a skót Aberdeennél kötött ki, ahol az 1972-1973-as szezonban 31 meccsen 15 gólt lőtt, innen igazolta a holland Ajax a Barcelonába távozó Johan Cruyff helyére. Pályára azonban csak ritkán léphetett, mert az 1974-es világbajnokság előtt a holland szövetség azt kérte, a klubok a hazai játékosokat szerepeltessék.
A mellőzést nehezen viselte, így 1974-ben végül elfogadta a másodosztályú német Borussia Dortmund hívását. Két évvel később a csapat sikeresen megszerezte a feljutást a Bundesligába, de Varga kapcsolata edzőjével, Otto Rehhagellel, addigra már teljesen megromlott. Az ellentét gyökerei a játékos pályafutásának korai szakaszába nyúlnak vissza, amikor Rehhagellel komoly nézeteltéréseik akadtak, és most a tréner bosszúja beteljesedett. Varga, aki szinte kizárólag a kispadon ült, 1977-ben a másodosztályú Augsburghoz igazolt, majd a belga Gent csapatához távozott, ahol pályafutása végéhez érkezett.
Ezután biztosítási ügynökként kezdte meg pályafutását, miután befejezte tanulmányait a kölni labdarúgó főiskolán. Ezt követően kisebb német csapatoknál edzősködött, ahol tapasztalatokat gyűjtött. Magyarországra a rendszerváltás időszakában, 1991-ben érkezett, Albert Flórián ötvenedik születésnapját ünnepelve. Öt év elteltével véglegesen hazaköltözött, hogy újra itthoni környezetben folytathassa életét.
A Ferencváros kispadján kezdte meg edzői pályafutását, és bár a csapat a bajnokságban a harmadik helyet szerezte meg, a sorsa mégis más irányba terelődött. Ezt követően a Kispest, a Dunafer, amelyet sikeresen feljuttatott az élvonalba, a Diósgyőr, valamint a Győri ETO csapata mellett dolgozott, emellett pedig fociiskolát alapított, hogy a fiatal tehetségeket támogassa és fejlessze.
Varga Zoltán kivételes képességű, rendkívül technikás játékos volt, váratlan megoldásai, cselei tették naggyá. A szakma és a közönség is a Puskás utáni korszak egyik legjobb magyar labdarúgójának tartotta, de pályafutása nem tudott kiteljesedni. Magánemberként zárkózott és visszahúzódó volt, de az elveiért mindig kiállt. Négy könyv is megjelent róla, közülük egyet ő maga írt Valahogy mindig félúton címmel néhány hónappal a halála előtt.
A halál a futballpályán, játék közben érte: 2010. április 9-én Zuglóban, egy öregfiúk mérkőzésen lett rosszul, és a kiérkező mentők már nem tudtak rajta segíteni. A következő évben halála helyszínén, a 2013-ban róla elnevezett Kövér Lajos utcai Danuvia-pályán felavatták emléktábláját, Zuglóban halála napján minden évben megrendezik a Varga Zoltán-emléktornát, 2015-ben posztumusz Budapest díszpolgára lett.
