Hegyi Iván és Waldo Núñez munkássága lenyűgöző, de ugyanakkor elgondolkodtató is. A "szörnyű szaldó" kifejezés egy olyan mélyreható problémára utal, ami a világszerte tapasztalható társadalmi és gazdasági feszültségek eredménye. E két alkotó különböző per

A Valencia futballcsapata 1962-ben és 1963-ban is elnyerte a Vásárvárosok Kupáját. Az előbbi év döntőjében 6:2-vel és 1:1-gyel intézte el a Barcelonát - amelynek mindhárom gólját Kocsis Sándor érte el -, az utóbbiban mindkétszer győzött a zágrábi Dinamo ellen (2:1, 2:0).

Közben Valenciában 3:0-val, a Népstadionban 7:3-mal intézte el az MTK-t, amely a visszavágóra kölcsönkérte a bajnoki címvédő Vasas két csatárcsillagát, Machos Ferencet és Farkas Jánost. (Erre a korabeli szabályok lehetőséget adtak.) Az angyalföldi vendégművészek nem sokat segítettek: Machos ugyan két gólt is lőtt, de mi volt az a spanyol heteshez képest!

A VVK új évadjának negyeddöntőjében az Újpest csapata összecsapott a Valenciával. Az első mérkőzést március 8-án, a nemzetközi nőnap alkalmából, mindössze egy héttel az NB I rajtja előtt bonyolították le. Ekkor Göröcs János és társai még nem álltak tétmérkőzésre készen 1964-ben, míg a La Liga már javában folyt, és a házigazda csapat lendületesen játszott a lilák ellen.

Elérte a kitűzött célt, és az eredmény nem maradt el.

A Valencia az MTK legyőzése után az Újpest ellen is dominálta a játékot, a Mestalla stadionban 5:2-es eredménnyel zárták a mérkőzést. A győzelem főszereplői két dél-amerikai csatár voltak: a montevideói Nacionalból érkező, hétszeres uruguayi válogatott Héctor Núñez két gólt szerzett, míg a riói Fluminensétől igazolt, ötszörös brazil válogatott Waldo Machado háromszor talált be. Érdekesség, hogy a két csapat korábbi találkozóján, a 7:3-as vendégmérkőzés során a helyzet éppen fordított volt: Núñez három gólt szerzett, Waldo pedig kétszer volt eredményes. Waldo korábbi brazil klubjában is elképesztően teljesített, hiszen 403 mérkőzésen 319 gólt rúgott, majd a Valenciában is folytatta a gólgyártást, ahol 216 meccsen 115 alkalommal zörgette meg a hálót.

Az újpestiek hiányzó teljesítménye háromszoros csapásként sújtotta őket: Lung Ferenc kapus két "leventét" is magához ölelt, majd, miután a lilák 3:2-re felzárkóztak a Valenciával szemben, amely a szűk fél órán belül 3:0-ás előnyre tett szert, dr. Rajna Károly, az öngólok mestere – ki tudja, miért – a fejével, röplabdázó stílusban ütögette a labdát. Kevin Howley angol játékvezető nem hagyhatta figyelmen kívül a történéseket, így tizenegyest ítélt, és a büntetőből Núñez a kapuba lőtte a labdát.

S még ekkor sem tűnt el semmi!

Az 5:2-es eredmény egyértelmű előnyt biztosított, de a Dózsa vezetősége úgy döntött, hogy a visszavágót egy hónappal későbbre, április 8-ra időzíti. Ennek oka, hogy március 14-én és 15-én, a bajnoki nyitány során, a helyszínen hóval és zord időjárással kellett megküzdeniük. Az FTC-Komló mérkőzés előtt a Népstadion hangosító rendszere arra kérte a szurkolókat, hogy segítsenek eltakarítani a havat, különben a találkozót nem tudják megrendezni. A (különböző források szerint) öt- vagy akár tízezer fős nézősereg lelkesen vállalkozott a hóeltakarításra, majd még nagyobb örömmel ünnepelte Albert Flórián két gólját, amelyeket Perecsi Tibor és Rákosi Gyula, valamint a közönség is elősegített (2:0).

A VVK-visszavágót a Megyeri úton rendezték meg, amikor már igazán szép idő volt, de a spanyol csapat számára a tavasz nem hozott örömet. Kapusuk, a híres Ricardo Zamora fia, éppen úgy cikázott a levegőben, mint egy halászsas. A 12. percben azonban a fészkében figyelt, és így szólt: "Fogalmam sincs, hogyan kaptam azt az első gólt. Az egész ártatlannak tűnt, amikor Bene Ferenc kapura lőtt. Először azt hittem, hogy elmegy a lövés, de aztán hirtelen mellettem csapódott be, és bepattant. Legalább annyira örülök, hogy apám nem látta ezt a pillanatot."

A papával kapcsolatban hozzátette: "Valahányszor külföldön vagyok, mindenki az iránt érdeklődik, mi van az öreggel. Mindig csak ő az érdekes, én soha."

Bár a fiatalember már 29 éves volt, az emlékezetes VVK-döntők sorában három alkalommal is pályára lépett, akárcsak olyan neves játékosok, mint Vicente Piquer, Juan Carlos Quincoces, Roberto Gil, José Urtiaga, Vicente Guillot, valamint Núñez és Waldo. A Valencia csapata immár harmadik alkalommal jutott be a döntőbe, noha Újpesten szoros helyzetbe került a kiesés szélére. Enrique Villalonga Monforte, az alelnök, nem véletlenül figyelmeztette a mérkőzés előtt: "A háromgólos előny tekintélyes, de nem behozhatatlan." A magyar csapat végül 3:1-re diadalmaskodott, és a Népszava hasábjain a következőket írták: "A lila-fehérek helyzeteik alapján nemcsak a háromgólos hátrányukat dolgozhatták volna le, hanem akár hat-hét góllal is nyerhettek volna."

Ez a történet különösen vonzó, hiszen a vendégek harmadik dél-amerikai légiósa, az argentin José Sánchez Laga, csapattársa által az 1964-es tartalékos Európa-bajnok Paquito "a második Di Stefanónak" titulált, ami azt jelzi, hogy a Valencia tele volt nemzetközi sztárokkal. Ugyanakkor a Barcelonában megrendezett döntőben sajnos 2:1-re vereséget szenvedtek el a három Eb-aranyérmes játékost, Severino Reiját, Marcelinót és Carlos Lapetrát felvonultató Zaragozától.

A Népsport a Megyeri úti, vereséggel felérő győzelem után így fogalmazott: "Akik nem voltak jelen a mérkőzésen, talán el sem tudják képzelni, milyen egyszerűen juthatott volna tovább az Újpesti Dózsa ezen a meccsen."

A Képes Sport is sajnálkozott a helyzet miatt, így fogalmaztak: "Az Ú. Dózsának sajnálatos módon, és megérdemelten nem kellett búcsúznia a Vásárvárosok Kupájától, hiszen - egyébként kiváló - belső csatárai sorra pazarolták el a százszázalékos gólhelyzeteket, amelyek egymás után maradtak ki."

A lap mély gondolatokba merült: "Ezek a kupamérkőzések, amelyek gyakran oda-vissza játszottak és a gólarány dönt, valóban furcsák. Kétségkívül eddig nem találtunk jobb és igazságosabb rendszert. Mégis, elgondolkodtató, hogy - csekély kivételektől eltekintve - bármilyen minőségi eltérés is legyen a két csapat között, a hazai pályán játszó együttes szinte mindig győz. Az ellenfél az első mérkőzésen inkább arra fókuszál, hogy a vereség ne legyen túlságosan súlyos, és ennek megfelelően alakítja a taktikáját. A visszavágón pedig, attól függően, hogy hány gólos hátrányból érkezik, csak annyira igyekszik védekezni, hogy ne kapjon annyi gólt, amennyi az előnye. Ez a jelenség sajnos a Dózsa esetében is megismétlődött."

Ifjabb Ricardo Zamora a visszavágó utáni nyilatkozatában így fogalmazott: "Kérlek, ne tartsatok haragot az újpestiek iránt! Ezen a meccsen sokkal ügyesebbek voltak, mi pedig csak a szerencsénknek köszönhetjük, hogy továbbjutottunk. De hát ez a kupa világának a sajátossága."

Ám azokban a napokban nem a VVK-meccs tartotta lázban a fővárost. Egy héttel a visszavágó előtt, március 31-én érkezett ugyanis Budapestre Nyikita Szergejevics Hruscsov szovjet pártfőtitkár, aki csak a Nemzeti Sportcsarnokban április 9-én rendezett "forró hangulatú" nagygyűlés másnapján utazott el. A korabeli beszámoló szerint "a baráti találkozóra tízezrek készültek, de csupán háromezer embernek jutott hely".

Az újpesti labdarúgókra rányomta bélyegét a méltánytalan búcsú, és a hétvégi bajnokin képtelenek voltak betalálni a Tatabánya kapujába, így 0:0-ás döntetlent játszottak. A Bányász, amelynek színeiben a neves színész, Nagy Ervin édesapja is pályára lépett, nem csupán defenszíven állta a sarat: a csapatban olyan legendák is szerepeltek, mint a négy olimpiai bajnok, az 1966-os világbajnokságon a brazilokat legyőző Gelei József és Szepesi Gusztáv, valamint Csernai Tibor és Menczel Iván. A mérkőzés során a Bányász nemcsak a védekezésre koncentrált, hiszen Csernai és Menczel is megkísérelte a kapu eltalálását, ám mindketten kapufát lőttek.

A korabeli szórakoztató hírek között felidézték, hogy a 15 ezer lelkes néző között akadt egy, aki egy laza bekiáltással fűszerezte meg a délelőtt 11-kor kezdődő, televíziós közvetítéssel egybekötött Megyeri úti matinét: "Ébresztő, srácok! Mindjárt dél van, süt a nap a hasatokra!" Erre egy másik drukker így reagált: "Ne bántsd őket! Fáradtak a szerdai meccstől." Az ébresztésre szolgáló viszontválasz nem maradt el: "Ne mondd már! És mitől fáradtak szerdán?"

A VALENCIA-ÚJPEST mérkőzés eredménye: 5:2 (az első félidő után 3:1)

Vásárvárosok Kupája-negyeddöntő, 1964. március 8., Valencia, 22 500 néző. Jv.: Howley (angol).

Valencia: Zamora - Piquer, Quincoces, Vidagany - Paquito, Roberto Gil - Cabello, Guillot, Waldo, Núñez, Sánchez Lage. Egy különleges mérkőzés zajlik, ahol Zamora irányításával a csapat felvonultatja Piquer és Quincoces tehetségét, míg Vidagany szintén hozzájárul a játékhoz. Paquito és Roberto Gil szoros együttműködésben dolgoznak, hogy megerősítsék a támadósort. A védelemben Cabello, Guillot és Waldo állnak készen, hogy megakadályozzák az ellenfél akcióit, míg Núñez és Sánchez Lage folyamatosan figyelik a pályát, hogy bármikor be tudjanak avatkozni.

Újpest: Lung - Káposzta, Rajna, Várhidi - Solymosi, Színi - Faliszek, Göröcs, Bene, Kuharszki, Zámbó.

Gól: Núñez (4. és 74. perc, az utóbbi 11-esből), Waldo (20., 27. és 80.), Göröcs (35.), Bene (55.).