A csaták sorozata, mint egy zúgó vihar: az adrenalin hullámként árad szét a testemben. Minden egyes összecsapás új kihívás, új izgalom, ahol a szívverésem üteme gyorsul, és a pillanatok feszültsége egyre csak nő. Az érzés, hogy a küzdelem nem csupán fizik
Ez a film teljesen magával ragadott. Egy hosszú, kimerítő nap után ültem be a moziba, és meglepődtem, hogy frissebbnek és energikusabbnak éreztem magam, amikor kikerültem a teremből, mint ahogy beléptem. A történet teljesen elrepített a mindennapi, rejtett feszültségeim közül. Paul Thomas Anderson rendezése volt az első, amit láttam, és azonnal magával ragadott. A filmben számos híres színész tűnik fel, többek között Leonardo DiCaprio, Sean Penn és Teyana Taylor, akik mind hozzájárulnak a történet mélységéhez. Néha a rendezés stílusa annyira emlékeztetett Tarantino munkáira, hogy szinte azt hittem, ő is részt vett a film elkészítésében.
A történet mély és provokatív kérdéseket tár elénk: Mely társadalmi problémák azok, amelyekről nem engedhetünk lemondani, és milyen módszerekkel harcolhatunk ezek megoldásáért? A "Francia 75-ök" elnevezésű mozgalom véleménye szerint az erőszak bizonyos körülmények között elfogadható - legalábbis kezdetben, amikor még nem kerül sor vérontásra.
A film kezdete izgalmasan mutatja be Steven J. Lockjaw ezredest (Sean Penn), aki a mexikói határ közelében működő bevándorló tábor vezetője. Lockjaw életét Perfidia, a határozott és bátor nő, nyílt támadása zavarja meg, aki mindent elkövet, hogy leleplezze őt. Ekkor Lockjawban valami megváltozik: a nő iránti vonzalma arra sarkallja, hogy titokban figyelje őt, és manipulálja a helyzetet, miközben "cserébe" a Francia 75-ök működtetését kéri tőle. A történet igazán felpörög, amikor a banda női tagjai jótékonysági akció álcája alatt próbálnak meg kirabolni egy bankot – a cél szentesíti az eszközt elvének szellemében. A menekülés során Perfidia, a kemény és elszánt nő, Beverly Hillsben elbukik, és hogy elkerülje a következményeket, elárulja a társait, ezzel pedig végleg elveszíti a becsületét. Később kiderül, hogy Perfidia kislányt szült, de a családi életet nem tudja hosszú távon elviselni; úgy tűnik, hogy egy belső kényszer hajtja őt. Ezzel szemben az apa, aki Bob Ferguson álnéven él, teljesen belemerül az apai szerepbe, és egy nyugodt, hétköznapi életre vágyik, ami feszültséget szül közöttük. Az anya végül elmenekül a tanúvédelmi programból, míg az apa a kislányával együtt új életet kezd, igyekezve mindent megtenni, hogy egyedül is megállja a helyét a világban.
Tizenhat évvel később folytatódik a történet: az apa teljesen szétcsúszott, viszont a lánya, Willa okos, egészséges, jól tanuló tinédzserré válik. A körülmények miatt azonban "parentifikálódik" - gyakorlatilag ő vigyáz az apjára. A békés napok véget érnek, amikor Lockjaw be akar lépni egy náci elitista társaságba, a Karácsonyi Kalandorok Klubjába. Mivel korábban viszonya volt Perfidiával, és a kapcsolatuk idején született meg Willa, biztosra akar menni, hogy a lány valóban az ő gyermeke - ez ugyanis befolyásolhatja a klubtagságát. Lockjaw drograzziát indít a városban, ahol Willa és az apja élnek, majd a lány nyomába ered, akit éppen egy füvet termesztő apácáknál próbálnak elrejteni - sikertelenül. Az apa és lánya találkozása balul sül el. Lockjaw-t a Karácsonyi Klub eltávolítaná, de levakarhatatlan módon, fél arccal áhít a helyre, ahová felveszik, de végül is elteszik, tarantinói stílusban nyugszik meg. Aki szereti az izgalmakat, abszurditást és szatírát, annak valószínűleg ez a film tetszeni fog.
