Amikor a lekvár kerül terítékre, Endrei Judit szavaival élve, a mérték teljesen elveszíti jelentőségét. "Mitől válik felejthetetlenné egy nyár?" – teszi fel a kérdést, és ezzel a gondolattal a nyári élmények és ízek varázslatos világába kalauzol minket. A

Gyerekkoromban a nyár a végtelen szabadságot jelentette. Három hónapon keresztül jószerével azt csináltam, amit akartam.

Kicsiny falunk mindennapjai csendesen teltek, különösen egy gyerek szemszögéből nézve. De akkoriban ezt még fel sem fogtam, hiszen honnan tudhattam volna, hogy valami hiányzik az életemből? Az igazi szabadságot abban találtam meg, hogy végtelen mennyiségű könyvet olvashattam, hiszen a szabadidőm határtalan volt. Akkor még nem sejtettem, hogy ez a lehetőség milyen értékes kincs. Felnőttként talán sokkal inkább vágyunk a nyárra, mint gyermekkorunkban, hiszen a szabadidőnk keretek közé szorul. Izgatottan készülődünk, tervezgetjük a programokat, és gyakran már előre próbáljuk megjósolni, hogy mivel lesz felejthetetlen a nyarunk. De a dolgok gyakran nem mennek olyan simán, ahogy előre elterveztük.

De valóban, mi tesz egy nyarat felejthetetlenné? Milyen emlékek maradnak meg bennünk, amikor visszatekintünk egy ilyen időszakra? Talán a legszemélyesebb élményeim árulkodnak erről. Nemrégiben volt az "eper" telihold, és az egyik lányommal elhatároztuk, hogy felkerekedünk, és egy közeli dombtetőről szemléljük meg ezt a csodás égi jelenséget. Ahogy a nap lement, egyre inkább a sötétség vette körül a tájat, és bár egy cseppnyi félelem is megfogott minket, az izgalom és a kíváncsiság mégis hajtott előre. Az éjszaka tele volt nevetéssel és bolondozással; rég nem éreztem magam ennyire szabadnak és boldognak. Az ilyen pillanatok, amikor a világ szépsége és a közelség érzése egyesül, maradandó nyomot hagynak a szívünkben.

Erika húgommal szeretünk együtt lekvárt befőzni. Mivel nem ismerünk mértéket, ezért mindig biztosra akarunk menni, hogy télen legyen elég lekvárunk. Ezért megtörtént már, hogy negyven kiló sárgabarackot főztünk be. Hajnalig tartott a hadművelet, közben sokat nevettünk, meg kicsit sírdogáltunk a szüleinkre gondolva. A legjobb nyári élményeim között van.

Egy nyáron arra az elhatározásra jutottam, hogy próbára teszem a bátorságomat. Egyedül indultam el a Pilis csodás vidékére, és mire visszaértem az autómhoz, már sötétedett. Félelem? Talán nem is éreztem igazán. Inkább csak énekeltem, és lehet, hogy ezzel minden lényt, embert és állatot elriasztottam a közelemben. Később már csak nevettem magamon, és ez az élmény talán éppen attól lett olyan felejthetetlen, mert vállaltam a kihívást.