Feltárják a régmúlt titkait: az 1572 óta eltűnt Vilcabamba városának nyomait kutatják.

Feláldozott inka szüzek és egy magyar kisfiú, aki halála után is figyelte apját - hét híres múmia

A "Blanco y Negro" című folyóirat 1965. február 27-én megjelent számában egy lenyűgöző, kilencoldalas riportot közölt, melyet nagyméretű fényképek díszítettek. A cikk figyelemfelkeltő címe olyan információt sugallt, amelyet Hiram Bingham évtizedekkel korábban vágyott megírni: "Hamarosan felfedezik az Inka Birodalom utolsó fővárosát". Bingham, aki 1911-ben indult nyomozásra, a 16. század elején alapított, titokzatos Vilcabamba la Grande fellegvárát kereste, ám végül a Machu Picchu romjaira bukkant. Ez a felfedezés kétségtelenül hatalmas jelentőségű volt, ugyanakkor Bingham sokáig nem tudta elfogadni, hogy nem az általa keresett utolsó fővárosra akadt rá a dzsungelben.

A rejtélyes város születése A titokzatos város, amely a legendák övezte tájakon bújik meg, évszázadokkal ezelőtt formálódott. A hely, ahol a múlt és a jelen határvonalai elmosódnak, egy különleges történet színhelyévé vált. A város első lakói, akik a környező hegyekből és erdőkből érkeztek, megálmodták ezt a helyet, ahol a természet és az emberi kreativitás harmóniában élhetett egymással. A város alapítása egy különleges eseményhez köthető: egy csillagászati jelenséghez, amely a helyiek hitvilágában szent jelentőséggel bírt. Ekkoriban a település lakói úgy vélték, hogy a csillagok üzeneteket hordoznak, és a város megépítése egy új korszak kezdetét jelképezte. Az első épületek, amelyeket fából és kőből emeltek, a természet lágy ölelésében álltak, és az évek során otthont adtak számos kultúrának és hagyománynak. Ahogy a város fejlődött, úgy nőtt a környező vidék titokzatossága is. A sűrű erdők és a kanyargós folyók mesés történeteket suttogtak az ott élőknek, akik a természet erejét tisztelve alakították mindennapjaikat. Az idő múlásával a város egyre inkább a bölcsesség és az ismeretek központjává vált, ahol a tudás és a művészetek virágzásnak indultak. Ma a titokzatos város nem csupán egy hely, hanem egy élő legenda, amely a felfedezésre váró titkokkal és a múlt rejtett kincseivel vonzza az érdeklődőket. A város falai között sétálva mindenki felfedezheti a saját történetét, és talán még a csillagok üzenetét is dekódolhatja.

A város történetének gyökerei egészen 1537 nyaráig nyúlnak vissza. Ekkor történt, hogy Atahualpa császárt legyőzték, és Cajamarcában fogságba ejtették, később pedig Francisco Pizarro parancsára kivégezték. Ez a tragikus esemény az Inka Birodalom egyik legnagyobb veresége volt a spanyol hódítók kezével szemben, ám a birodalom még egy ideig megőrizte létét. Atahualpa halála után – ahogyan azt a "Blanco y Negro" című mű is említi – Pizarro II. Mancót nevezte ki az inkák vezetőjévé. Manco azonban nem tűrte a megszorítást, és fellázadt a spanyolok ellen, hogy megpróbálja visszaszerezni Cuzcót, a birodalom szívét.

A magazin ezután részletesen bemutatja a város keletkezését, melynek nyomait expedíciók és régészek évtizedek óta próbálnak felkutatni. A cikkben olvasható: "Atahualpa legyőzése után Manco és több ezer hívének társaságában visszahúzódott az Urubamba folyó királyi völgyébe, elhatározva, hogy új királyságot alapít a Vilcabamba hegység természetes védelme alatt. Manco és követői minden kincsüket magukkal vitték, és erődítményükből éveken keresztül támadták a spanyolokat. Az inkák portyázásai folytatódtak, még akkor is, amikor a spanyolok mindent elkövettek, hogy felfedezzék és elpusztítsák új fővárosukat."

Az elveszett város

1539-ben Manco, a legendás inka vezető, egy távoli és szinte megközelíthetetlen helyszínen megalapította új hatalmi központját. E település, mely Vilcabamba néven vált ismertté, évtizedeken keresztül a spanyol hódítók elleni ellenállás szimbóluma volt, ahol az inkák gerillaharcot folytattak, elrejtőzve a dzsungel sűrűjében és a magas hegyek között. A helyszín titokzatossága és nehezen megközelíthetősége sokáig megóvta őket a hódítók hatalmától. Végül azonban 1572-ben Hurtado de Arbieto tábornok erejével bejutott a városba, és ezzel véget vetett az utolsó inka uralkodó, Tupac Amaru szuverenitásának, akit Cuzcóba hurcoltak, ahol tragikus végzet várt rá.

Az utolsó fejezet mindig is különleges helyet foglalt el a történetekben. Ez a záróakkord, ahol a szálak összefonódnak, és a karakterek sorsa végleg eldől. Itt minden titok napvilágra kerül, és az olvasó szeme előtt bontakozik ki a végső igazság. A feszültség fokozódik, és a kérdések végre választ nyernek. Az érzelmek hullámvasútján utazva a hősök küzdelme és fejlődése végleg lezárul, míg a tanulságok, amelyeket az olvasó magával vihet, mély nyomot hagynak a lélekben. Az utolsó fejezet nem csupán a történet vége, hanem egy új kezdet ígéretét is magában hordozza, ahol a szavak utolsó sora után a képzelet szárnyalhat tovább.

Ez volt az Inka Birodalom utolsó fejezete, a végső agonizálás, amelyet a dzsungel lassan, de biztosan magába olvasztott. Az elhagyott főváros romjai, több mint 3000 méter magasan, a feledés homályába merültek, miközben a természet visszafoglalta területét. "Viszonylag friss kérdés: hol van Vilcabamba?" - vetette fel ironikus hangnemben egy folyóirat 1965-ben. Ha az inkák közel öt évtizeden át szervezetten léteztek és harcoltak, akkor joggal feltételezhetjük, hogy fővárosuk mérete is impozáns volt, talán Cuzco nagyságával vetekedett. A 20. század elején felfedezők keltek útra, hogy felderítsék Vilcabamba titokzatos vidékét, remélve, hogy rátalálnak erre az elveszett inka városra, ahová évszázadok óta nem lépett emberi láb.

A megszállottság egy sor neves felfedezőt sodort magával, és az elmúlt két évszázad egyik legizgalmasabb régészeti kalandját hozta létre. Hiram Bingham 1911-ben bukkant rá Machu Picchura, miközben Vilcabamba nyomait kutatta. Kutatása során a dzsungelben rejtőző romokra talált, amelyeket a helyiek "Espiritu Pampa" néven emlegettek. Bár a helyszín nem felelt meg a spanyol krónikák által leírtaknak, Bingham mégis úgy gondolta, hogy ez lehet Machu Picchu, az elveszett inka főváros. Ezt a meggyőződését haláláig, 1956-ig megvédte.

További kutatások és eszmecserék folytatására van szükség.

Bingham figyelmen kívül hagyta azokat a bizonyítékokat, amelyek egyértelműen elkülönítették Espiritu Pampát Vilcabamba városától. Egy évvel később, 1957-ben Eugene Savoy, egy amerikai kalandor, Peruba látogatott, hogy felfedezze az Andok titkait. Expedíciója során eljutott Espiritu Pampába, ahol három hétig kutatta a romokat. Savoy elmélete szerint az andoki civilizációk gyökerei a dzsungel mélyén rejlenek, és a romok valóban Bingham nézeteit támasztják alá, mint Vilcabamba la Grande maradványai. Ezt a feltevést az ott felfedezett csempék is alátámasztani látszottak, amelyeket a spanyol krónikák szerint az inkák a hódítóktól vettek át.

Eközben más régészek és expedíciók is fáradhatatlanul kutatták az elveszett főváros nyomait. Luis Ángel Aragón 1943-ban, míg Santander Caselli 1965-ben irányított feltárásokat a rejtélyes térségben. A galíciai újságíró, Santiago Valle számos expedíciót szervezett, és arra a következtetésre jutott, hogy a legendás "Hatun Vilcabamba" nem az Espiritu Pampa területén található, hanem egy másik, még felfedezetlen helyszínen. Az expedíciókat a Spanyol Földrajzi Társaság támogatta, és végül megállapították, hogy Espiritu Pampa elhelyezkedése nem felel meg a 16. századi forrásokban szereplő leírásoknak.

Hogyan találhatjuk meg a rejtély kulcsát?

Savoy legfőbb tévedése abban rejlett, hogy összekeverte a Pampaconas folyót, amely kulcsszerepet játszott a spanyolok Vilcabamba ellen indított hadjáratában.

A legmegdöbbentőbb, hogy Vilcabamba pontos helyét már 1908-ban térkép is jelölte, amelyet a Perui Földrajzi Intézet adott ki, és amely a Spanyol Nemzeti Könyvtárban végig megtalálható volt.

2022 júliusában Santiago Valle bejelentette, hogy új expedíció, a "Hatun Vilcabamba-Tovar 2022", a legmodernebb LiDAR technológiát alkalmazva térképezi fel a rejtett romokat. "25 évnyi kutatás után feltárjuk a dzsungelben rejtőző, több mint négyszáz éve elhagyott építményeket, és ezzel megoldjuk az évszázados rejtélyt" - jelentette ki.

A rejtély azonban még mindig nem oldódott meg teljesen. Az inkák valódi utolsó fővárosát sűrű növényzet borítja a nehezen megközelíthető, lakatlan területen. Az új technológiai módszerek segítségével azonban úgy tűnik, a történelem egyik legnagyobb felfedezése küszöbön áll.