Ez az improvizációs előadás felfedi, hogyan hatnak egymásra a különböző generációk, amikor közvetlen közelségben kénytelenek élni. A színpadon kibontakozó történetek és karakterek révén bepillantást nyerhetünk abba, milyen dinamikák és konfliktusok alakul

Eva Gaëlle Green 1980. július 6-án látta meg a napvilágot Párizs szívében. Édesanyja, Marlene Jobert, egy algériai-zsidó származású francia színésznő, míg apja, Walter Green, svéd és francia gyökerekkel rendelkező fogorvos. Eva magát "nem gyakorló zsidóként" definiálja, hangsúlyozva, hogy gyermekként soha nem látogatott el zsinagógába. "Azt érzem, hogy a világ polgára vagyok. A film és az élet határai számomra nem léteznek" - fogalmazta meg filozófiáját. Ikertestvére, Joy, akivel a párizsi 17. kerületben töltötték gyermekkora nagy részét, szintén fontos része az életének, bár Eva szerint személyiségük éles ellentétben áll egymással. Családjukat burzsoának írták le, és érdekesség, hogy vezetéknévük a svéd "gren" szóból ered, mely "faágat" jelent.

Éva Franciaországban folytatta tanulmányait az angol nyelvű American University of Paris egyetemén, ahol a tudás iránti vágyát Angliában és Írországban tovább mélyítette. Csendes és visszafogott diák volt, de már hétéves korában felfedezte az egyiptológia iránti szenvedélyét, amikor először lépett be a párizsi Louvre varázslatos világába. Azóta is ez a különleges érdeklődés vezérli őt, miközben felfedezi a múlt titkait és csodáit.

Édesanyja kezdetben óvatosan viszonyult Eva színészi álmaihoz, aggódva attól, hogy ez túlzott terhet róhat az érzékeny természetű lányára. Idővel azonban felismerte Eva eltökéltségét, és végül támogatta őt a céljai elérésében. Amikor Eva 17 éves lett, beiratkozott a híres párizsi St. Paul Drama School hároméves színészkurzusára. Később mesélte, hogy az iskolai produkciók során mindig a "vérbeli gonosz" karakterekre összpontosított, mivel ezek a szerepek segítettek neki megbirkózni a mindennapi érzelmeivel.

A színészi tanulmányai befejezése párizsi színházakban kezdett játszani, 2001-ben, 20-21 évesen még Molière-díjra is jelölték a Jalousie en Trois Fax című darabban nyújtott alakításáért. Az első filmszerepét Michael Haneke 2001-es A zongoratanárnő című filmjében játszotta, de az még inkább statisztamunka volt, ráadásul a végefőcímben sem tüntették fel a nevét.

A híres rendező így nyilatkozott Eváról: "Annyira gyönyörű, hogy az már szinte igazságtalan." Bár a szülei kezdetben ellenezték, végül igent mondott Bertolucci ajánlatára, hiszen a filmben több meztelen jelenet is szerepelt. Később bevallotta, hogy a forgatás során fantasztikusan érezte magát, ám kellemetlenül érezte magát, amikor a szülei is látták a filmet. Az alakítását a kritikusok egyöntetűen elismerően fogadták, sőt, néhányan az amerikai Liv Tylerhez hasonlították.

Az Álmodozók című filmben nyújtott emlékezetes alakítása felkeltette Ridley Scott figyelmét, aki a 2005-ös hollywoodi eposz, a Mennyei királyság kapcsán Szibilla, Jeruzsálem királynője szerepét bízta rá. Ez a film nemcsak szakmai elismerést hozott számára, hanem a nemzetközi színtéren is nagyobb hírnevet biztosított. Bár a moziváltozatban a karaktere jelentős mértékben háttérbe szorult, Green örömmel fogadta, amikor később a rendezői változatban lehetőséget kapott arra, hogy újra megcsillogtassa a szerepe sokrétűségét.

Nem kellett sok idő, hogy a következő grandiózus filmes esemény felé haladva Vesper Lynd szerepét elnyerje a 2006-os Casino Royale című Bond-filmben. A forgatás már javában zajlott, amikor a rendező, Martin Campbell úgy döntött, hogy megkeresi a színésznőt. A szereposztás nem volt egyszerű feladat, hiszen a végleges forgatókönyv még nem készült el, és a Bond-lányok kiválasztásánál a külsőségek, mint a mellek és a fenék, domináltak. Campbell azonban felfedezte Green tehetségét a Mennyei királyság rendezői változatában, ami megerősítette benne, hogy a színésznő alkalmas Vesper szerepére. Miután elolvasta a forgatókönyvet, Green arra a következtetésre jutott, hogy Vesper karaktere sokkal komplexebb, mint a hagyományos Bond-lányoké. A film végül széleskörű elismerésben részesült, és Vesper Lynd azóta is az egyik legemlékezetesebb Bond-lányként él a köztudatban; az Entertainment Weekly pedig a valaha volt négy legjobb közé sorolta őt. Eva Green 2007-ben BAFTA-díjat nyert az év legjobb feltörekvő színészeként, köszönhetően a Casino Royale-ban nyújtott lenyűgöző teljesítményének.

A Casino Royale óriási sikert aratott a mozipénztáraknál szerte a világon, ezért utána természetesen rendesen beindult Eva hollywoodi karrierje is.

2012-ben találtak egymásra Tim Burton rendezővel (állítólag csak szakmai értelemben) az Éjsötét árnyék kapcsán. Azóta két további filmet forgattak együtt: a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekeit (2016) és a Dumbót (2019). 2014-ben két kultfilm folytatásában is feltűnt nagy szerepekben, a 300: A birodalom hajnalában és a Sin City: Ölni tudnál értében. Ugyanebben az évben bevállalt egy hosszabb munkát is, három éven és három évadon át szerepelt a Londoni rémtörténetek című gótikus horror-fantasysorozatban.

Érdemes kiemelni a 2019-es „Ígérem, hogy visszatérek” című űrhajós drámát, amelyet sok kritikus az ő legemlékezetesebb szerepjátékának tart. Számos bennfentes forrás szerint nem sokon múlott, hogy Oscar-jelölést kapjon érte. 2023 őszén pedig a magyar mozikban újra találkozhattunk vele, amikor Milady szerepében feltűnt A három testőr kétrészes feldolgozásában, amelynek első része a „A három testőr: D'Artagnan”, a második pedig „A három testőr: Milady” címmel érkezik 2024 tavaszán.

2018 áprilisában bejelentették, hogy Green főszerepet fog játszani az A Patriot című sci-fi-thriller műfajú filmben. 2020 augusztusában viszont már arról számoltak be, hogy a színésznő, aki egyben a projekt executive producere is volt, beperelte a produkciós céget, a White Lantern Filmet, mert miután végül leállították a filmet, nem fizették ki neki a 800 000 fontos tiszteletdíjat, pedig erről korábban fizetési kötelezettséget vállaló szerződést kötöttek. A White Lantern a saját keresetében azt állítja, hogy Green tönkretette a filmet, például azzal, hogy további drága stábtagok felvételét követelte. A cég azt is állította, hogy Green több mint 1 millió fonttal tartozik nekik, miután kilépett a projektből.

A bíró megjegyezte: "Bár Green nem éppen hízelgő szavakkal illette Seal urat és a stáb tagjait, mindez abból a mély aggodalomból fakadt, hogy a Seal úr vezetésével készülő film sajnos rossz minőségű lesz. Ez pedig nem tükrözi majd hűen azt a forgatókönyvet, amely iránt ő és a korábbi rendezők annyira lelkesedtek."

Éva 2005 óta, tehát már két évtizede Londonban él, és azóta többször is kihangsúlyozta, hogy Angliában sokkal boldogabb, mint Franciaországban. Amikor arról kérdezték, miért vonzódik a grafikus, szexuálisan túlfűtött szerepekhez, Green „paradoxnak” nevezte ezt a vonzalmat, mivel saját bevallása szerint alapvetően félénk személyiség. „Valójában nem tudom, miért csinálom ezt. Talán terápiás segítségre lenne szükségem!” – mondta. Hozzátette, hogy a sötét, torz lelkű karakterek különösen vonzóak számára, mert ezek lehetőséget adnak arra, hogy szabadabban kifejezhesse magát. Ennek ellenére mindig igyekszik sokszínű szerepeket keresni, hogy elkerülje a skatulyázást.

A színésznő magánélete valóban titokzatos ködbe burkolózik. Annyit tudunk, hogy sosem kötötte össze az életét házassággal, és gyermekek sem születtek tőle. 2002 és 2003 között Michael Pitt-tel alkottak egy párt, akivel az Álmodozók című filmben játszott együtt, majd 2005-től 2007-ig a nála 14 évvel idősebb Marton Csokassal volt együtt, akivel a Mennyei királyságban találkoztak. 2015 körül pletykák terjedtek el arról, hogy Tim Burtonnal is kialakult egy romantikus viszonyuk, de ezt sosem igazolták vissza. Eva kifejezetten szívesen osztja meg a szerelemmel és párkapcsolatokkal kapcsolatos gondolatait, hangsúlyozva, hogy mennyire értékeli a függetlenséget és a magányt. Számára a távolság a reflektorfénytől nyugalmat hoz. Emellett beszélt a párkapcsolatok és a színészi karrier közötti egyensúlyozás nehézségeiről is, hiszen ez a hivatás gyakran hosszú utazásokat és fokozott koncentrációt követel.