Hónapról hónapra, 5. rész: Egy hivatalosan meg sem ünnepelt, de mégis sorsfordító 20. évforduló Ahogy a hónapok telnek, egy különleges mérföldkő közeledik, ami talán nem kapott meg a megérdemelt ünneplést, de annál fontosabb a történelem lapjain. A 20. é

Aranyigazság: Az év vége a számvetés ideje, és mi is ezt tesszük 12 részes sorozatunkkal, ahol sorra vesszük, melyik hónapban milyen jelentős, érdekes vagy éppen izgalmas események zajlottak le az év során. Most márciusra fókuszálunk, amelyben a magyar uniós tagság 20. évfordulójának megünneplése, vagy inkább a hivatalos megünneplésének elmaradása került középpontba. Május 1-jén ugyanis nem zajlott le a jubileumi esemény, holott a lakosság több mint háromnegyede elutasítaná a kérdést, miszerint Magyarország kilépne az Európai Unióból. Még akkor is, ha Orbán Viktor másként érvelne e kérdés kapcsán.

"A sok ellenérv ellenére úgy érzem, hogy a belépés mellett szóló érvek valamilyen módon mégiscsak többet nyomnak a latban" - nyilatkozta Orbán Viktor 2004 tavaszán, nem sokkal azelőtt, hogy Magyarország hivatalosan is tagja lett az Európai Uniónak. Ez azt jelenti, hogy nem igazán lehet kijelenteni, hogy különösebben lelkesedett volna a történelmi esemény iránt, amely végleg és - remélhetőleg - visszafordíthatatlanul átalakította Magyarország helyzetét és szerepét Európában.

"Brüsszel nem az első birodalom, amelyik szemet vetett Magyarországra...ha meg akarjuk őrizni Magyarország szabadságát és szuverenitását, nincs más választásunk, el kell foglalnunk Brüsszelt...Itt az ideje, hogy a helytartótanács Brüsszelben is reszketni méltóztassék...Brüsszeli járszalag vagy magyar szabadság?" Ez az idézet pedig Orbánnak egy húsz évvel későbbi, 2024 tavaszán elhangzott beszédéből származik.

A húsz év, amely a rendszerváltás óta eltelt, messze nem bizonyult olyan sikeresnek, mint ahogyan azt sokan várták. Ennek a folyamatnak a kulcsfigurája Orbán Viktor, aki ebből az időszakból majdnem tizenöt évet töltött el teljhatalmú vezetőként Magyarország élén. Ez alatt az idő alatt a fiatal demokratákból, akik egykoron a szabad társadalom ígéretével léptek színre, mára illiberális nézeteket valló, áldemokratikus politikai erővé változott a Fidesz. Az Európai Unióval szembeni kezdeti szkepticizmusuk fokozatosan átformálódott, és mára egy olyan mély gyűlöletessé vált, amelyet egyre nyíltabban hangoztatnak (lásd a fent említett idézetet).

Mindennek fényében nem véletlen, hogy Magyarországon elmaradt az EU-tagság jubileumának méltó megünneplése. Merthogy központi ünnepségek nem voltak, a regnáló - nacionalista - hatalom, amely évről-évre súlyos (tíz)milliárdokat költ az államalapítás immár háromnapossá duzzasztott megünneplésére, erre sajnálta a pénzt, az időt, s az energiát. Nem volt hajlandó akár csak egyetlen valamirevaló eseményecskét is szervezni az emberek számára máig kiemelten támogatott Európához tartozás megünneplésére. Sőt! Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke a hivatalos Facebook-oldalán május 1-i keltezéssel egyetlen olyan posztot találtunk, amely egyáltalán foglalkozott az EU-val. De azt is bár ne tette volna! Ugyanis a naponta mantrázott, Brüsszel "háborúpártiságával" a saját "békepártiságát" szembeállító üzenetet tett közzé, a többi között azzal a hazug szöveggel, hogy "A békét a háborúzó feleken túl az tudja megteremteni, aki finanszírozza a háborút. Márpedig ezt a háborút a Nyugat finanszírozza: a brüsszeli költségvetési pénzek és az amerikai pénzek." Valójában ez a poszt is csupán az akkor még közelgő uniós választások kampányának része volt, miként az aznap az oldalán megjelent további bejegyzések is, amelyek a kaposvári kampánylátogatásának egyes színhelyeiről közzétett fotókat és a "Június 9-én bevesszük Brüsszelt" szlogent hirdették. (Tévedett, nem vették be.)

Míg két évtizeddel ezelőtt nem csupán központi rendezvények zajlottak, hanem a lakosság spontán bulik és utcabálok keretében ünnepelte a nagy napot, addig napjainkban Budapesten a fővárosi vezetés egy szervezett fesztivált hirdetett meg. Ennek programkínálata szorosan kapcsolódik az Európai Unió "egyesülve a sokféleségben" mottójához, miközben az EU Bizottság budapesti képviselete is aktívan részt vett a méltó megemlékezés előkészítésében. Emellett civil kezdeményezések is színesítették az eseményeket; például Herényi Károly, a korábbi MDF-es politikus, "Ezer éve Európában, húsz éve az Európai Unióban" címmel szervezett ünnepséget Balatonföldváron. A rendezvényen felszólalt többek között Medgyessy Péter, aki miniszterelnökként irányította a csatlakozási folyamatot, valamint Jeszenszky Géza, a rendszerváltó Antall-kormány külügyminisztere is. Herényi Károly a Hírklikknek kifejtette, hogy az ünnepség célja az, hogy azoknak a nyolcmillió magyarnak adjon hangot, akik nem "nemzeti konzultálnak", hanem a lakosság háromnegyedét alkotva, az Európai Unió keretein belül képzelik el családjuk és nemzetük jövőjét. "Nekik szeretnénk reményt adni, hogy nincsenek egyedül" - hangsúlyozta.

Herényi valóban igazat állított. A világ csodájának is nevezhető jelenség, hogy az orbáni, éles ellenpropaganda és az unióval szembeni feszültségek, sőt gyűlöletkeltés ellenére a magyar nép többsége még mindig elkötelezett a tagság mellett. Bár Orbánék tevékenysége következtében valamelyest csökkent a brüsszeli támogatást kifejező állampolgárok aránya, az unió elutasítása és a kilépés ellenzése nem vált általánossá.

Ha a cikket egy "akkor és most"-tal kezdtük, zárjuk is azzal.

2003. április 12-én a magyar választópolgárok népszavazáson fejezhették ki véleményüket arról, hogy szeretnék-e, ha a Magyar Köztársaság csatlakozna az Európai Unióhoz. Az érvényesen szavazók körében a válaszadók 83,76%-a egyértelműen az igennel támogatta a csatlakozást.

Ma pedig? A Medián legújabb, a HVG megbízásából készült felmérése szerint egy Brexit-stílusú népszavazás esetén a magyar lakosság több mint háromnegyede elutasítaná azt a kérdést, hogy az ország kilépjen az Európai Unióból. Mindössze 15 százalék mondana igent a "Huxitra". Érdekes módon, még abban az esetben is, ha Orbán Viktor a kilépést javasolná, a válaszadók kétharmada a maradás mellett voksolna. Ráadásul a Fidesz szavazói között is csupán egynegyed támogatná a "Huxitot", míg 60 százalékuk a tagság folytatása mellett áll ki.

Az orbáni Unió-ellenes gyűlöletpropaganda hatása nem elhanyagolható, és a Medián által négy évvel ezelőtt végzett felmérés is ezt tükrözi. Bár a kérdés megfogalmazása eltérő volt, a támogatottság akkoriban a következőképpen alakult:

Hónapról hónapra 1. rész: A 23 éves Visegrádi együttműködés jövője mostanra kérdéseket vet fel A Visegrádi Együttműködés, amely immár 23 éve áll a közép-európai országok együttműködésének szolgálatában, most új kihívásokkal néz szembe. A régió politikai tája folyamatosan változik, és ez a folyamat kétségeket ébreszt a jövőbeni együttműködés lehetőségeivel kapcsolatban. A következő hónapokban kulcsfontosságú döntések és fejlemények várhatóak, amelyek alapvetően befolyásolják a V4-es országok közötti viszonyokat. Milyen irányokba mozdulhat el a szövetség, és mire számíthatunk a közeljövőben? Az események alakulása izgalmas és egyben aggasztó kérdéseket vet fel mindannyiunk számára.

Hónapról hónapra 4. rész: Orbán Gáspár csádi missziója és az orosz érdek Orbán Gáspár, akit sokan a politikai színtér új arcaként ismernek, nemrégiben fontos szerepet vállalt egy csádi misszióban. Az események hátterében nem csupán a humanitárius szándékok állnak, hanem egy összetett geopolitikai játék is kibontakozik, amelyben az orosz érdekek is jelentős szerepet játszanak. A misszió célja, hogy támogassa a helyi közösségeket, azonban a háttérben ott bujkál a nemzetközi hatalmi viszonyok átrendeződése is. Orbán Gáspár aktív részvétele a projektben nem csupán a magyar diplomácia új irányvonalát jelzi, hanem azt is, hogy Budapest szeretné erősíteni pozícióját Afrikában. Az orosz érdekek, amelyek a csádi helyzetre is kihatnak, szintén komoly tényezővé váltak. Moszkva próbálja növelni befolyását a kontinensen, és a helyi erőforrások megszerzése érdekében különböző stratégiákat alkalmaz. Orbán Gáspár missziója tehát nem csupán a helyi lakosság megsegítéséről szól, hanem része egy nagyobb játszmának is, ahol a geopolitikai érdekek találkoznak a humanitárius célokkal. Ahogy a hónapok telnek, a csádi misszió fejlődése és a magyar-orosz kapcsolatok alakulása izgalmas és figyelemre méltó eseményeket ígér, melyek tovább formálhatják a nemzetközi politikai tájat.