Hont András: Őszintén szólva, kifejezetten ellenszenves számomra az a képmutató siránkozás, a felesleges okoskodás és a mentegetőzés, ami napjaink kulturált környezetében teret hódít – Mandiner.
Egy különös időszakot élt meg ez a rendszer, amikor kopasz futballhuligánok küldtek zömében diákokból álló tüntetőkre. Megdöbbentő látvány volt, ahogy az izmos huligán a lábánál fogva vonszolt egy negyvenkilós lányt; vagy amikor kopaszok igyekeztek megakadályozni egy legitim népszavazási kezdeményezés beadását. Az is előfordult, hogy hetekig tartották fogdában azokat, akik flash mobot szerveztek ellene. Puzsér Róbert úgy véli, ez volt a NER „egészen élhető” korszaka. Valószínű, hogy ez a téves benyomás abból fakadt, hogy nem volt ideje figyelemmel kísérni az ország eseményeit, mivel a nagy kritikus egy gagyi tévés show zsűrijében ült. Abban az időben a mostani, versenyzőként szörnyülködő fiatalok még a NER-médiában igyekeztek érvényesülni, és nem találtak semmi kifogásolhatót a rendszer működésében. Most, hogy az események kényszerítették őket a kritikára, inkább egy szóvivő emberkedése miatt kezdenek el bérrrettegni.
Menczer Tamás és a Megváltó úr nem csináltak mást, mint bemutatták azt a társasági érintkezési formát, amelyet a pufimellényes partik során maguk között már régóta gyakoroltak. Egyszerűen hányingert kelt bennem az a hipokrita sápítozás, tudálékoskodás és mosdatás, ami napjaink "művelt" köreiben terjed. Az egyik cikk a "toxikus maszkulinitásról" értekezik (egy mondatban csak futólag említve a Messiást), míg a másikban már a Vasgárda árnyai kavarognak (ez már szórakoztató: Menczer "Vasgárda" Tamás). A sajtószabadság őrzője pedig, az a lap, amelynek létrejöttéért annyira izgultunk, olyan módon tálalja a történéseket, hogy a Fidesz kommunikációs gépezete "elkezdte felépíteni a nőellenes, agresszív, nagyképű, választóit lenéző, antipatikus politikai karaktert".
