Egy csepp Erős Pista, egy álomgyár tűzriadója, és végtelen izgalmak – Kapu Tibor mesél az űrben átélt kalandjairól, miután visszatért Budapest varázslatos világába.

"Magyarország hihetetlen ütemben, mindössze hetek alatt, éveket haladt előre kulcsfontosságú területeken, mint az orvostudomány, a sugárzásmérés, a biológia, a fizika és a meteorológia" - mondta Kapu Tibor, a második magyar űrhajós, aki háromnegyed évnyi távollét után tért vissza Budapestre, miután hosszas felkészülésen és a tervezettnél hosszabbra nyúlt űrutazáson vett részt.

Mosolygós arccal, a magyar zászlót lelkesen lobogtatva érkezett Budapestre Kapu Tibor, a második magyar űrhajós, aki hétfőn délelőtt a Magyar Légierő repülőgépével landolt Ferihegyen. A 33 éves gépészmérnök, akit több mint kétszáz jelentkező közül választottak ki a Magyar Űrhajós Program keretében, közel három hetet töltött a Földtől négyszáz kilométer magasban, a Nemzetközi Űrállomás (ISS) fedélzetén. Az Ax-4 küldetés a világ első magáncégének, az Axiomnak a szervezésében zajlott, és Kapu Tibor résztvétele igazi mérföldkő az űrkutatás hazai történetében.

Az Ax-4 küldetése egy különleges csapatot vonultatott fel, élén az amerikai Peggy Whitson parancsnokkal. Mellette az indiai Subansu Sukla, a lengyel Sławosz Uznański-Wiśniewski és Kapu is részt vettek a küldetésben. A négy fős legénység a SpaceX impozáns Falcon-9 rakétájával és a Crew Dragon űrhajóval indult útnak, miután több ízben is késlekedtek a tervezett starttal. Végül június 25-én emelkedtek a magasba, és bár eredetileg két hetet terveztek eltölteni az ISS-en különféle kísérletek végrehajtásával, a további csúszások miatt csaknem három hét elteltével, július 14-én térhettek haza a Földre.

Hétfőn a Liszt Ferenc repülőtéren ünnepélyes fogadtatásban részesült Kapu Tibor, akit a HUNOR csapata, a magyar űrprogram képviseletében, lelkes zászlólengetéssel üdvözölt. A fogadóbizottság kiemelkedő tagjai között ott volt Cserényi Gyula tartalékos kutatóűrhajós, valamint Farkas Bertalan, aki büszkén viselte az első magyar űrhajós címet. Az esemény a hazai űrkutatás iránti elkötelezettséget és a közösség összefogását szimbolizálta.

Kapu Tibort a repülőgépről közvetlenül a mikrofonállványhoz terelték, ahol majdnem egy órán át válaszolt az újságírók kérdéseire. A tűző napon, a felszálló gépek zúgása mellett folyt a diskurzus, amely tele volt izgalmas információkkal és érdekességekkel.

"Csak néhány perce érkeztem haza a magyar földre, de máris érzem, hogy rengeteg minden megváltozott azóta, hogy elhagytam" - indította el beszédét az újonnan kinevezett űrhajós, aki úgy véli, Magyarország ma büszkébb, kíváncsibb, fejlettebb és sokkal meghatározóbb szereplője a világnak, mint nyolc hónappal ezelőtt volt.

Ma egy cseppet kiegyenesedik a hátunk, a tekintetünket egy fokkal magasabbra emeljük, és az arcunk is egy kicsit fényesebben ragyog.

A küldetése és az ISS-en végzett kísérletei szerinte azt bizonyítják: ahogyan egy nyíregyházi srác eljutott a világűrbe, úgy egy kis ország is alkothat nagyot a világ legnagyobb kihívásokat rejtő tudományterületein.

Nem kell hozzá semmi más, csak kitartás, alázat, találékonyság és némi szerencse. Egy szóval: magyarnak kell hozzá lenni.

Kapu Tibor háláját fejezte ki a HUNOR csapatának és társának, Cserényi Gyulának is a támogatásért. Cserényivel egyébként annyira összebarátkoztak a közös kiképzés alatt, hogy Houstonban - ahol az utolsó kiképzést kapták - már ő vigyázott Cserényi gyerekeire is, és nekik köszönhetően egy percig sem érezte magát egyedül.

Kapu nem zárta ki egyébként, hogy ha lesz harmadik magyar űrhajós, az Cserényi lesz, mivel ők ketten teljesen azonos kiképzésben részesültek, "minden, amit én tudok, azt ő is tudja", és ez is hatalmas segítséget jelentett, mivel Cserényi is ott volt abban a houstoni csapatban, akik segítettek neki a különböző kísérletekben.

Az Ax-4 legénysége összesen hatvan különböző kísérletet hajtott végre az űrállomás fedélzetén, melyek közül huszonötöt magyar kutatóintézetek terveztek és valósítottak meg.

"Részt vettünk a hosszútávú űrutazás vizsgáztatásán, áttekintettük a kérdéseket, és válaszoltunk rájuk" - foglalta össze az űrhajós a kísérletek tapasztalatait. Sikereiket azzal érzékeltette, hogy Magyarország több évnyi előrelépést mutatott fel csupán hetek alatt, olyan kulcsfontosságú területeken, mint az orvostudomány, sugárzásmérés, biológia, fizika és meteorológia. Büszkeséggel emelte ki, hogy a magyar kísérletek sikerességi rátája felülmúlta a NASA vizsgálatainak eredményeit, amit az ISS legénysége is elismeréssel nyugtázott.

A kísérletek közül kiemelte a magyar sugárzásmérőket (dozimétereket), amelyekkel bizonyították, hogy képesek vagyunk a korábbiaknál kisebb és hatékonyabb műszereket készíteni. És bár ez még csak egy technológiai demonstráció volt, ennek is óriási a jelentősége, mivel

Az űripar világában a siker kulcsa abban rejlik, hogy képes legyél bizonyítani, miszerint a technológiád az űrben is megbízhatóan teljesít. Csak így nyerhetsz el valódi értéket és bizalmat a piacon.

Ezen felül különféle növények, mint például búza, retek és paprika termesztésével is kísérleteztek, ami szintén elengedhetetlen a hosszú távú űrutazások sikeres megvalósításához.

Az újságírók a kísérletek mellett a személyes élményeiről, a fizikai és lelki megterhelésről is kérdezték a "második magyart".

Az első benyomás mindig varázslatos pillanat, amikor a világ egy új színnel gazdagodik.

- felelte Kapu a HVG kérdésére, hogy mi volt az első gondolata, amikor először nézett le az űrből a Földre. A felbocsátás után tíz perccel pillantotta meg a bolygót, az első élménye az volt, mennyire fényes és színes a Föld. De az igazán érzelmes pillanat az volt, amikor Magyarország felett repültek el.

Egy újságírói kérdésre reagálva azt is elárulta, hogy akadtak olyanok, akik aggódtak érte, hogy lelkileg ott ragad - "de végül még erősebb lelkesedéssel és elszántsággal tértem vissza".

Hogy milyen váratlan helyzetekkel szembesült az űrállomáson? A kérdésre mosolyogva mesélte, hogy egyszer hamis tűzriadó volt az ISS-en. Mint kiderült, a füstdetektor annyira érzékeny, hogy amikor egy teherűrhajó dokkolt az űrállomáshoz és a legénység letörölgette a poros ablakokat - jobb fotók reményében -, már a felszálló por is elég volt ahhoz, hogy aktiválja a riasztót.

Ez az esemény nem volt példa nélküli - világossá tette, hogy a legénység mennyire kiválóan tudta kezelni a helyzetet (az ISS fedélzetén ekkor összesen tizenegy fő teljesítette szolgálatát): a gyakorlatozások során "a legnagyobb időt a legkevésbé valószínű események kezelésének elsajátítására fordították", szinte minden váratlan helyzetre felkészítették őket, és akár száz alkalommal is megismételtették velük a szükséges protokollokat.

Kérdezték az elhíresült poggyászáról is: a magyar zászló mellett két tubus Erős Pistát és Piros Aranyat is vitt magával az útra, ami némi magyarázatra szorult - azon túl, hogy az űrhajósok elszigeteltségét mindig segítenek oldani a hazai ízek. Az ISS-en szolgálni ugyanis többek között azzal jár, hogy eldugul az ember orra, kevésbé érzi az ízeket, miközben persze mindenki igyekszik változatosabbá tenni az étrendjét. Ezért aztán az asztronauták előszeretettel visznek magukkal csípős ételeket. Rá is mentek a magyar ízekre, olyannyira, hogy a magyar csípőspaprika napok alatt el is fogyott.

A sajtótájékoztatón számos izgalmas információ került napvilágra, többek között az, hogy meglepő módon az űrhajósok alig tapasztalhatták meg a világűr csodáit. Az ISS olyan pályán keringett a Föld körül, hogy nyolc napon át folyamatosan a Nap fényét élvezte. Mivel az űrállomás ablakai a Föld felé néztek, a legnagyobb részt csak bolygónkat láthatták, míg a csillagok és a Tejútrendszer szépsége szinte teljesen elkerülte figyelmüket.

A Dragon űrhajó kis ablakain keresztül valószínűleg többet tapasztalt a világűrből, mint az űrállomás fedélzetéről. Ennek oka, hogy a Dragon úgy van tervezve, hogy folyamatosan forogjon, miközben napelemei mindig a Nap felé fordulnak, míg az antennái egy közeli műhold irányába orientálódnak. Ennek következtében a Dragon utasainak lehetőségük nyílt például a Hold lenyűgöző látványában gyönyörködni.

Ami számára igazán meglepő volt, az a műholdak lenyűgöző mennyisége, ahogyan az ablakon át figyelte a végtelen világűrt. Szinte folyamatosan feltűnt egy-egy műhold, ahogy átsuhant a közeli szakaszon. Ez a látvány egyszerre volt varázslatos és elgondolkodtató - hiszen a "mega konstellációkba" sorakozó műholdak ma már tízezerszámra népesítik be a Föld körüli pályát. Ezzel együtt nem csupán csodás látványt nyújtanak, hanem komoly kihívást is jelentenek az űrkutatók és az ISS irányítói számára, hiszen a felhalmozódó űrszemét és a potenciális veszélyek folyamatosan aggasztják őket.

Ami a legjobban hiányzott neki a csillagok között - a hazai ízeken túl - az a frissítő zuhanyzás volt. Az űrállomáson a súlytalanság következtében a mosakodás lehetőségei meglehetősen korlátozottak; a napi tisztálkodást nedves törlőkendőkkel kellett megoldania, ami, valljuk be, nem éppen a legkellemesebb élmény.

És természetesen az a hatalmas csobbanás sem tudta feledtetni a dolgot, ahogy az űrhajó visszaérkezett – egyenesen az óceán mélyébe merülve.

Ez adta meg számára a valódi megkönnyebbülést: a visszatérés pillanata. Bár a fizikai valóságban éppen az ellenkezője zajlott le: valójában "elnehezültek". Miközben az óceán mélyén hánykolódtak - mielőtt végre kihalászták őket - azt érezték, hogy minden egyes testrészük súlyosabb, mint odafent, a víz felszínén.

Ahogy ringatóztak az óceánban a mentőcsapatra várva, a karjaikat próbálták emelgetni a kabinban, konstatálva:

milyen érdekes, hogy leesnek maguktól.

Az alkalmazkodásra időre volt szükség, ami teljesen érthető, hiszen a visszatérés után közel tíz órát töltött fekve, szinte mozdulatlanul, az üléshez rögzítve.

Még a sétálás ritmusát is meg kellett tanulnia, hiszen "a kezdetekben hajlamos voltál egy kicsit jobbra dőlni", de hamarosan megtalálta a stabilitását. Most már lelkesen álmodozik a következő élménybeszámoló országjárásáról, a kísérletek mélyreható elemzéséről, valamint a világűr felfedezéséhez vezető újabb ösvények kikövezéséről.