Klasszikus macska-egér párharc: bérgyilkos vs. titkosügynök - A bizalom illékony árnyéka a sakál napjában A titkok világában, ahol a sötét szándékok és rejtett szövetségek szövik a cselekményt, a bérgyilkos és a titkosügynök harca egy végtelen játszmát i

A filmek minősége igencsak változó volt, hiszen míg az 1973-as változatot sokan a klasszikusok sorába emelik, addig az 1997-es, Bruce Willis és Richard Gere főszereplésével készült feldolgozást gyakran figyelmen kívül hagyják a többi verzió között.

Tény, sok mindent változtatott az eredeti felvetéshez képest. Ám ha innen közelítenénk meg, akkor A sakál napja 2024-es verzióját se nevezhetnénk feldolgozásnak.

Ronan Bennett tíz részes minisorozata remek példája a macska-egér játékot bemutató sorozatoknak, ahol az események középpontjában mind az üldöző, mind az üldözött karakter története áll. Főszereplőnk, a sakál (a motyogás Oscar-díjas mestere, Eddie Redmayne) egy rejtélyes bérgyilkost formál meg, aki hatékonyan képes eltüntetni bárkit, aki az útjába kerül.

A fegyverek megszállottja, a kormány ügynöke, egyre inkább elmerül a titokzatos mesterlövész világában, aki képes több kilométer távolságból is halálos találatokat leadni.

Sorozatunk elején a sakált szakmai környezetében ismerhetjük meg. A szigorúan metodikusan működő, precíz gyilkológépet élmény akció közben nézni. Ennek a küldetésének végén rögtön érkezik is a következő megbízás, ám ez olyan üzletnek tűnik, ami tökéletes befejezése lehet karrierjének.

Ez persze az ultragazadagoknak nem tetszik, így megbízzák a sakált. Innentől a sakál történetszála erre az üzletre és pár mellékes "melóra" koncentrál. Emellett párhuzamosan követhetjük a MI6 ügynök nyomozását, hasonló precizitással párosulva. Biancának ráadásul nem csak az állami bürokráciával kell megküzdenie, de úgy tűnik van egy tégla is az ügynökségnél. Senkiben se lehet megbízni!

A két szál történet szervesen közelít egymáshoz, egészen a végső összecsapásig, ahol a két fél végre szembesül egymással. Nem állítom, hogy a sorozat alatt mind a tíz körmöm elfogyott, de kétségtelenül izgalmas élményben volt részem. Ez nem egy tipikus, feszültséggel teli thriller; inkább az a lassú, de fokozatosan nyomasztó típus, ami folyamatosan feszíti a húrt.

A szótlan gyilkos módszereit és áldozatait szinte szakmai szempontból tárják elénk, majd hirtelen átkerülünk a "jók" táborába, ahol szintén felmerül a morális iránytű megbízhatósága. Mondhatnám, hogy egyszerre kívánunk szurkolni a gyilkos elfogásáért és a sakál megmeneküléséért, de a valóság ennél sokkal bonyolultabb. Eddie Redmayne színészi teljesítménye még a kevés szöveg ellenére is lenyűgöző; köröket ver Lashana Lynchre. Nem csupán azért, mert ügyesebb színész - bár ez is igaz -, hanem mert a karakterét sokkal árnyaltabban írták meg, így sokkal közelebb kerül a nézőhöz. Hiába tűnik kegyetlennek és érzelemmentesnek, minden arcrezdülése mögött rejtőznek mély érzelmek. Ráadásul úgy marad szimpatikus, hogy közben borzalmas tetteket hajt végre. Ezzel szemben az MI6 ügynököt egy munkamániás, szinte irritáló karakterként ábrázolják, akivel nehéz azonosulni.

Értem az okot, amiért ehhez az írói fogáshoz nyúltak, (spoiler lenne, ezért nem fejtem ki...) az utolsó részt figyelembe véve, de nem tartom jó megoldásnak. Túlságosan a sakál oldalára áll a néző. A bérgyilkos történetszála mellett ráadásul a nyomozás kimondottan unalmasnak tűnik. Mondom ezt úgy, hogy amúgy is egy lassú sorozatról beszélünk.

Egy biztos, a színészek terén nem lőttek mellé. Lashana Lynch a James Bond-filmek után itt is megmutatta, hogy bátran lehet neki adni egy kemény női szerepet.

Chukwudi Iwuji, mint az MI6 vezetője, hozza a kötelező szintet, és sokan ismerhetik őt a Galaxis őrzői 3 főgonoszaként. Úrsula Coberó egy lenyűgöző és összetett karaktert alakít, aki a sakál szerelmének középpontjában áll. Charles Dance jelenléte mindig örömteli, függetlenül attól, hogy milyen kicsi a szerepe, mint például a gazdag üzletemberé, aki felbéreli az orgyilkost. A színészek teljesítménye kifogástalan, ám a forgatókönyvben felfedezhető néhány hiányosság, amelyek a karakterek logikátlan döntéseiért felelősek.

Vicces volt látni, ahogy Budapest is egy szereplő a sorozatban. Egyszer Párizst, máskor Münchent, de még a tengerparti Tallinnt is alakítja fővárosunk. Sőt még önmagát is, hiszen több rész Magyarországon játszódik a történet szerint is, nemcsak itt forgatták. Sok híresebb magyar színész is felbukkan kisebb-nagyobb szerepben.

Az elején azért is írtam, hogy nem tekinteném szigorúan feldolgozásnak a sorozatot, mert nagyon sok mindent megváltoztattak. Egyrészt a jelenben járunk, így a fő célpont értelemszerűen nem Charles de Gaulle francia elnök, hanem egy techmilliárdos. Az üzenetet erősen képünkbe tolják a sok politikai gyilkosságon keresztül. A gyilkos is sokkal emberibb, a könyves sakál senkit nem kímélt meg. Ez a sakál legalább annyira különbözik az alapanyagtól, mint a 97-es verzió, és mégis ezt közelebbinek érzem a könyvhöz, mint a Bruce Willis-változatot. Valószínűleg az alaphangulata lehet az oka.

Jelenleg úgy néz ki, hogy a 2024-es szezon sikeres lesz, így valószínű, hogy egy második évad is érkezik. Nem érzem úgy, hogy az időm kárba veszett volna a sorozat miatt; igencsak élveztem, amit nyújtott.

Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy kezdjen bele Ronan Bennett sorozatába. Megéri. A sakál napja teljes első szezonja megtekinthető magyar szinkronnal és budapesti látképpel a SkyShowtime streamingszolgáltató műsorán.