Ember legyen a talpán, aki eligibilis az őszi indiai ünnepek kavalkádjában - Szeretettel Delhiből!

Egy ünnep, amely az ízekről szól, de ugyanakkor mélyebb értelmet nyer a böjtölés révén is. A rámlilá olyan, mint egy izgalmas sorozat a Netflixen, amelynek minden epizódja új meglepetéseket tartogat. És még az "indiai karácsony" varázsáról sem ejtettünk szót!

Sógornőm, Ráni felhívta a figyelmemet arra, hogy megérkezett a srad ideje, az újhold napja, amikor emlékezünk elhunytainkra, és ezt azzal tiszteletben tartjuk, hogy ételt adományozunk. Tudva, hogy az egyetemi kolónia őrei mindig örömmel fogadják a finomságokat, süteményt, mangóitalt és kekszet készítettem, amelyeket Bobbyval együtt vittem el, amikor ő eljött, hogy elhozza a ruháimat a mosásra. Srad ideje nemcsak az embereknek szól, hanem az állatoknak is, hiszen ilyenkor varjaknak, kutyáknak és szent teheneknek is adhatunk ételt, így kifejezve tiszteletünket és együttérzésünket.

A sradot követően a kilencnapos navrátri érkezik, amely során a böjt idején csupán gyümölcsök, tejtermékek és hajdinalisztből készült ételek fogyasztása engedélyezett. Az, hogy naponta hányszor és mit esznek, teljes mértékben az egyének választásán múlik. Minden egyes nap különböző istennőknek, mint például Laksminak, Szaraszvatinak vagy Durgának ajánlják imáikat. A kilencedik és egyben utolsó éjszaka különösen Szaraszvati istennőhöz kapcsolódik, akit a tudás és a zene megtestesítőjeként tisztelnek. Ezen a napon ünnepi ruhában és ékszerekben díszítik fel, hogy kifejezzék iránta érzett tiszteletüket. Azok, akik tanulással vagy tanítással foglalkoznak, Szaraszvati áldásának reményében előveszik könyveiket és hangszereiket, hogy ezzel is kifejezzék elköteleződésüket a tudás iránt.

Kelet-Indiában a hagyomány szerint tököt ajánlanak fel az istennőnek, ami számomra érthetővé teszi, miért ragaszkodott orisszai szomszédom ahhoz, hogy a zöldségárus neki adja azt a különleges tököt, amelyet állítólag egyetlen határozott mozdulattal kell kettévágni.