Fedezd fel Rajko Márti lenyűgöző kalandjait a Komáromtól a Himalájáig terjedő úton! Egyedi fotók és élmények várnak rád, amelyek bemutatják, hogyan fedezte fel a világ csodáit és kihívásait. Csatlakozz a felfedezéshez, és ismerd meg a nagyvilág titkait Má

Rajko Márti neve sokak számára ismerősen csenghet, különösen azoknak, akik szívesen merülnek el a távoli kultúrák rejtelmeiben, felfedezik a spirituális élményeket, vagy csupán az ismeretlen világába vágyakoznak. A komáromi születésű jogász, aki jogtörténeti doktori fokozatot szerzett, mára már sokkal több mint a jogi szakma képviselője: bejárta Ázsiát, és újságíróként, fotósként, valamint íróként örökítette meg kalandjait, miközben a spirituális önkeresés is kiemelkedő szerepet játszott az életében. Három alkalommal látogatta meg Indiát, ötször Nepált, és felfedezte a Himalája lenyűgöző tájait. Legújabb könyve, amely nemrégiben jelent meg, az olvasót kilenc ázsiai ország varázslatos világába kalauzolja.

Márti története arról szól, hogyan lehet egy laptop mögül is felfedezni a világot, hogyan tanulhatjuk meg elengedni a kontrollt, és miért érdemes néha kilépni abból a bizonyos komfortzónából. Elárulja, miért is vonzotta Ázsia, milyen élményekkel gazdagodott a jóga és a meditáció révén, és milyen gondolatokat hozott haza a világ egyik legszínesebb és legellentmondásosabb térségéből.

Háromszor jártál Indiában, ötször Nepálban, de hogyan is kezdődött ez a kapcsolat ezekkel az országokkal?

Sok-sok évvel ezelőtt, még fiatal és kalandvágyó szellemként, egy barátommal elhatároztuk, hogy felfedezzük a legendás Selyemút varázslatos tájait. Az utazásunk kilenc hónapig tartott, és ez idő alatt körülbelül tizenöt ázsiai országot jártunk be, beleértve a lenyűgöző Indiát és Nepált is. Nepál különösen mély nyomot hagyott bennem a Himalája magával ragadó szépsége miatt. Már akkor tudtam, hogy egyszer vissza fogok térni, hiszen a hegyek és a túrázás iránti vonzalom újra és újra magához vonz. Azóta ötven országot fedeztem fel, de Ázsia mindig is a szívem csücske maradt, így mindkét könyvemet ennek a csodás kontinensnek szenteltem. Első könyvem, a „Krok za krokom po Himalájach” (Lépésről lépésre a Himalájában) (2020), valójában egy részletes útikalauz, amely a hegység felfedezésére invitál. Második könyvem, a „Cestuj srdcom” (Utazz szívvel) (2023), pedig kilenc ázsiai országban szerzett tapasztalataimat ötvözi a helyi történelem, földrajz és környezeti érdekességek izgalmas világával. Minden egyes oldalon a felfedezés örömét, a kultúrák sokszínűségét és a természet csodáit szeretném megosztani másokkal.

Emlékszel, milyen szívbemarkoló érzések áradtak belőled, amikor először léptél Indiába vagy Nepálba? Az az első pillanat, amikor megérkeztél, tele volt izgalommal és várakozással. Talán a színek vibrálása, az illatok kavalkádja, vagy a fülbemászó zene töltötte el a levegőt, és egy szempillantás alatt elragadott a hely szelleme. Mi volt az az első kulturális vagy érzelmi "sokk", ami teljesen magával ragadott? Az emberek mosolya, a forgalom káosza, vagy talán a hagyományos ételek íze, ami először sokkolt, de egyben elbűvölt is?

Ritkán érnek meglepetések, hiszen felkészülten érkezem, tudva, hogy amit tapasztalok, különösen a harmadik világbeli országokban, merőben eltér majd az európai normáktól. Megéltem már a nyomor súlyos arcát, a mocskot, a Gangesz partján zajló halottégetéseket – mindezek valóságos pillanatok, amelyeket tényként kezelek. Itt az emberek másképp élnek, és ezt tiszteletben tartom. Úgy vélem, egy utazónak nyitott szemmel kell felfedeznie a világot, elkerülve az előítéleteket. Talán azért is látom így a dolgokat, mert jogi tanulmányaim ellenére a szívem legmélyén inkább újságíróként tekintek magamra, aki mindig is érdeklődő és befogadó volt.

A nemrégiben megjelent könyvem, a "Cestuj srdcom", egy különleges utazásra invitál kilenc ázsiai országon keresztül. Az ötlet, hogy mindezeket az élményeket könyv formájában osszam meg, egy fokozatos folyamat eredménye volt. Az utazás során tapasztalt lenyűgöző kultúrák, baráti találkozások és felejthetetlen pillanatok arra ösztönöztek, hogy ne csak a saját emlékeimben őrizzem meg ezeket, hanem mások számára is elérhetővé tegyem. Tudtam, hogy az írás nem csupán eszköz, hanem egy lehetőség arra, hogy hidat építsek a különböző világok között. Minden egyes ország, minden egyes találkozás új perspektívákat nyújtott, és azt a vágyat éreztem, hogy ezt a gazdag tapasztalatot egy szövegben összefoglaljam. Az utazásaim során szerzett inspiráció és az élmények mélysége adta a könyv alapját, amelyben a szívem és a lelkem egyaránt benne van.

Az utazásaim során rengeteg anyag, cikk, történet és fotó gyűlt össze, így eszembe jutott, hogy mindezt egy könyv formájában rendezzem össze. Könyvet írni, illetve kiadni régóta dédelgetett álmom volt. Ezen kívül a könyv megírásának ötletében Róbert Dyda, szlovák író és publicista is támogatott, ami nagyon sokat jelentett számomra, mert a kezdő írók általában sokat kételkednek önmagukban, és jó, ha van valaki, aki bátorít, hogy ne add fel, és folytasd tovább. Hét éven keresztül dolgoztam külsős fordítóként az Európai Unió Bíróságánál. Ez a szabadúszó munka lehetővé tette számomra, hogy digitális nomádként beutazzam a világot, mivel elegendő volt hozzá egy laptop és internet csatlakozás. Az utazások során kezdtem el írni, fotózni és videókat készíteni, ami összekötött a médiavilággal.

Mit szeretnél, mit vigyenek magukkal az olvasók ebből az utazásból, még ha "csak" a lapokon keresztül kísérnek is el téged?

Elsősorban azt szeretném, hogy az olvasók olvasás közben szórakozzanak, álmodozzanak és közben valami újat is tanuljanak. Azt is remélem, hogy a könyv olvasásánál bele tudják élni magukat a helyzetekbe, mintha velem együtt utaznának. És ha esetleg inspirációt merítenek belőle, hogy ellátogassanak valamelyik említett országba, az csodálatos lenne.

Nemrég elvégeztél egy jógaoktatói tanfolyamot Indiában, mit adott ez számodra személyesen és spirituálisan?

Rengeteget fejlődtem az utóbbi időszakban, és a pózok tökéletesítésén túl mélyebb megértést nyertem arról, hogy mit, miért és hogyan gyakorolunk a jógában. Emellett megtanultam, hogyan kell hatékonyan vezetni egy jógaórát, ami óriási haszonnal bírt számomra. Rájöttem, hogy a jóga több mint csupán fizikai edzés; ez egy eszköz is, amely felszabadítja az érzelmeket, és rendkívül pozitív hatással van a pszichére és a mentális egészségre. Kétségtelen, hogy szeretnék visszatérni Indiába, hogy tovább mélyítsem tudásomat a jógaoktatói képzés keretében, talán még az idén.

A jóga és az utazások egyedülálló lehetőségeket kínálnak arra, hogy mélyebben megismerjük önmagunkat. Amikor a jógagyakorlatok során a légzésre és a jelen pillanatra összpontosítok, rájövök, hogy mennyire fontos a belső béke és az önelfogadás. Az utazások során, különböző kultúrákkal és emberekkel találkozva, új perspektívák nyílnak meg előttem. Ezek az élmények segítenek abban, hogy jobban megértsem a saját határaimat és erősségeimet. Otthon talán hajlamos vagyok a megszokott rutinba zárni magam, de az új helyek felfedezése és a különféle szokások megismerése arra ösztönöz, hogy kilépjek a komfortzónámból. Mindezek révén rájövök, hogy a fejlődéshez bátorságra és nyitottságra van szükség, és hogy a legnagyobb felfedezések gyakran önmagunkban rejlenek.

Ez egy jó kérdés, mert én magam gyakran mondom, hogy igazából semmi olyat nem tanultam, amit ne tanulhattam volna meg otthon is, csak éppen engem ezek a leckék az utazás során találtak meg. Például meg kellett tanulnom segítséget kérni, ami régebben elég nagy problémát jelentett számomra, mert ahhoz voltam szokva, hogy mindent egyedül csinálok. Vagy hogy kommunikáljak többet, kilépjek a csigaházamból, legyen több önbizalmam. De ha egyetlen dolgot kellene kiemelnem, amit kifejezetten az utazásnak köszönhetek, az az, hogy megtanultam jobban elengedni a dolgokat, és nem lenni annyira kontrollmániás. Különösen Ázsiában tapasztalom újra és újra, milyen jó és egészséges a jelenben élni, és hagyni, hogy a dolgok alakuljanak, ahogy alakulnak. Ez az attitűd otthon, a mindennapi életben régebben hiányzott belőlem, mert szerettem mindent kézben tartani. De Ázsiában ezzel a hozzáállással hosszú távon nem lehet létezni, ott mindig minden másképp történik, mint ahogy eltervezed. Főleg a kevésbé fejlett országokban, és ezért az embernek mindenre fel kell készülnie és nyitottnak kell lennie más megoldásokra is.

Van egy különleges szokás, amelyet Indiában tapasztaltam meg, és azóta is szerves része lett az életemnek. Ez pedig a napi meditáció. Ott, a gyönyörű himalájai tájban, figyeltem meg, milyen mély hatással van az emberekre ez a gyakorlat. Azóta, minden reggel szánok időt arra, hogy csendben üljek, figyeljem a lélegzetem, és hagyjam, hogy a gondolataim szabadon áramoljanak. Ez a rituálé nemcsak a belső nyugalmamat segíti elő, hanem a napi kihívásokhoz is új energia és tisztánlátás formájában járul hozzá. Az indiai kultúra bölcsessége és a meditációs élmények azóta is inspirálnak, és folyamatosan emlékeztetnek arra, mennyire fontos a belső egyensúly megőrzése a rohanó világban.

Megtanultam meditálni, igyekszem legalább hetente többször időt szánni rá. Valakinek talán unalmasnak tűnhet a meditáció, de számomra egy kicsit olyan, mint egy fantasy film, és közben a megnyugtató semmi és a minden érzése egyszerre. Persze, amikor épp jól megy. Mert az igazat megvallva, eléggé pörög az elmém, néha nehéz lecsendesíteni. Épp ezért készülök most egy 30 napos social media detoxra. Nem fogom használni az Instagramot, Facebookot, talán a Messengert sem. Úgy érzem, nagyon rám fér. Meglátjuk, hogy megy majd...

Hogyan fogadtak téged ezekben a közösségekben? Mennyire volt nyitott vagy éppen zárt a helyi társadalom egy európai nő számára? Az ilyen kérdések megválaszolása mindig izgalmas kaland, hiszen minden közösség más és más. A helyi kultúrák sokszínűsége és a hagyományok mély gyökerei sokszor meghatározzák, hogyan is tekintenek egy külföldire. Egyes helyeken meglepően barátságosan fogadtak, ahol az emberek kíváncsiak voltak a másikra, és örömmel osztották meg szokásaikat és történeteiket. Másutt viszont lehet, hogy óvatosabb, zárkózottabb hozzáállással találkoztam, ami a helyi tradíciókból és a szoros közösségi kötelékekből fakadt. Az ilyen élmények tükrözik a kultúrák közötti különbségeket, és formálják a külföldiek helyi tapasztalatait. A nyitottság mértéke sokszor a személyes kapcsolatokon is múlik: egy kedves mosoly, egy baráti beszélgetés vagy egy közös élmény segíthet áthidalni a különbségeket, és megnyithatja a kapukat a mélyebb megértés felé. Minden interakció új lehetőségeket és tanulságokat rejt, amelyek gazdagítják az utazásom során szerzett tapasztalataimat.

Ez egy rendkívül összetett téma, hiszen minden egyes ország különböző társadalmi és kulturális normákkal rendelkezik, és a vallás is jelentős szerepet játszik ebben a sokszínűségben. Nőként a tapasztalataim alapján azt mondhatom, hogy a legtöbb ázsiai országban meglehetősen elfogadó légkör fogadott. Iránban viszont egy másik világba csöppentem: ott kötelező volt a burkolózás, legalább egy fejkendőt viseltem, de bizonyos helyeken még csádort is kellett hordani. Ennek ellenére az emberek rendkívül barátságosak és vendégszeretők voltak. Közép-Ázsiában viszont érdekes módon meglepetten reagáltak arra, hogy harmincas éveimben még nem alapítottam családot, és csak úgy barangolok a világban. Számukra ez szokatlan, sőt, egyesek szerint nem is megfelelő életforma. Ezt a véleményt azonban főként férfiaktól hallottam, ami még inkább hangsúlyozza a kulturális különbségeket és a társadalmi elvárásokat.

Természetesen, voltak olyan pillanatok, amikor világosan éreztem, hogy nőként különböző bánásmódban részesülök. Emlékszem egy szakmai konferenciára, ahol a férfiak domináltak a beszélgetésekben. Amikor szóltam, sokszor figyelmen kívül hagytak vagy gyorsan átváltottak másra. Ezzel szemben, amikor egy kollégám, aki férfi volt, megosztotta a véleményét, azonnal figyelmet kapott. Ugyanakkor pozitív tapasztalataim is voltak, amikor egy női vezető támogatóan és bátorítóan állt hozzám, és ez megerősítette a hitelességemet. Ezek az élmények rávilágítottak arra, hogy a nemek közötti bánásmód mennyire eltérő lehet, és hogy fontos a változás előmozdítása a munkahelyi környezetben.

Ha Indiáról és Nepálról van szó, az én tapasztalataim meglehetősen pozitívak. Soha nem éreztem elutasítást vagy negatív bánásmódot. Valójában egy turistacsoportot vezettem a Himalájába, és a helyiek, a porterek, szakácsok és túravezetők mind rendkívül tiszteletteljesek voltak velem. Talán az is hozzájárult, hogy külföldiként másként tekintettek rám. Indiában és Nepálban néha úgy érzem, hogy a külföldieket pozitív diszkriminációval kezelik, ami számomra néha furcsa, hiszen az automatikus magasabb társadalmi elbírálás nem mindig kellemes. A pozitív élmények mellett azonban volt egy kellemetlen szituációm is. Mumbaiban, egy étteremben, ahol éppen egy szárít viseltem – ami a hindu kultúrában elterjedt öltözet –, egy muszlim étterembe léptem be. Nincs konkrét bizonyítékom, de azt gyanítom, hogy valamilyen formában "leckét" akartak adni nekem, mert hirtelen borzalmasan rosszul lettem. Három napig szenvedtem emésztési zavarokkal, és komolyan aggódtam, hogy talán nem élem túl az élményt. Az eset emléke még mindig velem él, és arra figyelmeztet, hogy a különböző kultúrák között sokszor bonyolult dinamikák húzódnak meg.

Abszolút! Az indiai és nepáli kultúrák gazdag hagyományokkal rendelkeznek, amelyekből mi, európaiak is sokat tanulhatnánk. Például a női szerepek terén érdemes lenne figyelembe venni a közösségi összefogást és a tiszteletet, amely sok indiai faluban tapasztalható. A nőket gyakran nemcsak mint családanyákat, hanem mint közösségi vezetőket és tanítókat is megbecsülik. A spiritualitás terén a meditációs gyakorlatok és a tudatosságra való törekvés olyan eszközök, amelyek segíthetnek a stressz kezelésében és a belső béke megtalálásában. Az indiai kultúrában a belső fejlődés és a lelki gyakorlatok kiemelt szerepet kapnak, ami a modern, rohanó életmódunkban különösen értékes lehet. Az egyszerű élet filozófiája is inspiráló lehet számunkra. Az indiai és nepáli emberek gyakran nagyobb értéket tulajdonítanak a kapcsolatoknak és az élményeknek, mint a materiális javaknak. Ez a szemlélet segíthetne nekünk abban, hogy újraértékeljük a prioritásainkat, és inkább a lényeges dolgokra fókuszáljunk az életünkben. Összességében, a különböző kultúrák tanulmányozása gazdagíthatja a saját életünket, és új perspektívákat nyújthat a mindennapi kihívásokra.

Éljünk a pillanat varázsában, ne siettessük az eseményeket, és engedjük, hogy az élet magától formálódjon. Fontos hangsúlyozni, hogy ez nem a lemondás vagy a passzivitás jele. Inkább arról van szó, hogy szabaduljunk meg a felesleges aggodalmaktól, és bízzunk abban, hogy a dolgok a helyükre kerülnek. Érdemes tanulnunk azoktól, akik egyszerűbb életet élnek, mégis boldogságot találnak a mindennapokban. Úgy érzem, mi itthon már túlságosan is hozzászoktunk a kényelemhez és az elkényeztetettséghez.

Ha egyetlen történettel vagy képpel kéne átadnod India vagy Nepál esszenciáját, mi lenne az?

Ez a két ország hasonlít egymásra, de sok mindenben nagyon is különböznek. Indiát például egyetlen fényképpel is jól lehetne jellemezni, amely Mumbajban készült: azon egy bollywoodi színésznővel, Vidya Balannal vagyok lefotózva - én egy olcsó szoknyában, ő gyönyörűen felöltözve és kisminkelve, híres, mégis készségesen pózolt velem, valószínűleg azért, mert külföldi vagyok. A háttérben egy kóbor kutya látható - Indiában elképesztően sok van belőlük -, és még egy férfi is ott áll, aki csak figyelt minket, de nem volt hajlandó félreállni a képből. Ez annyira jellemző az indiaiakra: mindig szeretnének rajta lenni idegen emberek fotóin is. Nepál esszenciáját számomra pedig leginkább a Himalája adja. Olyan fenséges, erőteljes, és mégis nyugodt. Valami csodálatos erő sugárzik belőle.

Ha álmodozol egy különleges útról, de a komfortzónád biztonságos falai között maradsz, emlékezz arra, hogy az igazi varázslat a felfedezésben rejlik. Az álmok csak akkor válnak valósággá, ha merünk lépni. Minden nagy kaland egy apró lépéssel kezdődik. Képzeld el, milyen élmények várnak rád odakint! A félelem természetes, de ne hagyd, hogy megakadályozza a fejlődésedet. Merj kockáztatni, és tapasztalj meg olyan dolgokat, amelyeket eddig csak a képzeletedben éltél át. A világ tele van lehetőségekkel, és lehet, hogy az első lépés a legnehezebb, de minden lépéssel közelebb kerülsz ahhoz, hogy valóban önmagad legyél. Ne csak álmodozz – élj!

Talán éppen azt szeretném hangsúlyozni, hogy bátran lépjetek ki a megszokott keretekből, és ne engedjétek, hogy az idő eltérítse benneteket az álmaitoktól. Nincs szükség különösebb útmutatásra ehhez. Ha nem merészkedsz ki a komfortzónádból, függetlenül attól, hogy az élet mely területéről van szó, akkor csak helyben toporogsz, ami szerintem rendkívül unalmas és pazarló életforma. Tele van megvalósítatlan lehetőségekkel és kihasználatlan potenciállal.