**Hogyan csökkenthetjük az injekciós tűvel kapcsolatos félelmet?** Az injekciós tűk sokak számára ijesztőek lehetnek, de van néhány hatékony módszer, amellyel enyhíthetjük ezt a szorongást. Először is, érdemes megismerkedni a tűk működésével és a beadási

Tű! Egyes emberek számára ez a szó, akárcsak a tű látványa, elég ahhoz, hogy pánikba essenek, szorongjanak, sírva fakadjanak vagy elájuljanak. Ők egy specifikus fóbiában, a tűiszonyban (tripanofóbia) szenvednek.

A tűfóbiában szenvedők számára az injekciós tűvel való találkozás igazi rémálom. Ezek az emberek szinte pánikszerű félelmet tapasztalnak, amikor olyan helyzetbe kerülnek, ahol tűvel kapcsolatos beavatkozásra van szükség. Ennek következtében gyakran elkerülik az orvosokat, fogorvosokat, sőt még a kórházakat is, ami komoly problémákhoz vezethet. Az oltások, vérvételek és más egészségügyi kezelések elhanyagolása miatt hátrányos helyzetbe kerülhetnek, és lemaradhatnak a fontos egészségmegőrző lehetőségekről, valamint a szükséges terápiákról. A tűfóbia tehát nem csupán egy egyszerű félelem, hanem komoly kihívás az érintettek életében, amely széleskörű egészségügyi következményekkel járhat.

Teljesen érthető, hogy a tűszúrás egy kis kellemetlenséget okoz, és ez senkinek sem esik jól. A tűktől való enyhe félelem természetes érzés, amely a lakosság körülbelül 10%-ánál előfordulhat. Ezzel szemben a kóros félelem, más néven fóbia, már csak a népesség 2-3%-át érinti.

Egyes tűfóbiások rendkívül érzékenyek a fájdalomra, ami miatt számukra a vérvétel vagy oltás, amely másoknak csupán jelentéktelen kellemetlenséget okoz, igazi szenvedéssé válhat. Ezt a szorongást és félelmet annyira felerősítik, hogy a legapróbb tűszúrás is elviselhetetlennek tűnik számukra.

Kisgyermekek esetében a tűtől való félelem rendkívül elterjedt jelenség. Sokan idővel túllépnek ezen a félelmen, míg mások felnőttkorukban is küzdenek a tűszúrás gondolatával. Azok a gyerekek, akik intenzíven félnek a tűktől, és nem kapnak megfelelő érzéstelenítést vagy lelki támogatást az oltások során, nagyobb valószínűséggel tapasztalják, hogy ez a félelem felnőttkorukra fóbiává alakul. Ennek következményeként hajlamosak elkerülni a vérvételeket és oltásokat, ami komoly egészségügyi kockázatokat rejthet magában.

A tűfóbia leginkább valamely korai, traumatikus élményre vezethető vissza, melyet az érintettek gyakran fel is tudnak idézni, akkor is, ha az nagyon korai életkorban történt.

A tűiszony, eltérően más fóbiáktól, egy különleges, kétfázisú reakciót vált ki. Az első pillanatokban pánikrohamok törnek elő, melyet számos fiziológiai változás kísér: a pulzusszám megemelkedik, a vérnyomás szökik, és az izzadás is fokozódik. Ezt követően azonban egy hirtelen zuhanás következik be: a vérnyomás csökken, a pulzus akár 35-40 ütemre is lecsökkenhet percenként, ami szédüléshez, bőrszínváltozáshoz, sőt, akár ájuláshoz is vezethet. Az élmény igencsak megterhelő, és sokak számára rendkívül ijesztő lehet.

Az ájulásra hajlamos emberek között sokan küzdenek a kontrollvesztés, a pánikrohamok és mások véleményének félelmével is. Néhányan a vér látványától is irtóznak, ami még inkább fokozza szorongásukat. Az émelygés és az undor érzése is gyakran megjelenik az érintettek életében, ezzel tovább súlyosbítva a helyzetet.

Az injekciótól való félelem különösen elterjedt a gyerekek körében. Szülőként rengeteget tehetünk azért, hogy segítsünk nekik átvészelni ezt a nehéz pillanatot. Fontos, hogy világosan elmagyarázzuk, miért van szükség a tűszúrásra – például a betegségek megelőzése vagy kezelése érdekében. Amikor elismerjük, hogy a gyerekekben félelem ébredhet, és nem bagatellizáljuk a bennük zajló érzelmeket, sokkal könnyebben kezelhetik a helyzetet. Ugyanakkor lényeges, hogy ne fokozzuk az ijedtségüket; még ha mi magunk is érezzük a tű iránti szorongást, próbáljunk meg bátorságot sugározni, hogy a gyerekek biztonságban érezzék magukat.

Ha tudja, hogy injekciót fog kapni, vigyen magával a váróterembe egy jó könyvet vagy érdekes újságot, hogy elterelje a gondolatait. Még jobb, ha elsajátít és alkalmaz olyan relaxációs technikákat, amelyek segítenek ellazulni, például autogén tréninget, meditációt, légzőgyakorlatokat stb. A tűfóbiásokra jellemző a gyors, kapkodó légzés, mely súlyosbíthatja a szorongásos tüneteket, fájdalomérzetet. Amennyiben a test feszült, az oltás is jobban fáj. Azonban lassú, mély légzőgyakorlatok végzésével ellazíthatja az izmait, így a tűszúrás sem fog úgy fájni!

Kérje meg egy családtagját vagy barátját, hogy kísérje el Önt és próbálja meg beszélgetéssel elterelni a figyelmét, gondolatait.

Ha fennáll a lehetősége, hogy a tű látványa miatt elájulhat, a béta-blokkolók alkalmi használata hasznos lehet. Ezek a gyógyszerek hozzájárulnak a vérnyomás stabilan tartásához. Mielőtt bármilyen ilyen gyógyszert alkalmazna, mindenképpen konzultáljon háziorvosával. Amennyiben már szedett ilyen készítményt, fontos, hogy tájékoztassa a kezelőorvosát és az egészségügyi személyzetet.

Az oltás előtt 30-60 perccel érdemes lidokaint vagy prilokaint tartalmazó érzéstelenítő krémet vagy tapaszt alkalmazni, mivel ezek hatékonyan enyhítik a fájdalmat. Ez különösen hasznos lehet azok számára, akik hajlamosak a fájdalom fokozott érzékelésére. Ha ezek a készítmények nem állnak rendelkezésre, a tűszúrás helyének jegelése is jelentősen csökkentheti a kellemetlen érzéseket.

Tájékoztassa a beavatkozást végző orvost, nővért, ápolót tűfóbiájáról. Ha volt már rá példa, hogy elájult a félelemtől, azt is feltétlenül tudassa velük.

Amennyiben a körülmények engedik, célszerű kérni érzéstelenítőt a beavatkozás során. A lidokain alapú készítmények használata természetesen csak abban az esetben jöhet szóba, ha az érintett nem mutat érzékenységet rájuk. Azok számára, akiknek a fájdalomküszöbe rendkívül alacsony, lehetséges, hogy a lidokain önállóan nem elegendő, mivel csupán 2-3 milliméter mélyen képes érzésteleníteni a bőrt. Azonban az iontoforézis módszerével az érzéstelenítő akár 1-2 centiméter mélyen is bejuttatható, ami hatékonyabb megoldást nyújthat.

Figyeljen arra, hogy csak ülő vagy fekvő helyzetben szúrják meg. Ha mód van rá, az oltás vagy vérvétel során feküdjön le, és emelje fel a lábait. Ez csökkenti a vasovagális reflex kiváltásának esélyét, mely a bolygóideg stimulálásával fájdalom, félelem, undor (például vér látványa), érzelmi megterhelés (rossz hír) és nagyfokú kimerültség során ájuláshoz vezet. Mindaddig maradjon fekve, míg nem érzi jobban magát, majd nagyon lassan álljon fel.

Maradjon a váróteremben még legalább 15 percig a tűszúrással járó eljárás után. A tűfóbia egyes tünetei ugyanis gyakran az injekció beadása után pár perccel jelentkeznek csak.

A tűfóbiások közül sokan nem kérnek segítséget, pedig eredményesen kezelhető. Hosszú távú megoldást a problémára a pszichoterápia jelent, azon belül is elsősorban a kognitív viselkedésterápiától várható a legjobb eredmény, melynek keretében az érintettek először megtanulnak bánni a fizikai szinten és pszichésen jelentkező félelemmel. Majd lépésenként konfrontálódnak a félelmet keltő ingerekkel, amíg az már nem kelt bennük pánikot.

WEBBeteg különleges összegzése – Bak Marianna, biológus szakfordító, valamint Cs. K., nyelvi szakértő.

Forrás: Félelem a vértől, injekcióktól és tűktől (Hémofóbia és Tripanofóbia) (Phobius), ScienceDaily.