Feszült a légkör a Közel-Keleten: vajon valóban háború kezdődött?

A konfliktus, katonai művelet és fegyveres összecsapás kifejezések napjaink politikai diskurzusának elválaszthatatlan részeivé váltak, különösen a jelenlegi, feszültségekkel teli geopolitikai környezetben. Ezeket a terminusokat gyakran használjuk az erősebb, például háború kifejezés helyett, amikor arra szeretnénk utalni, hogy két ország között limitált, de mégis súlyos katonai összecsapások zajlanak. Ilyen esetekben a felek haderejük csupán egy töredékét vetik be, korlátozott célok elérése érdekében. Az Izrael és Irán közötti feszültség kapcsán felvetődik a kérdés: vajon valóban csupán egy újabb korlátozott "katonai művelet" zajlik, vagy már egy sokkal súlyosabb konfliktus körvonalazódik? A helyzet komplexitása és a felek stratégiái miatt nehéz megítélni, hogy a jelenlegi események csak egy szűk spektrumú összecsapás részét képezik, vagy előjele egy szélesebb körű háborús konfliktusnak. Az analízishez elengedhetetlen a helyzet mélyreható megértése és a geopolitikai dinamikák folyamatos nyomon követése.

Az emberiség történelmének nagy része során a háborúk általában úgy zajlottak, hogy adott hatalom hivatalosan hadüzenetet küldött a potenciális ellenségnek, majd támadást indított, a második világháború óta azonban sokkal kevésbé tekinthető szigorúan definiált dolognak egy "háború." Oka ennek a nemzetközi jogrend és kapcsolatok változása, a különleges erők és modern fegyvernemek elterjedése és általánosságban a háborús agresszorokkal szembeni társadalmi stigma. Az ENSZ például a legtöbb nemzetközi konfliktusra nem is úgy hivatkozik ma, hogy "háború," hanem hogy "fegyveres konfliktus."

Bár jelenleg nem létezik egyértelmű, szigorúan vett definíció arra, hogy mit tekinthetünk háborúnak, jól megfigyelhető, hogy a politika, sajtó, közbeszéd eszkalációs szinttől függően eltérő módon hivatkozik bizonyos konfliktusokra. Oroszország például "különleges katonai műveletként" beszél az Ukrajna elleni invázióról, arra utalva ezzel, hogy szerintük csupán "limitált" katonai beavatkozás zajlik a szomszédos országban, az orosz haderő erőforrásait csupán részlegesen használják. A nemzetközi közösség nagy része azonban "ukrajnai háborúként" hivatkozik a konfliktusra, tekintve, hogy az orosz reguláris erők nagy része most Ukrajnában harcol, az orosz hadiipar szinte kizárólag az invázió támogatására termel, mindemellett az orosz gazdaság egészében komoly változások történtek, hogy az elhúzódó fegyveres cselekmények támogatása fenntartható legyen.

Izrael pénteken megtámadta Iránt: első körben drónokkal, szabotőrökkel, néhány légi csapással bénították meg az ellenséges ország légvédelmét, vezérkarát, tudományos elitjét. Ekkor nem volt még teljesen világos, hogy milyen szintre emelkedhet a konfliktus intenzitása: nem véletlen, hogy a legtöbb sajtótermék és politikus ekkor még csak úgy hivatkozott az incidensre, mint "támadás," "konfliktus" vagy "katonai művelet."

A helyzet drámai módon felfokozódott: Irán ballisztikus rakéták és drónok bevetésével támadja Izraelt, míg a zsidó állam folyamatos légicsapásokkal válaszol, célzottan Irán nukleáris programjának, légierőjének, légvédelmi rendszereinek és ballisztikus rakétáinak megsemmisítésére törekedve. Közben mindkét ország világossá tette, hogy a konfliktus nem mutat jeleket a lecsillapodásra; a harcok addig folytatódnak, amíg egyik fél sem éri el a kitűzött céljait.

Lehet ezt háborúként definiálni? Igen, valóban lehetséges.

Igaz, nincsenek szárazföldi műveletek. Nem lőnek egymásra gépkarabélyokkal katonák. Nincsenek hatalmas páncélos-összecsapások. Nem tűzi ki egyik vagy másik ország az elhódított falvak, városok központjára a győzelmi zászlót. Ennek oka viszont nem az, hogy nincs erre szándék, hanem egyszerű logisztika: a két ország több mint 1000 kilométerre van egymástól.

Ugyanakkor meg kell említeni, hogy Irán és Izrael katonai erőforrásaik jelentős hányadát a konfliktus érdekében mozgósítják. A harcok mindkét ország területén különböző formákban zajlanak, és a céljaik rendkívül sokrétűek. Gyakorlatilag mindkét fél arra törekszik, hogy megsemmisítse az ellenfél haderejét és semlegesítse a másik fél katonai potenciálját, amelyet komoly fenyegetésnek tartanak.

Ugyanakkor fontos megemlíteni, hogy Izrael hivatalosan háborús helyzetet hirdetett, nem csupán "különleges műveletekről" van szó. Irán ezzel szemben azt állítja, hogy június 13-án "hadat üzent" az ellenséges állam.

Szomorú tény az is, hogy még bőven az eszkalációs fázisban vagyunk: az látható, hogy mindkét fél egyre intenzívebb és egyre radikálisabb támadásokat folytat a másik területe ellen. Bár több ország is ajánlott mediációt, egyelőre kevés az esélye annak, hogy a konfliktus pár napon belül véget fog érni. Az egyetlen esély talán akkor lenne a gyors lezárásra, ha Teherán úgy döntene, hogy gyakorlatilag kapitulál: megüzenik Izraelnek és Amerikának is, hogy hajlandók örökre felhagyni az urándúsítással és leszerelik nagy hatótávolságú rakétáikat.

Jelenleg úgy fest, hogy a kezdeti, rendkívül fájdalmas kudarcok és a légtér feletti dominancia elvesztése ellenére Teherán nem mutat hajlandóságot a megadásra.