A baloldal hamis narratívába fogott az alacsony születésszám kapcsán, igyekezve manipulálni a közvéleményt.

A cikk elküldéséhez emailben, kérjük, kattintson erre a linkre, vagy másolja ki az alábbi URL-t, és küldje el: https://demokrata.hu/magyarorszag/tamogatasokkal-ellensulyozva-943968/

Múlt héten megjelentek a 2024-es népesedési adatok, és amire a hónapról hónapra közölt statisztikákból már számítani lehetett, csökkent az élve születések száma Magyarországon. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) gyorsjelentése szerint 77500 gyerek látta meg a napvilágot tavaly, 9,1 százalékkal, 7725-tel kevesebb, mint 2023-ban. A teljes termékenységi arányszám egy nőre becsült értéke 1,38 volt, de egy évvel korábban még 1,51-et tett ki. Ezek a csupasz számok, amelyekre támaszkodva a balliberális média hangulatkeltésbe kezdett, mondván, soha nem született ilyen kevés gyermek Magyarországon, vagyis megbukott az Orbán-kormány családpolitikája. Csakhogy a most hangoskodók néhány tényezőről "elfelejtkeznek".

Mindenekelőtt arról, hogy a demográfiai folyamatok nem fordíthatók meg néhány év alatt, noha eredményeket persze el lehet érni rövidebb időn belül is. Ezekért az eredményekért tett sokat - az 1998-2002 közötti első Orbán-kormány mintájára - a 2010 óta kormányzó Fidesz-kabinet. Eredmények pedig voltak is bőven - éppen az elmúlt évtized folyamatosan bővülő családtámogatási rendszerének is köszönhetően. Ilyen például, hogy a korábbi MSZP-SZDSZ-kormányok családellenes lépései nyomán 2011-re mélypontra, 1,23-ra zuhanó termékenységi arányszám folyamatos emelkedéssel 1,61-ra nőtt 2021-re. Emellett megállt a születésszámok meredek csökkenése is a 2010-es évek közepére, sőt több olyan esztendő volt, amikor ismét emelkedett.

Pedig mélypontról kellett feltámasztani a gyermekvállalási kedvet is. Hankó Balázs a Család 2025 konferencián a Bokros-csomag családokat sújtó következményei közé sorolta, hogy a Ratkó-dédunokák már kevesebben születtek meg. A kulturális és innovációs miniszter a Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért (KINCS) és a Századvég rendezvényén hangsúlyozta, a magyar társadalomból ma éppen ezek a családalapítási korban lévő fiatalok hiányoznak. Ha ők megszülettek volna, akkor tavaly is jóval több, akár százezer újszülött jöhetett volna világra. Hankó Balázs hozzátette, a 77 ezres születésszám a 2010-es családpolitikai fordulat nélkül ráadásul mindössze 66 ezer körül alakulna. Ádám Dénes, a KSH elnökhelyettese ezt azzal egészítette ki, hogy mivel kevesebb a szülőképes korú nő, ma kevesebb nő szül több gyermeket. A teljes termékenységi arányszám emelkedésének köszönhetően mintegy 200 ezerrel több gyermek született meg az elmúlt bő évtizedben, mintha a fordulat előtti számok, így az 1,23-as termékenységi arány állandósult volna.

Az elmúlt években a házasságkötések újbóli fellendülése figyelhető meg, ami különösen érdekes, hiszen számos kutatás támasztja alá azt a gyakori megfigyelést, hogy házasságban általában több gyermek születik, mint élettársi vagy egyéb kapcsolatban. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai alapján tavaly 46 550 pár kötött házasságot. Ez ugyan hét százalékkal kevesebb az előző évhez képest, és jelentősen elmarad a 2021-es 72 ezres rekordtól, de fontos megjegyezni, hogy a baloldali kormányzás végére a házasságkötések száma tartósan 40 ezer alá csökkent. Tehát a jelenlegi helyzetet egy mélypontról való talpra állásként is felfoghatjuk, ahol a szinte teljes kilátástalanságból kellett újra kezdeni.

Valóban, a tavalyi év során Magyarországon sosem látott alacsony gyermekszám született, azonban ez a tendencia nem csupán hazánkra jellemző, hanem az egész Európai Unióra is. 2023-ban, a 2020-as évhez képest, az unióban körülbelül tíz százalékkal kevesebb gyermek jött a világra, míg Magyarországon a születések csökkenése nem érte el ezt a szintet. A háttérben a Covid-járvány és az elmúlt három évben zajló szomszédos háború is jelentős tényezők voltak, amelyek a párok és családok bizonytalanságát növelhették a romló gazdasági környezet miatt.

Fontos látni azt is, hogy 2010 óta a kormány lényegében megnégyszerezte a családokra, a családtámogatásokra fordított összeget, ami idén már 3754 milliárd forintot tesz ki. A részletek említése nélkül csak egy kurrens példát érdemes e ponton kiemelni. Mint ismeretes, júliustól másfélszeresére, majd 2026 januárjától a mostani kétszeresére emelkedik a családi adó- és járulékkedvezmény. Az az adókedvezmény, amelyet baloldalról kezdettől támadtak (mondván, a családi pótlékot kellene emelni), csak idén 754 milliárd forintot hagy a családoknál, és további 320 milliárd forinttal nőhet ez az összeg a jövő évtől. Ezzel szemben 2010 előtt csak az alacsonyabb keresetű, három- vagy többgyermekesek tudták igénybe venni, négyezer forint (!) erejéig. Összehasonlításul jelenleg egy háromgyermekes család gyermekenként 33 ezer, együttesen tehát 99 ezer forint adó- és járulékkedvezményt kaphat. Ez nő jövőre gyermekenként 66 ezer, vagyis összesen akár 198 ezer forintra.

Benda József szociológiai kutató a születési számok és a termékenység trendjeit szélesebb történelmi kontextusba illeszti, feltárva e változások mögött meghúzódó társadalmi és kulturális tényezőket.

A mai társadalmi jelenségek gyökerei hetven évvel ezelőttre nyúlnak vissza, egészen az 1950-es évekig, amikor a kommunista blokk országaiban az édesanyák tömegesen kényszerültek a munka világába való belépésre. Ennek a kényszerű helyzetnek következményeként a legfiatalabb csecsemőket, sok esetben még néhány hetes korukban, intézményekbe vagy jobb esetben nagyszülőkhöz kellett adni. E generációk tagjai súlyos transzgenerációs traumákat cipelnek, mivel nem részesültek abban a szeretetben és kötődési képességben, amely elengedhetetlen a családok és az egészséges társadalmak működéséhez – nyilatkozta Benda József, a Magyar Közgazdasági Társaság (MKT) Demográfiai Szakosztályának elnöke. Hozzátette, hogy ennek következményeként a mostani nemzedék kevesebb gyermek vállalására hajlamos, a házasságkötések száma is csökkent, és a házasságokból sok esetben válás következik. A második és harmadik generációban pedig egyre több gyermek küzd sajátos nevelési igényekkel, valamint beilleszkedési, tanulási és magatartási problémákkal.

A Ratkó-gyerekek és unokáik körüli diskurzusok komoly problémákat vetnek fel. A hetvenes és nyolcvanas években született, jelentős létszámú korosztály termékenységi mutatói ugyanis messze elmaradtak a szüleikétől. Ezen évek születési statisztikái alapján a szülőképes korú nők száma évi 85-90 ezer körül mozgott, ami lehetőséget biztosított volna a demográfiai "tartalék" kiaknázására. Ezzel szemben a jelenlegi harmincévesek, akik 1995-ben születtek, már csak 55 ezres létszámmal bírnak, míg a 2005-ös évjárat alig 48 ezer főt számlál. Benda József véleménye szerint ez a tendencia hozzájárult ahhoz, hogy a várt harmadik születési hullám elmaradt.

- Ez a helyzet már nem fog megváltozni, hiszen a múlt árnyai kísértenek minket, és az utolsó jelentősebb létszámú generációk tagjai már túllépték a negyvenedik évüket - emelte ki a szakértő. Az 1974 és 1978 között megszületett Ratkó-unokák idején éppen akkor következhetett volna be a gyermekvállalás fellendülése, amikor a Bokros-csomag intézkedései, melyek a családokat és a gyermeknevelést sújtották, sok párt arra kényszerítettek, hogy lemondjanak a gyerekvállalásról. Ez a tendencia világosan megmutatkozik a korábbi évek folyamán is, amikor a termékenységi arány fokozatos csökkenése 1,6-1,8-ról hirtelen 1,4 alá esett, és ez a folyamat tartósnak bizonyult. 1998-ra az élve születések száma drámaian, százezer alá (97 ezerre) csökkent, ami néhány évvel korábban még teljesen elképzelhetetlennek tűnt. Összehasonlításképpen: 1995-ben még több mint 112 ezer baba született.

Benda József hangsúlyozta, hogy a kormány az utóbbi évtizedben jelentős lépéseket tett, amelyek céljai sokrétűek voltak, és nem csupán a gyerekszülés ösztönzésére irányultak. Különösen a babaváró támogatás, a diplomás gyed, valamint a gyermek születéséhez kötött jelzáloghitel-tartozás elengedése játszik kulcsszerepet ebben a törekvésben. Emellett fontos megemlíteni, hogy a családtámogatások másik része nem elsősorban demográfiai célokat szolgál, hanem azt a nemes célt is, hogy a családok életkörülményeit javítsák: ilyenek voltak például a korábbi autóvásárlási támogatások, illetve az ingyenes tankönyvek bevezetése.

A szakosztály elnöke hozzátette, mindezzel szemben olyan lépések is történtek, amelyek fő célja inkább a nők munkaerőpiacra visszatérését segítette, mint például a gyed extra, amelynek révén úgy is meg lehet kapni a gyermekgondozási díjat a gyerek féléves korától, hogy mellette az anya akár teljes állásban dolgozik. Ha azonban az anya újra teljes állásban dolgozik, kevésbé várható, hogy a következő baba megszülessen. Benda József szerint a források tehát megvoltak az utóbbi években, de a "célzás célzására" lett volna szükség, amit a Magyar Nemzeti Bank a 2020-as évek elején meg is fogalmazott.

Az MKT Demográfiai Szakosztályának elnöke úgy véli, hogy a baloldali és liberális politikai csoportok nem mutatnak különösebb érdeklődést a népesedés problémája iránt.

- Tulajdonképpen érthetetlen, hogy miért a pusztulásra játszanak, mindenesetre annyira bíznak a progresszióban és annak "mindent megoldó" voltában, hogy inkább gondolkoznak a bevándoroltatásban vagy a robotizációban. Figyelmen kívül hagyják, hogy a születésszám csökkenése együtt jár a gazdaság és az infrastruktúra (oktatás, egészségügy, közlekedés, kereskedelem stb.) lépülésével, ami egy folyamatos belső harcot, újraelosztási krízist eredményez. Ők mindenféle vélt vagy valós okok miatt a Földet féltik inkább, mint az emberi életet - jegyezte meg Benda József. Úgy látja, ez a szemlélet korábban sem csak filozófiaként, hanem a gyakorlatban is megmutatkozott.

- A rendszerváltozás utáni baloldali kormányok sokszor család- és gyerekellenes politikát folytattak. A jelenlegi kormány sok mindennel próbálkozott, próbálkozik, de korábbi évtizedes hibákat nem lehet egy-két év alatt helyrehozni, noha így is sok eredményt értek el - jelentette ki a szakember. Ráadásul a Covid-járvány és a szomszédunkban dúló háború sem kedvezett a születésszámok emelkedésének, inkább nehezítette a fiatalok döntési lehetőségeit.

Benda József az utóbbi évek legfontosabb vívmányaként azt emeli ki, hogy a család kérdése a közbeszéd középpontjába és az értékrend élére került.

- A korábbi családellenes megfogalmazások, vélemények visszaszorultak, a hagyományos család fontossága pedig pozitív képként él az emberek fejében - mutatott rá.

Ugyanakkor véleménye szerint a családtámogatási rendszer önmagában már nem elegendő.

Benda József hangsúlyozta, hogy számos társadalmi alrendszer családbarát átalakítására vonatkozó javaslatot fogalmaztunk meg a KDNP-s Barankovics Alapítvány támogatásával létrejött Összefogás a Gyermek- és Családbarát Magyarországért Alkotóműhely keretében. A programban körülbelül kétszáz szakértő működött együtt, és az eredmények ma is elérhetők hat kötet és közel háromszáz tanulmány formájában. Javaslataink között szerepelt a nyugdíjrendszer reformja, a családi adózás átalakítása, valamint a főállású anyaság intézményének bevezetése. Az elmúlt évek során több javaslatunk már meg is valósult, amelyre büszkék vagyunk.

Összegzésképpen megemlítette, hogy a szülőképes korú nők számának drámai csökkenése miatt a megoldás talán abban rejlik, ha azok az édesanyák, akik hajlandóak sok, akár négy-öt-hat vagy annál több gyermeknek életet adni, lehetőséget kapnának arra, hogy ezt a társadalom és az állam bizonyos feltételek és kötelezettségek teljesítése mellett anyagilag és képzésekkel elismerje. Természetesen emellett számos más intézkedés is szóba jöhet, például a részmunkaidős foglalkoztatás népszerűsítése, vagy a francia modell alapján a kieső munkaidő állami támogatása. Ám a főállású anyaság intézményének megerősítése tűnik a jövő kulcsának.