A turistaosztályon való repülés egyre költségesebb és elviselhetetlenebb, ami mögött több tényező is áll.
Ez itt a Névérték, a Telex tematikus gazdasági blogja, amelyben külső elemzők, szakértők cikkeit olvashatják. A blogban közölt írások és az azokban megfogalmazott vélemények kizárólag a szerzők álláspontját tükrözik.
Egy olyan szektorban, ahol az utastér minden négyzetmétere kulcsfontosságú pénzügyi tényező, meglepő lehet egy olyan új termék debütálása, amely nagyobb helyet és súlyt igényel, miközben csökkenti az utasok számát. Az Air France azonban éppen ezt a merész lépést tette meg az új La Première lakosztály bevezetésével. A francia légitársaság nem csupán újabb ülések hozzáadásával próbálta növelni az első osztályú kapacitást; ellenkezőleg, minden egyes utas számára még több helyet, fokozott privát szférát és kiemelkedő figyelmet biztosít, mint valaha.
Egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy a légitársaságok nem állnak meg a megszokott keretek között. A világ különböző tájain, mint például Európában az Air France, az öböl menti országokban az Emirates, vagy az Egyesült Államokban a Delta, mind többen keresik a prémium élmények nyújtásának lehetőségeit. A hagyományos, nagy sűrűségű turistaosztályos ülések helyett a hangsúly egyre inkább a business és első osztályra, valamint az új, innovatív "szuper-business" lakosztályokra helyeződik.
A légitársaságok mindezt egy globális bizonytalanságokkal teli időszakban teszik. Az emelkedő üzemanyagárak, az infláció és a kereslet ingadozása általában arra sarkallná őket, hogy biztosra menjenek, és maximalizálják a gépek kapacitását. Ehelyett most épp ellenkező irányba mozdulnak: a kisebb számú, de jóval többet fizető utasok kiszolgálására fókuszálnak.
Mi áll e tendencia hátterében? Átmeneti jelenségről van szó, vagy tartós átrendeződés kezdete ez? És ha a légi utazás minden eddiginél fényűzőbbé válik, mit jelent mindez azoknak, akik ezt nem engedhetik meg maguknak?
Kezdjük a mindezek mögött meghúzódó gazdasági alapokkal! Nyilvánvaló, hogy a légitársaságok nem az üres terekből keresnek pénzt - a bevétel forrása az ülőhelyek értékesítése. Tehát miért távolítana el bárki 50 turistaosztályú ülést pusztán azért, hogy néhány újabb business osztályú fülkét építsen be? A válasz egyszerű: ezekkel az ülésekkel sokkal több pénzt lehet keresni.
Nem szabad elfelejteni, hogy a légitársaságok jellemzően nem termelnek magas nyereséget. Valójában még egy sikeres évben is csupán néhány cent marad minden dollár bevételből. Például 2024-ben a globális átlagos működési haszonkulcs mindössze 6,4 százalék volt - éppen csak elegendő ahhoz, hogy a befektetők elégedettek legyenek, és a flották a levegőben maradjanak. Ilyen szűk árrés mellett a profit nem a turistaosztályon keletkezik, hanem a repülőgépek első részéből.
A világjárvány előtt a prémium utasok - azaz a business és első osztályon utazók - mindössze az összes nemzetközi utasforgalom 5%-át alkották, viszont ez az apró csoport a globális légiközlekedési bevételek körülbelül 20%-át generálta. Hosszú távú nemzetközi járatok esetén ez az arány még figyelemre méltóbb volt, elérve a 30%-ot. Így tehát a repülőgépek első osztályán helyet foglaló utasok nem csupán kiváltságos helyzetben vannak, hanem kulcsszereplők is a légitársaságok pénzügyi sikerének szempontjából.
Más szóval, ennek az egész, a prémiumkabinok kiépítésére irányuló stratégiának a lényege a túlélés és a hosszú távú nyereség. Alapvetően kevesebb ülőhelyet kell eladni, de sokkal drágábban - egy olyan üzletágban, ahol néhány dollár lefaragása az egy ülőhelyre jutó költségből az egész évet meghatározhatja. Sok légitársaság számára az a néhány szerencsés utas, aki megengedheti magának ezeket az üléseket, jelentheti a különbséget a nyereség és a veszteség között.
A légitársaságok azonban nemcsak egy elegáns ülést próbálnak eladni, hanem egy egész élményt. Attól a pillanattól kezdve, hogy az utas belép a terminálba, a prémium utasokat privát check-in pultok, külön biztonsági sávok, exkluzív várók és személyes kíséret várja a kapuig.
A fedélzeten pedig ugyanez a luxus folytatódik: fekvőágyas ülések, többfogásos étkezések, válogatott kényelmi szolgáltatások - sőt, akár friss virágok is a mosdóban.
A Delta, a United, az Air France és az Emirates légitársaságok számára már régen nem csupán az utasok A-ból B-be való eljuttatása a cél. Az igazi törekvésük az, hogy egy zökkenőmentes és prémium utazási élményt kínáljanak, ami méltó a felső kategóriás jegyek árához.
Egy tipikus hosszú távú business osztályú repülőjegy ára akár három- vagy hatszorosa is lehet egy turistaosztályú jegyének azonos járatra - és bizonyos esetekben még ennél is magasabb. Az első osztályon ez a különbség akár tíz- vagy tizenötszörösére is rúghat. Első pillantásra ez a légitársaságok számára nagyon vonzónak tűnik, de a valóság sokkal bonyolultabb ennél.
Ezek az ülések nem csupán az utasok számára jelentenek nagyobb kiadást; a légitársaságok számára is jelentős költségekkel járnak. Egy modern business osztályú ülés, különösen az, amely teljesen sík fekvőhellyé alakítható és folyosóra nyílik, akár 100 000-300 000 dollárt is kóstálhat. Összehasonlítva a turistaosztály 4000-10 000 dolláros ülésárral, a különbség szembetűnő. Ha ezt a költséget 30-40 üléssel megszorozzuk egy tipikus szélestörzsű repülőgépen, akkor máris milliós nagyságrendű befektetésről van szó, még mielőtt a gép elhagyná a kaput.
A turistaosztály üléseivel ellentétben, amelyek viszonylag kevés karbantartást igényelnek, a business class ülések tele vannak mozgó alkatrészekkel. Elektromos motorokat használnak a pozícióállításhoz - ezek meghibásodhatnak (és gyakran meg is hibásodnak). Az ülések közötti válaszfalak elakadhatnak, és számos egyéb alkatrész is problémás lehet. Egy utas, aki prémium árat fizetett, nem fogadja el, ha nem működik hibátlanul minden. Emellett ezek az ülések gyakran bonyolult szórakoztató-rendszerekkel vannak felszerelve, több képernyővel és egyedi vezérlőkkel, amelyek folyamatos szoftvertámogatást igényelnek. Ráadásul ezek tisztítása is bonyolultabb, így a karbantartási költségek még tovább emelkednek.
Ezeken a tényezőkön túl létezik egy kicsit nehezebben megfogható mérce is: az utasélmény valódi minősége a fedélzeten. A turistaosztályon, különösen hosszabb távú járatokon, általában egyszerűbb, alapvető ételek és italok várnak ránk, míg rövidebb járatokon sokszor még ezek sem állnak rendelkezésre. Ezzel szemben a business osztály utasai egy teljes körű étteremélményre számítanak, ahol à la carte menü, ízléses dizájnú felszerelések, prémium italok és akár ággyá alakítható ülések, matracok, sőt, még pizsamák is a kényelem szolgálatában állnak.
Az ott dolgozó személyzet költségei is jelentős mértékben megemelik a járatok árát. A business és első osztályú kabinokhoz elengedhetetlen a nagyobb létszámú, tapasztalt légiutas-kísérő gárda, akikre egy utasra jutó több kísérő is szükséges. Ez pedig természetesen magasabb bérköltségeket von maga után. Sok légitársaság szakszervezetei kifejezetten versengenek a prémium járatokra történő beosztásért, és gyakran a legrégebbi, legnagyobb tapasztalattal rendelkező munkatársak kapják meg ezeket a pozíciókat. Így tehát a legdrágább dolgozók állnak a legigényesebb utasok szolgálatára.
A prémium utasok elvárják a legmagasabb szintű kiszolgálást, ha több ezer dollárt fizetnek egy helyért. Egy teljesen megtöltött business osztályú kabin több bevételt hozhat, mint a gép hátsó része együttvéve. És ha ehhez hozzávesszük a hűségprogramokat, a hitelkártya-partnerségeket, a lounge-hozzáférést és az elit törzsutasszinteket, akkor a prémium utas értéke messze meghaladja a puszta jegyárat. Ezért vállalják a légitársaságok ezt a kockázatot. Igen, az ülések drágák. Igen, az étel és a kiszolgálás többe kerül. De ha ezeket az üléseket meg tudják tölteni, és az utas visszatér, a megtérülés bőven megéri. Különösen egy olyan világban, ahol a szabadidős utazók már hajlandók többet költeni, és az üzleti utazók is fokozatosan visszatérnek - néha kevesebb költségkorláttal, mint korábban.
A prémiumkabinok felé való elmozdulás nem csupán a luxusról szól, hanem a rugalmasságról is. A koronavírus-járvány utáni világban, ahol a légitársaságok nem mindig számíthatnak megtöltött turistaosztályra, inkább a legtöbbet fizető utasokra koncentrálnak.
Bár a prémiumkabinok üzleti koncepciója a globális légiközlekedésben egyaránt érvényes, a légitársaságok megközelítése régiónként eltérő. Vegyük például az öböl menti légitársaságokat: az Emirates, a Qatar Airways és az Etihad, valamint a közeljövőben érkező Riyadh Air. Ezek a légitársaságok nem csupán extra szolgáltatásként kínálják a prémium élményt, hanem teljes arculatukat erre építették. A luxus már a kezdetektől fogva kulcsszerepet játszik stratégiájukban. A mély állami támogatás és a kedvező földrajzi elhelyezkedés lehetővé tette számukra, hogy hazai repülőtereiket globális csomópontokká alakítsák, és nem olcsó árakkal, hanem valódi luxussal, például márványzuhanyzókkal vonzzák az utasokat.
Az Emirates Airbus A380-asain a teljes felső fedélzet kizárólag a prémium utasok számára lett fenntartva, ahol 14 exkluzív első osztályú lakosztály, 76 elegáns business ülés és egy bárként funkcionáló társalgó található. Amikor ezek a gépek megérkeztek a légiközlekedés világába, olyan szolgáltatási színvonalat képviseltek, amelyről az amerikai és európai légitársaságok utasai csupán álmodhattak. Az öböl menti légitársaságok világosan kifejezték szándékaikat: a prémium utasok kiemelt figyelmet és elsőrangú élményeket érdemelnek.
Ma már Ázsia vezető légitársaságaira is érvényes az a tendencia, hogy kiemelkedő figyelmet szentelnek az utasok kényelmére és szolgáltatásaik prémium mivoltára. A Singapore Airlines, Cathay Pacific, Japan Airlines és ANA mind híres arról, hogy aprólékosan kidolgozott élményeket nyújtanak utasaiknak, különösen az ultraprémium kabinokban. Például a Japan Airlines legújabb Airbus A350-1000-ese olyan tágas lakosztályokat kínál az első osztályon, amelyek valódi luxust sugallnak, míg a business osztályon, a japán légitársaságok közül elsőként, tolóajtóval ellátott ülések állnak rendelkezésre. Azok a légitársaságok, ahol a biznisz utazók igényei erőteljesen megjelennek, egyre inkább a prémium szolgáltatásokra összpontosítanak, kihasználva a diszkrét luxus iránti keresletet. E stratégia nem újkeletű: a tajvani EVA Air már a kilencvenes években bevezette a prémium turistaosztályt, míg más ázsiai légitársaságok csak később követték ezt a példát.
Európában egyre inkább előtérbe kerül a prémium élmény, és az Air France La Première lakosztálya eddig is a legmagasabb színvonalat képviselte, de most, a legújabb generációs verzióval, egy új szintre emelkedik. A Boeing 777 gépeiken mindössze négy ülés található egy sorban, amelyek öt ablakon keresztül nyújtanak lenyűgöző kilátást. Ez a kialakítás nemcsak több teret és figyelmet biztosít az utasoknak, hanem egyúttal nagyobb privát szférát is kínál, mint valaha. Így a szolgáltatás már nem csupán prémium, hanem tudatosan exkluzív élményt nyújt a kiválasztott utasok számára.
És mi a helyzet az Egyesült Államokkal? A kétezres években és a 2010-es évek elején az amerikai légitársaságok alapvetően túlélésre játszottak a szeptember 11-e utáni világban. Csődök, fúziók és átszervezések határozták meg a működésüket, így a luxuskabinok fejlesztése háttérbe szorult. A nemzetközi első osztály lényegében eltűnt, helyét olyan termékek vették át, mint a Delta One vagy a United Polaris - korrekt, de nem kiemelkedő business osztályok. Az amerikai belföldi "első osztály" ma valójában csak egy szélesebb ülés ingyenitalokkal; tolóajtót vagy kaviárszervizt biztosan nem találni egy Atlanta-Chicago-járaton.
Az európai hagyományos légitársaságok, mint a British Airways vagy a Lufthansa valahol a két véglet között helyezkednek el. Fenntartották a nemzetközi első osztályt, de jellemzően csak kis számban - 8-14 ülés - és csak a legfontosabb üzleti útvonalakon. A turistaosztályon közben egyre nagyobb a sűrűség: a British Airways például több Boeing 777-esét tízüléses sorokra alakította át, míg az Európán belüli business osztály gyakran alig különbözik a turistaosztálytól - legfeljebb a középső ülést hagyják üresen.
Az öböl menti légitársaságok alapvetően a hosszú távú járatokra specializálódtak, ahol a kényelem és az utasélmény elsődleges szempont. Ezzel szemben az amerikai légitársaságok széleskörű belföldi hálózattal rendelkeznek, ahol az utasok általában nem hajlandók jelentős összegeket áldozni a prémium szolgáltatásokra. Ennek következtében a piaci igények formálják a kínálatot, amely világosan tükrözi az eltérő utazási szokásokat és preferenciákat.
Mégis, az utóbbi években látványos konvergencia indult el. A légitársaságok egyre inkább tanulnak egymástól: az öböl menti extravagancia, az ázsiai kifinomultság és a nyugati pragmatizmus közötti határvonalak elmosódni látszanak, még az Egyesült Államokban is. Nem is olyan rég az amerikai légitársaságok jócskán elmaradtak európai és ázsiai versenytársaik mögött a prémiumkabinok színvonalában, ma már más a helyzet.
A United Airlines az utóbbi években jelentős flottaátalakítási programot indított, amelyet United Next Plan néven ismerünk. Ennek keretében gyakorlatilag minden széles törzsű repülőgép új, egységes Polaris business osztályra váltott, amely a prémium utazás élményét hivatott fokozni. Emellett a Polaris várók is megújultak, és most már csúcskategóriás étkezési lehetőségeket, luxus zuhanyzókat és egyedi, elegáns környezetet kínálnak az utasok számára.
A Delta sem maradt le: a Delta One lakosztály az Air France-szal vagy a Qatar Airwaysszel kíván egy ligában játszani. Emellett bevezették a Premium Select kabint is - ez a prémium turistaosztály nem csupán nagyobb lábteret, hanem szélesebb ülést, nagyobb dőlésszöget, minőségibb étkezést és külön kabinszolgáltatást kínál. A Delta nemrég földi szolgáltatáscsomagot is bejelentett a Delta One utasainak: külön check-in, exkluzív várók, kiemelten a nemzetközi csomópontokon. A vezérigazgató szavaival élve: "Ma már többen akarnak prémium ülést, mint amennyit kínálunk."
Mindeközben az öböl menti légitársaságok is alkalmazkodnak. Az Emirates csak nemrég vezette be a prémium turistaosztályát, célba véve a középkategóriás luxus iránti növekvő igényt. A Qatar Airways viszont tudatosan háttérbe szorította az első osztályt: a Qsuite olyan magas színvonalú business élményt nyújt, amely a legtöbb prémium utasnak elegendő.
Ráadásul négyzetméterre vetítve jövedelmezőbb is, mint a klasszikus first class.
Európában új irányvonal körvonalazódik a légiközlekedés terén. Az Air France átalakítása mellett a Lufthansa vezérigazgatója, Carsten Spohr 2023-ban nyíltan beszélt arról, hogy a korábbi évek költségcsökkentési próbálkozásai után először fogalmazódik meg komolyan az első osztály bővítésének lehetősége. A légitársaság 2,5 milliárd eurós befektetést irányzott elő az Allegris kabinfrissítésére, ami új dimenziót nyithat a prémium utazási élményekben.
A prémiumkabinok kiosztása ma már stratégiai döntés. Az Air France például a La Première és nagy business kabinnal ellátott Boeing 777-eseit New Yorkba vagy Tokióba küldi, míg a Karib-tengerre több turistaüléssel és kisebb prémiumszekcióval felszerelt gépek repülnek. A Singapore Airlines pedig az útvonal keresleti profilja szerint alakítja az üléskiosztást. Ez a taktika lehetővé teszi, hogy a légitársaságok ugyanazt a repülőgéptípust különböző konfigurációkban, az adott piac igényeihez igazítva használják - ez azonban új kihívásokat is teremt. Egy hirtelen gépcsere például jókora elégedetlenséget okozhat a prémium utasok körében, ha a pótlógép nem kínálja ugyanazt a színvonalat.
Azonban a gyakorlati nehézségeken túl a légitársaságok világszerte egy közös felismerésre jutottak: ha kevesebb utast szállítanak, jobb, ha mindegyikük többet fizet. A luxuskabinok nemcsak az utasélmény szempontjából térülnek meg, hanem bevételtermelő képességük miatt is. Az ilyen fejlesztések óriási beruházások: egy új business osztály vagy lakosztály telepítése évekre előre meghatározza a flotta struktúráját.
Az utastér-konfiguráció megváltoztatása nem improvizáció kérdése. Egy business class sor számának meghatározása vagy az első osztály bevezetése évek tervezését, jóváhagyását és tanúsítását igényli. Amikor egy légitársaság véglegesíti a konfigurációt, lényegében fogadást köt arra, hogy milyen lesz a kereslet 5-10 év múlva.
A pandémia idején néhány légitársaság - amelyek megengedhették maguknak - felgyorsította ezeket a fejlesztéseket, kihasználva a forgalomcsökkenés miatti leállásokat. Most, hogy az utasok, különösen a szabadidős prémium utazók újra repülni kezdtek, ezek a beruházások gyorsan megtérülhetnek.
A prémiumkabinok terjedése nemcsak a levegőben, hanem a földön is váratlan problémákat okozott. A várótermek zsúfoltsága és a hűségprogramok körüli feszültségek mára a prémiumboom nagyon is valós tüneteivé váltak. A megnövekedett kereslet arra kényszeríti a légitársaságokat, hogy újragondolják a teljes prémium ökoszisztémájukat: emelik a lounge-belépés árát, szigorítják a hűségszinteket, ami nyilvánvalóan nem arat osztatlan sikert.
Az üzleti utazások világa nem tűnt el, csupán átalakult a modern igényeknek megfelelően. Míg a középszintű menedzserek gyakran helyettesítik a fizikai utazásokat digitális megoldásokkal, a felső vezetők továbbra is útra kelnek, hogy részt vegyenek a lényeges tárgyalásokon és konferenciákon – ezt jellemzően prémiumkabinban teszik. Emellett egyre többen kombinálják az üzleti célokat a szabadidős tevékenységekkel, keresve a hosszabb utazások során a két világ előnyeit. Ez a tendencia új, értékes ügyféltípust teremtett: olyan utasokat, akik nemcsak több helyre és privát térre vágynak, hanem gyakran hajlandók extra költségeket is vállalni a kényelmesebb élményért.
A prémium szegmens átalakítása nem csupán látványos újítás, hanem hosszú távú befektetés. A légitársaságok arra fogadnak, hogy a jövő utasai - legyen szó üzletről vagy ünneplésről - továbbra is hajlandók lesznek prémium árat fizetni a jobb élményért.
Az átalakulásnak van egy kevésbé szembetűnő, ám annál inkább tapintható következménye: a turistaosztály helyzete. A prémium kabinok bővülése következtében a hosszú távú járatokon egyre zsúfoltabbá válik a turistaülések sora, ami azt jelenti, hogy egyre több utas kénytelen szűkebb térben helyet foglalni. Ez nem csupán a kényelmet csökkenti, hanem az árakat is megemeli, ami miatt sokan elkezdik fontolóra venni a prémium turistaosztály vagy a business class igénybevételét.
