Az igazságtétel és az elszámoltatás fogalmai kulcsszerepet játszanak a társadalmi igazságosság és a felelősségvállalás terén. Az igazságtétel nem csupán a jogi felelősségre vonást jelenti, hanem a sértett felek méltányos kárpótlását is magában foglalja. A

Kihívásokkal teli időszak áll előttünk, hiszen a jelenlegi generáció feladata, hogy megvalósítsa azt a rendszerváltozást, amelyet 1989 után csupán intézményi keretek között sikerült elindítani. Az eltelt 35 év legfontosabb tanulsága, hogy vannak olyan lépések, amelyeket nem lehet figyelmen kívül hagyni. Ami akkoriban csak diszkréten igazságtételként jelent meg a politikai diskurzusban, ma már az elszámoltatás néven ismert fogalomként van jelen. Fontos azonban, hogy pontosan meghatározzuk, hogy a kifejezés mögött milyen tartalom rejlik: mit kell értenünk alatta, mit lehet, és mit szabad ezzel összefüggésben tenni.

Sokan és sokszor elmélkedünk arról, hogy mi az, amit egy kormányváltást követően azonnal cselekedni kellene, és melyek lesznek az új kabinet legfontosabb prioritásai. Az állami költségvetésben tervezett éves keret gyors és aránytalan elherdálásának megakadályozása, az Európai Unión belüli hátrányos helyzet elkerülése, valamint a devizahitelesek kártalanítására irányuló kormányzati lépések mellett kétségtelenül kiemelkedő szerepet játszik az Európai Ügyészséghez való csatlakozás. Ez a lépés sok esetben az elsődleges feladatok között szerepel, és különböző kontextusokban gyakran említik.

Az elszámoltatás folyamata, amely manapság elkerülhetetlenné vált, és amelynek egyik alapfeltétele az Európai Ügyészséghez való csatlakozás, az elmúlt évtizedek során politikai termékké nőtte ki magát. Ennek ellenére rendkívül lényeges hangsúlyozni, hogy elsődlegesen jogi keretek között kell működnie, különösen ügyészi és bírói szempontból. Az indoklás alapját a Montesquieu által megfogalmazott államhatalmi ágak elválasztásának elmélete adja, amely a zsarnokság megakadályozásának talán legfontosabb eszköze.

A törvényhozói, a végrehajtói és a bírói hatalomgyakorlásnak egymástól függetlenül kell működnie. Ahogy az egyén felelős magatartását meghatározzák a büntetőjogi normák, úgy az állam hatalomgyakorlásának útja a demokratikusan megválasztott országgyűlés, a mindenkori kormány, a helyhatóságok testületeinek alkotmányos döntései, illetve az igazságszolgáltatás szervezetrendszerének jogszerű működése kell, hogy legyen. Nincs, és nem is lehet más út, mert annak mindig, mindenkor önkény a neve. Fontos tehát, hogy az úgynevezett elszámoltatás is a demokratikus jogelvek abszolút figyelembevételével történjen majdan, bármit diktál az indulat vagy a jogos felháborodás.

A jogsértések kezelésénél elengedhetetlen, hogy a döntések alapját mindig a hatályos jogi normák képezzék, amelyek éppen az adott jogsértés időpontjában voltak érvényben. A visszaható hatályú jogszabályalkotás, amely napjainkban sajnos elterjedtté vált - és amely egyértelműen alkotmányellenes, valamint erkölcsileg megkérdőjelezhető - például az átláthatósági törvénytervezet révén, teljes mértékben ellentmond a demokratikus értékeknek és az állami berendezkedés alapelveinek.

A gondosan előkészített jogalkotási folyamat során elkerülhetetlenül keletkező, valamint szándékosan megalkotott joghézagok sokféleségét kihasználó gazdasági és egyéb természetű, például állam elleni bűncselekmények felderítése, leleplezése, az elkövetők azonosítása és felelősségre vonása rendkívül precíz jogi munkát igényel. Ez az aprólékos és időigényes feladat azonban elengedhetetlen, ha valóban szeretnénk helyreállítani a demokrácia alapjait. A politikai szereplők feladata ebben az esetben csupán a gyanús körülmények feltárása és ezek alapján a megfelelő feljelentések megtétele lehet; minden egyéb a nyomozó hatóságok és a bíróságok kompetenciájába tartozik. Sajnos tapasztalataim szerint ezt sokkal kevesebben értik, mint amit elsőre gondolnánk.

Kiemelkedő jogi kihívást jelent majd a büntetőjogi és polgári jogi relevancia közötti különbségtétel, különösen a vegyes jellegű cselekmények esetében. Ilyen helyzetekben komoly nehézségek adódhatnak a jogi aktusok, például szerződések vagy egyéb okiratok minősítésében. Meg kell vizsgálni, hogy hol merül fel bűncselekmény, és hol alkalmazható a jogszabályi keretek között a részleges vagy teljes érvénytelenség. Továbbá, fontos kérdés, hogy egy adott megállapodás, megbízás, vagy akár egy sürgősen kikényszerített közigazgatási határozat esetében vajon alkalmazható-e a semmisség jogintézménye. Ezen kérdések alapos jogi elemzést igényelnek, hiszen a helyes értelmezés alapvetően befolyásolja a jogi következményeket.

Az Európai Ügyészséghez való csatlakozás kulcsfontosságú lépés a teljes körű elszámoltathatóság biztosításában. Ez a fórum ugyanis az EU gazdasági érdekeit veszélyeztető bűncselekmények elleni küzdelem élharcosa. Jelenleg a 27 tagállamból már 24 részt vesz ebben a kezdeményezésben, míg hazánk még mindig kívülálló. Felmerül a kérdés: miért is van ez így? Hivatalos indoklás nem érkezett, csupán annyit tudunk, hogy a szuverenitás védelme áll a háttérben. Lehet, hogy ebben van valami, de ne áltassuk magunkat: az is elképzelhető, hogy a valós okok egészen más irányba mutatnak, és csak a jövő fogja megvilágítani ezt a rejtélyes távolságtartást. Ha végre csatlakozunk, talán a válaszok is napvilágra kerülnek.

Első lépésként elengedhetetlen, hogy a törvényes elszámoltathatóságra összpontosítsunk. Ennek oka, hogy a büntetés elkerülhetetlenségének tudata gyakran erősebb elrettentő hatással bír, mint csupán a büntetés mértéke. E tény a jövő politikai vezetői számára is komoly tanulságot jelenthet. Ma már közhelyszámba megy, de az elmúlt évtizedek Magyarországa a következmények nélküli jogsértések otthonává vált. Ennek a helyzetnek sürgősen véget kell vetni. Az első sikeres eljárások kollektív élménye és katartikus hatása különösen fontos lesz, főként, ha ezek nyomán legalább a részleges kártalanítás lehetősége is megnyílhat.

Az a történelmi szükségszerűség tehát, amit hajdanán az Antall-kormány kissé eufemisztikusan igazságtételként emlegetett, és amit mások mellett a most hatalmon lévők is szabotáltak az elmúlt másfél évtizedben, mint elszámoltatás konkretizálódott. Ha most is elmarad, könnyen lehet, hogy a fent vázolt kultúrált és nem utolsósorban törvényes módon többé már nem lesz végrehajtható. Nagy tehát a tét.