Húsz évvel ezelőtt, 2005 augusztusában, a Katrina hurrikán pusztító erejével sújtotta az Egyesült Államokat, nyomot hagyva a történelem lapjain. Az esemény nemcsak az érintett területek infrastruktúráját és lakosságát formálta át, hanem a hurrikánokról al

Húsz éve, 2005. augusztus 25-én érte el az Egyesült Államok partjait a Mexikói-öbölben a Katrina hurrikán, amely augusztus 29-én szinte teljesen elpusztította New Orleans-t. A nagyváros csaknem teljesen víz alá került, lakóinak zömét ki kellett telepíteni, az elemi csapás következtében csaknem 1400 ember vesztette életét; az anyagi károkat tekintve ez volt az ország történetének legsúlyosabb természeti katasztrófája.

A Katrina hurrikán 2005. augusztus 23-án kezdte meg útját a Bahamák felett, kezdeti ereje viszont még elhanyagolható volt, így a leggyengébb hurrikánként vonult végig Dél-Florida partvidékén. A szárazföldön átjutva gyengült, de amint a Mexikói-öböl nyílt vizéhez ért, újra erőre kapott. Augusztus 27-én a Saffir-Simpson-skála hármas fokozatúnak minősítette, és ekkor nyerte el a Katrina nevet. Érdemes megemlíteni, hogy a Meteorológiai Világszervezet már 1953 óta ad nevet a trópusi viharoknak. Eleinte kizárólag női neveket használtak, utalva arra, hogy a hurrikánok éppúgy kiszámíthatatlanok és szeszélyesek, mint a nők. 1978 óta viszont váltakozva alkalmaznak női és férfi neveket. A névlisták hatévente ismétlődnek, ám a legpusztítóbb hurrikánok neveit sosem használják újra, így a Katrina név is örökre a történelembe íródott.

A méretében kétszeresére duzzadt Katrinát, melynek szélsebessége akkor már elérte az óránkénti 260 km-t, nyolc órával később, augusztus 28-án reggel 5-ös kategóriájú hurrikánná nyilvánították, ilyen erős szélvihart a Mexikói-öböl térségében addig még nem észleltek. George W. Bush amerikai elnök szükségállapotot hirdetett ki Mississippi, Louisiana és Alabama államokban, a kormányzók pedig elrendelték a lakosság kötelező evakuálását.

A vihar nem kímélte New Orleans-t sem, ahol a város vezetése világosan tudta, hogy ha a természeti erő "telibe találja" a területet, az alacsonyabban fekvő részeket elönti a víz. A lakosság biztonságának érdekében gyorsították az evakuációt: az utakon és autópályákon kizárólag a városból kifelé haladó járműveknek engedtek szabad utat. Ennek eredményeként a lakók körülbelül 80 százalékának sikerült elhagynia a várost, mielőtt a vihar megérkezett volna.

Sokan azonban gépjármű nélkül nem tudtak elmenekülni, és utólagos becslések szerint körülbelül 120 ezer ember maradt hátra. Közülük 15 ezer ember a Superdome sportcsarnokban talált menedéket, de a többség mégis a saját otthonában várta a Katrinát. A Nemzeti Gárda mentési erőfeszítéseit jelentősen megnehezítette, hogy a lakatlan területeken fosztogató bandák tevékenykedtek.

A hurrikán augusztus 29-én, hétfőn csapott le a városra, bár némileg vesztett erejéből, mégis 203 km/h sebességgel pörögtek a szele. A vihar pusztítása több ezer lakóházat tépett szét, és sok helyen átszakította a várost körülvevő gátakat. Az egykor turisták által kedvelt New Orleans 80%-a víz alá került, a vízszint pedig helyenként a négy és fél métert is elérte. Az áram- és vízellátás megszűnt, a helyzetet pedig súlyosbította a járványveszély árnyéka.

A házaikban csapdába esett emberek, akiknek többsége a tetőkre menekült, csak hosszú napok múlva kaphattak segítséget. A helyzet káoszba fulladt, a kommunikáció akadozott, és a Vöröskereszt munkatársait a helyi hatóságok gátolták a mentési munkálatokban. A Superdome-ba érkező élelmiszerszállítmányok sem jutottak el, így a helyzet egyre kritikusabbá vált. A csarnok súlyos károkat szenvedett, és az ott összegyűlt embereket végül Houstonba kellett áttelepíteni.

A hurrikán kulcsfontosságú utakat árasztott el, kimosta a csatornák és több vegyi üzem mérgező anyagait. A városba vezető utak közül csak egy maradt alkalmas a közlekedésre, a repülőtér csak szeptemberben nyílt meg a polgári forgalom előtt, a katasztrófa sújtotta térségben az áramszolgáltatás hetekig nem állt helyre. A Katrinát csak Tennessee államot elérve minősítették vissza trópusi viharnak, nyúlványai még Kanadát is elérték.

A hurrikán pusztító ereje drámai hatást gyakorolt a turizmusra és a gazdaság különböző szegmenseire. Az Egyesült Államok kőolaj-finomító kapacitása jelentősen visszaesett, mivel számos finomító telephelyet elöntött a víz, és több fúrótorony is elsodródott vagy megrongálódott a vihar tombolása alatt. Ez a katasztrófa nemcsak a gazdasági tevékenységeket érintette hátrányosan, hanem a tengeri ökoszisztémát is súlyosan fenyegette, mivel hatalmas mennyiségű olaj szennyezte el a vizeket.

A katasztrófa áldozatainak megsegítése érdekében az egész világ megmozdult. Számos ország ajánlotta fel segítségét, köztük az Egyesült Államokkal feszült viszonyban lévő Kuba és Venezuela is. A nemzetközi segélyakcióba a NATO is bekapcsolódott. Számos híresség is kiállt a szerencsétlenül jártak mellett: Brad Pitt színész lakóházakat építtetett a hajlék nélkül maradtaknak, a U2 együttes jótékonysági árverést szervezett a hangszereiket elvesztett zenészek megsegítésére, a hétszeres Tour de France győztes Lance Armstrong pedig félmillió dollárral támogatta a térség rákbetegeinek kezelését, illetve több segélykoncertet is szerveztek neves zenészek részvételével.

A katasztrófa a védekezést és a mentési munkálatokat hátráltató hiányosságok egész sorára világított rá. A hatóságok felkészületlensége miatt számos bírálat érte George W. Bush elnököt és a Szövetségi Katasztrófavédelmi Hivatalt (FEMA) is. A központi és helyi kormányzat gigantikus összegeket fordított gátépítésre.

A katasztrófa következtében New Orleans lakosságának 30%-át elvesztette, de az utolsó húsz év során a város nemcsak gazdaságilag, hanem kulturálisan is újraéledt.