II. András király hatalmi törekvéseinek története izgalmas és sokszínű. Uralkodása alatt a politikai intrikák és a hatalomért folytatott küzdelmek jellemezték a korszakot. II. András nem csupán a trón megszerzésére törekedett, hanem igyekezett megerősíten

A közfelfogás II. Andrást gyengekezű, az ország javait pazarló uralkodóként tartja számon, jóllehet okkal tekinthetné ambiciózus, a nyugati mintákat átültetni kívánónak királynak is. Az mindenesetre biztos, hogy II. András uralkodása, és elsősorban az Aranybulla kiadása évszázadokig gyakorolt jelentős hatást a magyar történelem alakulására, regnálása ilyen tekintetben bátran összemérhető bármelyik "nagy" Árpád-házi királyéval. Ezt is figyelembe véve különösen érdekes, milyen események is vezettek a trónra kerüléséhez.

III. Béla másodszülött fiaként András herceg nem volt a trón örököse, mégis apja már 11 éves korában a frissen megszerzett Halics uralkodójává tette. 1196-os halála előtt pedig jelentős birtokokat és jelentős vagyont is rábízott. Béla szándéka az volt, hogy ezzel biztosítsa a testvérek közötti békét, és azt remélte, hogy András e forrásokat felhasználva képes lesz stabilizálni a dinasztikus viszonyokat és megerősíteni a család hatalmát.

teljesítse be az ő szentföldi hadjáratra vállalt fogadalmát.

András azonban szinte azonnal fellázadt bátyja, Imre ellen, és a következő években számos alkalommal fegyveres összecsapásra is sor került a testvérek, illetve a híveik között, de az ezekből rendre győztesen kikerülő Imre - részben feltehetően az András vezette keresztes hadjáratban reménykedő pápa, III. Ince közbenjárására - nem tett végleg pontot öccse mesterkedéseinek végére, hanem mindig valamilyen kiegyezés született a felek között.

1203-ban András a király parancsára börtönbe került, de a következő évben, miután kiszabadult, a már beteg Imre király László trónörökös gyámjaként és az ország kormányzójává nevezte ki. András, kihasználva a helyzetet, a király 1204 végén bekövetkezett halála után azonnal szembefordult az özvegy királynéval és Lászlóval, akik VI. Lipót osztrák hercegnél kerestek menedéket.

Nem tudhatjuk, mi lett volna a trónért folytatott küzdelem eredménye, mivel az 1200 körül született, kisgyerekként trónra kerülő III. László 1205. május elején Bécsben hirtelen meghalt, így Andrásnak nem maradt komolyan vehető konkurense az utódlásban.

Ennek szellemében II. Andrást 1205. május 29-én, a megszokott ceremónia keretein belül megkoronázták Székesfehérváron. Ezzel kezdetét vette egy három évtizedes uralkodás, amely jelentős mértékben formálta a Magyar Királyság politikai struktúráját.