Friedrich Merz ugyanakkor megfogyatkozott, de az AfD ellen vívott csatája során sikerrel vette az első kihívást.

Hat és fél héttel a február 23-ai parlamenti választások után a leendő német kormány pártjai végre megállapodtak a koalíciós szerződés részleteiről. A „Felelősség Németországért” címmel ellátott, 144 oldalas dokumentumot szerdán egy közös sajtótájékoztatón ismertették a pártelnökök, akik örömmel osztották meg az új kormányprogram főbb irányelveit a nyilvánossággal.

A Kereszténydemokrata Unió (CDU) új vezetője, Friedrich Merz, a választások után határozott ígéretet tett arra, hogy húsvétra megalakítja kormányát. Habár a kabinet hivatalosan csak május elején kezdheti meg működését, a koalíciós megállapodás gyors megkötése Merz részéről mindenképpen üdvözlendő lépés. A közel két hónapos időkeret kifejezetten kedvezőnek számít Németország politikai történetében; például Angela Merkel utolsó kormányának felállítása 2018-ban négy hónapot vett igénybe a hosszadalmas tárgyalások miatt. Merz számára, figyelembe véve a folyamatosan változó globális politikai helyzetet, nem volt lehetőség arra, hogy hasonlóan hosszú időt hagyjon a kormányalakításra.

Merz a választások estéje óta nehéz helyzetben navigál. Noha pártja győzelmet aratott, a kívánt erős tárgyalási pozíciót nem sikerült elérnie, hiszen a CDU történetének második legrosszabb választási eredményét (28,5%) könyvelhette el. A szélsőjobboldali Alternatíva Németországért (AfD) előretörése, valamint a zöldpárttal való koalíció hiánya miatt Merz egyedüli lehetősége Olaf Scholz leköszönő kancellár Szociáldemokrata Pártja (SPD) maradt a kormányalakításhoz.

Bár a szociáldemokraták a megsemmisítő választási vereség után szívesebben vonultak volna ellenzékbe, az ország jövőjéért érzett felelősségből meg kellett egyezniük a CDU-val. A kényszerhelyzetet viszont nagyon jól használták ki, a koalíciós szerződés alapján számos fontos témában rá tudták erőltetni akaratukat a kereszténydemokratákra. Többeket sokkolt például a tény, hogy a 16,4 százalékos választási eredményt elérő SPD 7 miniszteri posztot kapott, miközben az együtt 28,5 százalékot szerző konzervatív testvérpártok (CDU és CSU) összesen csak 10 minisztert adhatnak.

Klingbeil a 2021-es választások győztes kampányának élén állva megerősítette a pártban betöltött szerepét, de a közelmúltban elszenvedett súlyos vereségért nem vállalt felelősséget. A választásokat követően azonnal átvette a frakcióvezetői feladatokat, és a koalíciós tárgyalások irányítására is rálépett. Eddigi lépései úgy tűnik, hogy sikeresnek bizonyulnak. Valószínű, hogy nemcsak a társelnöki posztját tudja megtartani, hanem az új kormányban alkancellári és pénzügyminiszteri szerepet is betölthet.

Ami az SPD számára győzelem, az a CDU esetében vereség. Merz erőteljes dinamizmussal és csábító ígéretekkel vágott neki a kampánynak, de a választások után hamar kiderült, hogy nem tudja dominálni az SPD-t. Egy friss közvélemény-kutatás szerint a válaszadók 73 százaléka csalódott a CDU vezetőjében, miután az ígéretei ellenére hozzájárult a költségvetési hiányt növelő hitelfelvételt korlátozó adósságfék feloldásához. Ezzel a lépéssel Merzék egyúttal megalapozták a katonai kiadások emelését és egy nagyszabású infrastruktúra-fejlesztési program bevezetését is.

Miközben a konzervatív választók az adósságfék következtében kifejezték elégedetlenségüket, Merz párttársai a koalíciós tárgyalások kimenetele miatt éles kritikát fogalmaztak meg a pártelnök irányába. A párt ifjúsági tagozatának kölni csoportja a megállapodás előtt néhány nappal határozottan "katasztrófának" minősítette a várható eredményeket.

Merz teljesítménye kedvezőtlenül befolyásolta a CDU megítélését. Ennek ellenére a párt népszerűsége csökkent, ami szokatlan, hiszen általában a győztes pártok erősödni szoktak a választások után. Az események eredményeként a koalíciós szerződés megkötésének reggelén Németország történetében először olyan közvéleménykutatás látott napvilágot, amely az AfD-t a legmagasabb helyre pozicionálta az országos rangsorban.

Az AfD által jelentett fenyegetést a Merzék is jól érzékelik. Olaf Scholz hárompárti koalíciója tapasztalataiból okulva a koalíciós szerződésben tartózkodtak a grandiózus elképzelések megfogalmazásától. Ehelyett a stabil kormányzás érdekében inkább kisebb, de reálisan teljesíthető ígéretekre összpontosítottak.

A megállapodásból kimaradtak olyan drasztikus ígéretek, mint a sorkatonaság újbóli bevezetése vagy a marihuána-fogyasztás újra büntethetővé tétele. Viszont a dokumentumba bekerült a bevándorlási rendszer szigorítása, a bürokratikus intézkedések mérséklése, valamint bizonyos adókulcsok csökkentése is.

Nyilván nem tudnak minden problémát megoldani, de az évek óta gyengélkedő gazdaság és a német társadalmat feszítő bevándorlás területén mindenképpen eredményeket kell felmutatniuk.

Közben pedig egységüket is meg kell őrizniük. Az AfD ugyanis már most azzal számol, hogy a kényszerből összeálló pártok a nyilvánosság elé viszik a vitáikat, ezek a konfliktusok pedig az AfD további erősödéséhez és Merz eljelentéktelenedéséhez vezetnek majd. Alice Weidel pártelnök már a választás estéjén arról beszélt, hogy 2029-ben győzni fognak.

Mivel a koalíciós szerződést az SPD párttagjainak még meg kell szavaznia, az új kancellárt előreláthatóan május 7-én választhatják meg. Bár a miniszteri pozíciókat hivatalosan még nem osztották ki a pártok, a német sajtóban már több név is kering.

A külügyi tárca irányítása 59 év elteltével újra CDU-s politikus kezébe kerül, és a legfőbb esélyesek között Johann Wadephul és Armin Laschet található. Laschet, aki 2021-ben Merz ellen győzedelmeskedett, majd a párt kancellárjelöltjeként nem tudta megszerezni a győzelmet, mostani kinevezése egyben a német politikai színtérre való visszatérését is szimbolizálná.

Merz helyettese a korábban már említett Lars Klingbeil lehet, aki a pénzügyminisztérium vezetését is átveheti. A világ harmadik legnagyobb gazdasága által biztosított bevételekkel gazdálkodó tárca kulcsfontosságú a kormányban. Mi sem jelzi ezt jobban, minthogy Olaf Scholz pénzügyminiszterből lett kancellár, a liberális Christian Lindner pedig ugyanebből a székből tudta felrobbantani Scholz hárompárti koalícióját.

A szociáldemokrata párt másik kiemelkedő alakja, Boris Pistorius védelmi miniszter valószínűleg megtartja posztját. Pistorius ugyanis Németország legnépszerűbb politikai személyisége, így az alkancellári pozícióra is esélye lenne. Azonban Klingbeil határozott politikai irányvonalát figyelembe véve, valószínű, hogy nem őt fogja jelölni az SPD. (forrás: Spiegel, ZDF)