"Gyere ki! Gyere ki! - kiáltotta a parajdi sóbánya vezetője, miközben elszabadultak az érzelmek."

Síró bányászok, lezárt bejárat, elöntötte a víz a földalatti világot. A parajdi sóbánya fejlesztési igazgatója lemondott, mindeközben a dühös helyiek a felelősöket követelik.

A parajdi sóbánya sorsa drámai fordulatot vett, amikor Sebestyén József, a bánya fejlesztési igazgatója lemondott, miután a létesítmény gyakorlatilag a porba hullott. A helybéliek felháborodva gyűltek össze a lezárt bejáratnál, hangosan követelve: "Gyertek ki! Mondjatok le!" A feszültség szinte tapintható volt, ahogy az emberek kifejezték dühüket és csalódottságukat a történtek miatt.

A düh nem alaptalan, hiszen a május 27-i esőzések következtében a Korond-patak vize áttörte a védekezésre szolgáló geofóliát, és lavinaszerűen zúdult a sóbánya mélyébe. A Salrom munkatársai rendkívüli erőfeszítéseket tettek, hogy megakadályozzák az áradás további terjedését, földalatti gátakat emelve a víz útjába. Sajnos május 29-én a víz végül áttörte a védelmet. Ezzel a Telegdy bányaszakaszt is elveszítették, s együtt mentek tönkre a sóraktárak, a gépek, és ezzel együtt a turizmus újranyitására vonatkozó minden remény is szertefoszlott.

A Salrom legfrissebb tájékoztatása alapján két új gát építése valósággal megkezdődött, azonban sajnos már késlekedtek: a víz már teljes mértékben elborította a bányát. A közösségi médiát bejáró képek drámai pillanatokat örökítettek meg, ahol a könnyeikkel küszködő munkások búcsúznak a bányától, valószínűleg utoljára. A bejárat hivatalosan is lezárásra került, és a mentési műveleteket leállították.

Ez volt az utolsó csepp a pohárban: körülbelül 70 ember gyűlt össze a Salrom irodái előtt csütörtök délután, május 29-én. A demonstrálók hangosan követelték a válaszokat és a felelősségvállalást, miközben a helyi közösség csalódottsága és fájdalma egyaránt érezhető volt a levegőben. Sebestyén József végül beadta a derekát és lemondott, de sokan úgy vélik, hogy ő nem az egyetlen, aki távozni kényszerülne.

A település lakói úgy érzik, magukra maradtak. Nincs bánya, nincs bevétel. A tiltakozás csak a kezdet, a kérdés most az, ki áll végre a nyilvánosság elé, és mondja ki: ki hibázott, és hogyan történhetett ez meg?

A parajdiak számára egy dolog sosem kétséges: az igazságot minden körülmények között megőrizzük.