Grunwalsky Ferencet mély tisztelettel és szeretettel búcsúztatták el.

Grunwalsky Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező-operatőr, a magyar mozgókép egyik kiemelkedő alakja kedden, a Rákoskeresztúri új köztemetőben vette végső búcsút. A művész emlékét sokan őrzik, hiszen munkássága mély nyomot hagyott a hazai filmművészetben.

A gyászszertartáson színész barátai, egykori alkotótársai hangfelvételről emlékeztek meg a filmkészítőről, aki forgatókönyvíróként, rendezőként és operatőrként, valamint a Színház- és Filmművészeti Egyetem oktatójaként is a magyar filmművészet meghatározó alakja volt.

"Minden a Roncsfilmnél indult, és azóta rengeteg élménnyel gazdagodtunk. Hálás vagyok, hogy végig mellettem álltál." - búcsúzott Mucsi Zoltán.

Csere Ágnes a mesterének nevezte Grunwalsky Ferencet. "Megengedted, hogy csak létezzek a kamera előtt. Nem kellett szorongani, agyalni, szerepet elemezni, csak élni. Úgy vezettél bizalommal és szeretettel, hogy észre se vettem" - fogalmazott.

Bán János azt mondta: Grunwalsky a világhírű magyar operatőri iskola kísérletező és meghatározó, majdhogynem deviánsnak mondható személyisége volt, aki nem a hagyományosnak mondható vagy klasszikusnak érzékelhető művészi utat járta be.

- felidézte a színésznő.

Nemcsák Károly a Goldberg-variációk, az Egy teljes nap és az Utrius című filmek készítésére emlékezett, és megosztotta, hogy ezek a projektek nem a megszokott forgatási rutinokról szóltak, hanem inkább egy különös, szinte szürreális együttélés élményét nyújtották. „Sok esetben nem is volt forgatókönyv, csupán egy váratlan gondolat vagy hangulat született meg, és akkor jött a pillanat, amikor le kellett fotózni vagy fel kellett venni egy jelenetet egy különleges fényben” – emlékezett vissza.

"Udvarunk felett ott szárnyal a disznónk. A kocsmánk lángra kapott, a füstje kering körülöttünk, miközben óvó kamerák figyelnek minket, mi pedig egymás vállára támaszkodva botorkálunk hazafelé" - mondta Szirtes Ági.

"A legnagyobb dolog, amit tőle kaphattam, a bizalom volt, mert őnála éreztem azt feltétel nélkül, hogy bármit, amit kér, arra képes vagyok, meg tudom csinálni" - méltatta az alkotót Gáspár Sándor. Példaként említette, hogy elájult, amikor a nyári hőségben egy betonnehezékkel kellett a Dunába sétálnia (hogy a karaktere véget vessen az életének). Egy másik alkalommal a novemberi hidegben a 9-10 fokos Dunában forgattak, amikor Grunwalsky forró teát öntött a nyaka és a búvárruhája közé.

Scherer Péter arról beszélt, hogy látogatásai alkalmával Grunwalsky ágyánál mindig rengeteg könyvet látott. "Csak úgy nagyjából tudtam követni a gondolataidat, de éreztem, hogy ez a pali szenzációs" - méltatta egykori alkotótársát.

Grunwalsky-Takács Ágnes édesapjával való búcsúzásakor kifejezte, hogy csupán azt sajnálja, hogy későn lépett az életébe. "Biztos vagyok benne, hogy jó barátokká válhattunk volna, még ha kortársak is lettünk volna" - fogalmazott. Megemlítette, hogy az édesapja világlátása, kalandvágy, kísérletező szellem és a munka közben áradó magabiztosság mind-mind lenyűgöző élményt nyújtottak számára.

A búcsúzók sorában ott találkozhattunk Grunwalsky Ferenc egykori tanítványaival, valamint a filmszakma és a kulturális élet kiemelkedő alakjaival, köztük Lovasi Andrással, Báron Györggyel, Janisch Attilával, Bagota Bélával, Mátyássy Áronnal, Lóth Balázzsal és Bereczki Csabával.

Grunwalsky Ferenc, Kossuth- és Balázs Béla-díjas érdemes művész, a magyar mozgókép kiváló alakja, június 30-án, 82 éves korában, egy hirtelen fellépő súlyos betegség következtében távozott az élők sorából.