A közösségi médiában elterjedt egy érdekes nézet, miszerint a magyarok rendkívül tisztaságmániásak, sőt, állítólag mi vagyunk a szappan és a fürdőkád feltalálói is. Ez a mítosz azonban több mint egyszerű túlzás – érdemes alaposabban megvizsgálni a hátteré

Sokan megosztottak az üzenőfalukon egy posztot, amely tele van téves információkkal, félrevezetéssel és hamis állításokkal. Nézzük meg részletesen, pontról pontra, mi az igazság!

Hónapok óta kering egy figyelemfelkeltő üzenet a Facebookon, melyet rengetegen osztottak meg különböző platformokon.

A szöveg már első pillantásra is tele van félreérthető megfogalmazásokkal, hamis következtetésekkel és források nélküli kijelentésekkel. Az alábbiakban részletezett pontokban fogom megcáfolni a leglényegesebb állításokat.

A Kárpát-medence tisztasága különleges jelenség volt, amely egész Európában páratlan. Miközben Nyugaton a kosz, a szenny és az ínség következtében több pestis és kolera járvány terjedt el, a Kárpát-medencében e problémák ismeretlenek maradtak, így a járványok elkerülték ezt a vidéket.

Európában a ruházati szokások szerint a fürdés és tisztálkodás elmaradt, így a népszerűvé vált kötények fontos szerepet játszottak. Ezek a kötények úgy lettek megtervezve, hogy felfogják a fejből kipottyanó tetveket, ezzel védve a viselőt a kellemetlenségektől. A kötények tehát nemcsak praktikusak voltak, hanem egyfajta védelmet is nyújtottak a mindennapi életben.

A francia "urak" és "úri hölgyek" a fejtetvek folyamatos csípései miatt kénytelenek voltak hosszú, hegyes eszközzel vakargatni a fejbőrüket, hogy enyhítsenek a tisztátalanság okozta kellemetlenségeken.

Francia találmány a paróka és a parfüm a kosz, a bűz, és a mosdatlanság elfedésére.

A kádfürdőzés hagyománya a XIII. században Nyugat-Európában Szent Erzsébet hozományaként vált népszerűvé, és ez a tisztálkodási forma a mi kultúránkból indult hódító útjára.

A 4 éves Erzsébet hozományként a királyi udvarból több szekér aranytárgyat vitt magával.

Nyugaton soha korábban nem tapasztaltak ilyen hatalmas kincsesbányát.

A szappan a magyar innovációk között foglal helyet.

A különböző nyelvek szókészletébe beépülve a "szappan" szó így hangzik: soap az angolban, seife a németben, savon a franciában, jabon a spanyolban, és szappan a magyarságban. Minden nyelv egyedi karaktert és ízt ad a kifejezésnek, miközben közös gyökérből ered.

A X. századi bizánci feljegyzések tanúsága szerint Bulcsú és a többi magyar vezér jurtájában a csurgó, amely a tus elődjének számított, jelentős szerepet játszott.

* A gyermek mondókában őrizzük a "szita-szita péntek" kifejezést, ami a pénteki szita fürdést, a tusolást jelentette.

* A hunok seregében be volt iktatva a heti egyszeri fürdés.

A táltos nem látogatta meg azt a beteget, akinek környezete nem volt megfelelően gondozva. Ez magában foglalta a friss ágynemű biztosítását, a beteg rendszeres fürdetését, valamint fertőző betegség esetén a szoba alapos kimeszelését is.

A falusi házak évente megújultak, mindig friss, fehér meszelt réteggel borítva, hogy ragyogóan tündököljenek a napfényben.

Őseink rendkívüli figyelmet fordítottak a tisztaságra, még az állatok gondozása terén is.

Nos, nézzük a cáfolatot:

"A Kárpát-medence páratlan tisztasága egész Európában egyedülállónak számított."

Valóság: Ez a megállapítás erősen torzítja a középkori európai higiénia valóságát. A fürdési szokások története rendkívül bonyolult és sokszínű. Igaz, hogy a pestisjárványok és az erkölcsi megszorítások következtében a fürdőkultúra visszaszorult bizonyos időszakokban, különösen a 14-16. században, de nem helytálló az a kijelentés, hogy a magyarok tisztábbak lettek volna más népeknél.

Magyarország történetében többször is megjelentek súlyos járványok, mint például a pestis és a kolera. Ezek a betegségek nem csupán egyszeri események voltak, hanem sorozatosan sújtották az országot, hiszen a 14. század közepén, 1349 körül, a nagy pestisjárvány hatalmas pusztítást végzett, míg 1831-ben a kolera is végigsöpört a vidéken. Az a kijelentés, hogy ezek a kórságok ismeretlenek lettek volna a Kárpát-medencében, nem felel meg a történelmi tényeknek.

"A kádat Nyugat-Európában Szent Erzsébet ajándékaként tartották számon."

A kád nem magyar találmány, és nem Árpádházi Szent Erzsébet révén terjedt el Nyugaton. A rómaiak már Kr.e. 1. századtól építettek nyilvános fürdőházakat (thermák) - ezekben kádak, melegvizes medencék és padlófűtéses helyiségek is voltak.

A fürdőkultúra gyökerei az ókori görög és római civilizációkhoz nyúlnak vissza, hiszen az ő hagyományaik formálták meg ezt a különleges szokást, amelyet nem a magyar nép hozott létre vagy terjesztett el.

A szappan egyedülálló magyar innováció.

Ez egyértelműen hamis állítás. Egyfajta szappanféle használatáról (mosásra) már Kr.e. 2800 körüli sumer és babiloni agyagtáblák is beszámolnak. Emberi tisztálkodásra először az ókori Egyiptomban használtak növényi olajokkal készült szappanokat.

A modern nyelvek szavai, mint a soap, savon és seife, mind a latin sapo szóból származnak, amely nem magyar eredetű. A magyar nyelvbe a "szappan" kifejezés a német Seife közvetítésével jutott el, így a nyelvi kölcsönhatások izgalmas példáját mutatja.

A csurgó, amely a tus előfutárának tekinthető, már Bulcsú jurtájában is jelen volt.

Nem magyar találmány, bár kétségkívül volt csurgó a jurtában. Csakhogy más népek is használtak hasonló elven működő szerkezeteket. A tusoló (vagy zuhany) elve ókori eredetű, pl. az ókori görögök is használtak csőrendszereket víz csorgatására, az atléták is zuhanyoztak az edzések után.

5. "A pénteki szita fürdést őrzi a szita-szita péntek mondóka."

A "szita-szita péntek" gyermekmondóka igazi ritmikus nonszensz, amely tele van játékossággal. Nem kapcsolódik tusoláshoz vagy tisztálkodási szokásokhoz. Hasonló mondókák gyakran nem bírnak mély nyelvi jelentéssel, ám éppen a ritmusos, dallamos hangzásuk teszi őket olyan vonzóvá a gyerekek számára.

6. "A hunok seregében heti egyszeri fürdés volt."

A hun kultúra nyomai sajnos meglehetősen hiányosak, mivel főként római forrásokból meríthetünk információkat, amelyek gyakran elfogultak voltak. Érdekes módon, a nomád népek, köztük a hunok is, rendszeresen gyakorolták a tisztálkodást, ami nemcsak a higiénia, hanem a kulturális identitásuk kifejezésére is szolgált, hasonlóan más népekhez.

A táltos nem látogatta meg a beteget, ha az otthona nem volt rendezetten és tisztán tartva.

Ez a megállapítás nem található megbízható forrásokban. Inkább úgy tűnik, hogy a jelen kor elvárásait próbálja rákényszeríteni egy régebbi időszakra.

A falusi házakat évről évre friss meszeléssel varázsolták újjá.

Valóban, a mész nemcsak fehérít, hanem fertőtlenítő hatásáról is ismert. Évente, főleg tavasszal, rendszeresen alkalmazták, de ezt nem csupán esztétikai okokból tették. A rágcsálók, rovarok és különböző betegségek elleni védekezés érdekében volt szükség rá, így nem csupán a magyarok kiemelkedő tisztaságát tükrözte, hanem egy praktikus lépést is a mindennapi életükben.

9. "Őseink kínosan ügyeltek a tisztaságra."

Általánosító állítás, forrás nélkül. A higiénia inkább gazdasági helyzettől, éghajlattól, szokáspktól és társadalmi helyzettől függött, mintsem "népi jellemvonás" lett volna. Tiszta és piszkos emberek minden kultúrában voltak. (És vannak is.)

Mi a baj ezzel a szöveggel? Nincs megjelölt forrás - történelmi állításokhoz ez alapvető elvárás. Téves eredettörténeteket állít be tényként. A magyar kultúrát idealizálja, más népek és kultúrák rovására - ez torz és veszélyes történelemszemlélet. Csúsztatásokkal operál - valóban létező dolgokat (pl. meszelés, fürdőkultúra) túlzó következtetésekhez használ.

Szóval nem kell mindent megosztani, ami hangzatos, mert lehet, hogy hamis információ.