Kassai Lajos a világ egyik legismertebb és legsikeresebb katonai hagyományőrzője, aki különleges tudásával és elhivatottságával kiemelkedik a hagyományőrzők közül. Az ő tevékenysége nem csupán a múlt emlékének ápolásáról szól, hanem a tradicionális harci

A cikk megosztásához kérjük, kattintson ide, vagy másolja ki a következő linket, és küldje el e-mailben: https://demokrata.hu/magyarorszag/az-eurazsiai-harcos-945696/

Kaposmérő falucskájában, a 80-as évek hajnalán, először találkoztam Kassai Lajossal. Már akkor is lenyűgözött a honfoglalás kori íjak rekonstrukciójának egyedi módszerei iránti szenvedélye. Én pedig egy különleges lovas expedíciót terveztem Nyugat-Európába, amely a IX-X. századi magyarok hadjáratainak nyomvonalán haladt volna. E két téma között számos párhuzam húzódott, ezért éreztük, hogy a találkozónk, mintegy négy évtizeddel ezelőtt, rendkívül lényeges és időszerű volt. Akkor még nem sejtettem, hogy a magyar katonai hagyományőrzés terén épp a világ egyik legsikeresebb és legelismertebb alakjával beszélgetek.

Korunkban a "kalandozások" kifejezés alatt nem csupán a nemzetbiztonsági hadjáratokat értjük, hanem a honfoglalást is, amelyet a honalapítás vagy a hazatérés koraként szokás emlegetni – legalábbis bizonyos szellemi körökben. E változások tükrében nem meglepő, hogy a tudományos diskurzus is folyamatosan fejlődik. Visszatérve Kassai Lajosra, eddig azt hittem, alaposan ismerem őt, hiszen az első kaposmérői beszélgetésünk óta többször is összefutottunk. Ráadásul a média, legyen szó tévéről, rádióról vagy közösségi platformokról, folyamatosan beszámol róla, sőt, Kaszás Géza rendezésében még film is készült az életéről. Folyamatosan lehet hallani fellépéseiről, szervezői tevékenységéről, és a hagyományőrző közösségek mellett más társadalmi körökben is gyakran emlegetik a nevét. Beszédstílusát a megfontoltság és a bölcsesség jellemzi, így ha valaki megkérdezné tőlem, ismerem-e Kassai Lajost, és mit tudok róla, a személyes tapasztalataimon túl a Kassai Lovasíjászatot és az ő nevéhez fűződő Guinness világrekordokat emelnék ki. Azonban az igazság az, hogy amikor elmélyedtem a könyveiben és alaposabban megvizsgáltam pályafutását, rádöbbentem, mennyire keveset tudtam eddig róla. Most már világosan látom, hogy nem véletlen, hogy őt tartjuk a legsikeresebb katonai hagyományőrzőnek.

Amikor felkerekedtem, hogy Lajost felhívjam, egy új könyv megírásának szándékával kerestem meg, amely a magyar katonai hagyományőrzés úttörőiről és kiemelkedő alakjairól szól. Arra kértem, hogy ossza meg velem azokat az írásos dokumentumokat, amelyekből alaposan tájékozódhatok az általa végzett munkáról. Meglepetésemre azonnal két könyvet küldött el nekem. Még csak a fejemet csóváltam, és azon tűnődtem, hogy ha minden "úttörő", akiről írok – és szeretném, ha körülbelül 100 embert emelhetnék ki – hasonló módon küldene nekem két kötetet, akkor összesen kétszáz könyvet kellene átnéznem ahhoz, hogy egyetlen írást létrehozzak. Ez az arány nem tűnt éppen kedvezőnek, és nem is szeretném senkit arra biztatni a jövőben, hogy könyveket küldjön nekem, mert akkor a munka időtartama jelentősen megnyúlna. Előfordulhat, hogy a sokáig tartó folyamat végül még engem is túléltetne, sőt, akár az is megeshet, hogy a művem sosem készülne el. Mindazonáltal elmondhatom, hogy a két Kassai könyv tanulmányozása nem csupán hasznos volt, hanem kifejezetten örömteli élmény is. Nagyon hálás vagyok a könyvek írójának és küldőjének, hogy bepillantást nyújtott abba a kivételes alkotási folyamatba, amely során ő kiemelkedett a korunk katonai hagyományőrző közösségéből, és kultúrateremtő tényezővé vált. Munkásságának alapgondolata, a modern lovasíjászat, amelyre ő felépítette saját talapzatát, így fogalmazódik meg néhány mondatban: "A lovasíjászat gyökerei valahol Belső-Ázsiában nyúlnak vissza. Az idő azonban lassan fátylat borít a múltra, és már nem hallatszik a csatamezők zaja, a paták dübörgése, vagy az éles nyilak tompa puffanása, ahogy azok a húsba csapódnak. A harc zaja elült, és az utolsó harcos lelke is már rég eltávozott. Amit maguk után hagytak, az nem más, mint egy sportág, egy harcművészet és egy életforma. A gyilkos indulatokat a versenyek izgalma váltotta fel."

Nem szükséges filozófiai magasságokba emelkedni vagy vallási mélységekbe merülni ahhoz, hogy észrevegyük: sok ember a szabad akarat végtelen lehetőségeivel gazdagított életet él. Vannak, akik abban a hitben élnek, hogy minden előre elrendeltetett, mégis úgy vélik, hogy bizonyos határok között akad némi mozgástér. Mások viszont azt vallják, hogy minden egyes esemény már megíratott, és a szabad akarat csupán illúzió. Még az ima hatását is, amely változásokat idézhet elő, az eleve elrendeltetés szilárd kereteibe helyezhetjük, hiszen minden a nagy terv szerint zajlik. Vagyis, ami a világban történik, az úgy történik, ahogyan annak lennie kell. Függetlenül attól, hogy ez így van-e vagy sem, érdemes megfontolni, hogy Kassai Lajos e földi életében különleges feladatot teljesít. Ő a nagyszabású építkezés egyik tehetséges és szorgalmas munkása, amely már több mint ezer éve zajlik, és amelynek neve Magyarország. Ő a kultúra életre keltője és egyben zeneszerzője is, amelyet magyar kultúrának hívunk, és amelynek gyökerei nem csupán évszázadokra, hanem évezredekre nyúlnak vissza.

Régi harcmodorunkat a gyakorlatban rég elfeledő világunk, Kassai Lajosban a modernkori lovasíjászat megteremtőjét tiszteli. Azt az embert, aki történelmi időkön keresztül seregeket győzelemre segítő, sokáig verhetetlen hadaink rettegett fegyverét, az Eurázsia pusztáin tökélyre fejlesztett ősi magyar íjat, immár korunkban előállított anyagokból alkotta újjá. Aki a korabeli harci technikák, íjkezelési módok felelevenítésével, a '80-as években megálmodta a XX. század lovasíjászatának versenyszabályait, hogy a következő évtizedben világhódító útjára indítsa ezt a minden ízében magyarnak tekinthető sportot, ha tetszik harcművészetet. Először hazánkban, majd Európában és más földrészeken is. Az általa megszerkesztett Original Kassai System adja a keretet a lovasíjász versenyek megtartásához, lebonyolításához, és ez a rendszer az alapja a 19 országban működő lovasíjász szervezetnek is. Ami nem azt jelenti, hogy maga a sportág csak 19 országban virágzik, hiszen már a 2014-ben megrendezett Kassai Lovasíjász Világkupán is 22 ország küldöttei vettek részt. Így Magyarország, az Amerikai Egyesült Államok, Ausztria, Bolívia, Brazília, Bulgária, Dél-Afrika, Finnország, Franciaország, Görögország, Kanada, Kína, Lengyelország, Luxemburg, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Románia, Spanyolország, Svájc, Svédország és Új-Zéland versenyzői. Lovasíjász Világbajnokságoknak és Nemzetközi Bírók Világtalálkozójának ad otthont a nagy hozzáértéssel kiépített kaposmérői Kassai-völgy, míg a mester lovasíjász bemutatóinak és az általa vezetett edzőtáboroknak, a nagyvilág számos országa. Irántól kezdve Franciaországon át az Egyesült Államokig, Ausztriától Japánon át a Dél-Afrikai Köztársaságig, vagy éppen Szaúd-Arábiától, Németországon át Katarig. A sorba beletartozik még Törökország, Románia és Oroszország csakúgy, mint Kína, Kanada és Luxemburg, vagy Svájc, Spanyolország, de Hollandia és Olaszország is. Leírni is sok, de hát, ha már egy magyar sportág szárnyal a bolygón, adjunk róla annyi tájékoztatást, amennyit egy ilyen bemutató iromány elbír. Azért a teljesség kedvéért a végén ne hagyjuk ki Görögországot sem! A magyarországi szereplések helyszíneinek sokaságába pedig már bele sem kezdek, mert a felsorolások olvashatatlanná teszik az irományt, de annyit még feltétlenül meg kell jegyezni, hogy az Original Kassai System lovasíjász pályák hitelesítője, szerte a földkerekségen, Magyarországon és külföldön is, természetesen maga az alapító mester: Kassai Lajos.

A Kassai Lovasíjászat története azóta folyamatosan íródik, mióta első lépéseit megtette, és azóta egyre újabb és újabb sikereket könyvelhet el. A lovasíjászat hivatalosan is a lovas szakágak közé került, egyetemi szinten tantárgyként oktatják, és módszereit felvették a Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti Jegyzékébe. Ez a hagyomány, amely a magyar kultúra csúcsteljesítményeit hirdeti, elnyerte a Hungarikum címet is. A Kassai iskola nemcsak hazánkban, hanem világszerte, például Angliában, Malajziában, Jordániában és Marokkóban is lenyűgözte a királyi családokat. A következő nagy cél a lovasíjászat olimpiai sportágakként való elismerése. Ennek érdekében Lajos és 41 nemzetközi bíró kollégája megalapította a Lovasíjász Világszövetséget, amely Lausanne-ban működik. Meg kell említeni, hogy a Kassai Lovasíjász Iskola és a lovasíjászat sportága a világ legjobban felszerelt központjában, a Kaposmérő közelében található Kassai-völgyben zajlik, ahol az egyetlen fedett lovasíjász pálya is helyet kapott.

Amint ennek az írásnak az elején említettem, a Kassai Lajos által írt, két nekem ajándékozott könyv, de a róla készült Kaszás Géza nevéhez fűződő Lovasíjász című film is olyan betekintést engedett e kivételes ember munkásságába, amelyből tanulni legalább annyira érdemes, mint amennyire mintákat venni javasolt. Ennek ellenére azon kapom magam, hogy leginkább csak az eredményekről írok, és az eredményekhez vezető útról, amelyek a fent említett művekben tetten érhetőek, bizony kevesebbet, vagy szinte semmit. Nem írok arról a filozófiai háttérről, amely által Kassai Lajos az eredményeit eléri, amely többek között az Istenhez való viszonyáról, valamint az emberekkel és a környezetével való kapcsolatáról szól. Pedig igazából ez legalább annyira fontos volna, mint az eredmények. Elég legyen azonban itt csak annyi, hogy legalább felhívom rá a figyelmet. Ráadásul még az eredmények leírásában sem tartok sehol, hiszen például öt Guiness Világrekordja közül is csak szemezgetek, és mindössze kettőt emelek ki a hely szabta korlátok miatt. Az egyik ilyen, amikor 2006-ban 12 lovat váltva, 24 órás folyamatos lovaglás közben 661 versenyvágta alatt, 5412 lövéssel 15 596,43 összpontszámot sikerült elérnie. Futamonként átlagosan 212,35 pontot. Aki nem tudja az összpontszámokat, és így az eredményességet értékelni, tekintve, hogy nem ismeri a lovasíjászat szabályait, legalább csak a 24 órás folyamatos lovagláson és a lövések számán merengjen el! A másik kiemelt, nevéhez kötődő Guiness Világrekordot 2011-ben a Budapest Sportarénában állította fel, amikor is 14 darab 30 cm átmérőjű feldobott korongot lőtt le 19,85 másodperc alatt, egy vágtató ló hátáról. Bizonyára ezen írás megszületéséig sem talált még legyőzőre a saját határait is kitapasztaló, teljesítményt tekintve igazodási pontokat is felállító mester, mert arról azért tudhatnánk. De akár talál élete folyamán olyanra, aki ezeket a magasságokat megközelíti, akár nem, az biztos, hogy hosszú távra fel van adva a lecke, úgyis mondhatnám, hogy magasra tette a lécet e sportág jövőbéli képviselőnek, bajnokainak.

Amikor az ember a Kassai-völgyre pillant, szeme előtt megjelennek azok a Makovecz által tervezett épületek, amelyek szervesen illeszkednek a tájba. Ezek az alkotások nem csupán struktúrák, hanem egy ökológiai közeg részei is, ahol az emberi közösségek harmóniában élnek a természettel. Az élettelen és élő elemek, az emberek és állatok, a víz és a szárazföld együttesen alkotják ezt a szimbiotikus egységet, amely tele van egyéni és közösségi célokkal, valamint az azok megvalósításához szükséges eszközökkel. A múlt, a jelen és a jövő itt egybefonódik, mindezt pedig egy olyan szellemi vezető irányítja, akiről Kárpáti Gábor Csaba így fogalmaz: "egy élő lánc az elhazudott valós múltunk, történelmünk és a modern kor között." Ez a hely nem csupán álmok szülőhelye, hanem a Kassai Lovasíjászat globális hatásainak kiindulópontja is, melynek szálai messze kinyúlnak a kontinensek és országok felé. Ide érkeznek a régi és új szövetségesek, hogy friss impulzusokkal táplálják e különleges közösség magját. Egy ilyen vállalkozás csak akkor maradhat fenn, ha elkötelezett a fenti célok mellett, és nem csupán anyagi szempontból táplálja és gazdagítja a működését, hanem folyamatosan bővíti azok eszközrendszerét, amelyek révén "terjeszti az igét" és biztosítja a jövőjét.