Egy 17 éves zenekarban az a különleges, hogy nem szükséges előre tervezni.

Viszonylag ritka jelenség az olyan zenekar, amelyik a mainstream zenei színtéren nem aratott széleskörű sikert, mégis évtizedeken át megőrzi aktív jelenlétét, miközben elégedett a már elért eredményeivel. Ilyen például a 2007-ben alapított Touché Amoré, akik hat nagylemezen és számos kislemezen, split kiadványon és egyéb zenei anyagon vannak túl. Budapesten pedig annyiszor léptek fel, hogy valószínűleg ők maguk sem tudják pontosan nyomon követni a számokat.

A Los Angeles-i zenekar 2009-ben adta ki első, ...To the Beat of a Dead Horse című lemezét, amivel egyből az akkori poszt-hardcore, screamo színtér élmezőnyébe kerültek. Nem sokkal később át is jöttek Európába turnézni, az egyik első nap pedig Budapesten játszottak. Jeremy Bolm, a zenekar énekese jó szívvel gondol vissza arra a koncertre. "Amikor 2010-ben először jöttünk Európába, a második koncertünk Budapesten volt. Emlékszem, hogy az első koncertet rögtön aznap játszottuk, amikor leszálltunk valahol Németországban, hullafáradtan. Biztos vagyok benne, hogy ez volt az egyik legrosszabb koncert, amit valaha adtunk. Aztán másnap jöttünk Budapestre, a Zappa Caféban játszottunk, és őrületes volt. Nagyon különleges este volt számunkra, nem is értettük, hogy hűha, mennyi ember eljött megnézni minket. Kicsi hely volt, de voltak körülbelül hatvanan."

A koncert részletei egyébként már a feledés homályába vesznek, a Touché Amoré saját koncertarchívuma alapján például a német és budapesti koncert között 3 nap telt el, a helyszín a videók leírása alapján pedig az egykori Szabad az Á volt, nem pedig az azóta szintén bezárt Zappa Trafik, ami most éppen Tilos a Tilos néven fut. A felvételek alapján tényleg inkább úgy tűnik, hogy a Mikszáth téri, Frank Zappáról elnevezett kocsma volt a zenekar első hazai koncertjének helyszíne, de ez talán mindegy is.

Ami igazán figyelemre méltó, hogy a Touché Amoré rendszeresen visszatér a hazai színtérre, és az interjú során Bolmmal összesen három A38 Hajós koncertet említettünk, amelyek az évek során zajlottak. Arra a kérdésre, hogy milyen érzés 15 év alatt egy, a hazai zenei élet számára ikonikus, de mégis viszonylag szerény belvárosi klubból eljutni odáig, hogy a Hajó szinte a második otthonukká vált, Bolm csupán ennyit válaszolt:

Örömmel tölt el, ha valaki érdeklődik irántunk, akárhol is legyünk.

Ez a helyszín tényleg az egyik legkedvesebb koncerttermem Európában; a hangzás egyszerűen fenomenális, és az emberek is rendkívül barátságosak. Az, hogy már 15 éve töretlen népszerűséggel térhetünk vissza a kontinensre, s így hazánkba is, néha még Bolmot és a zenekart is meglepi. "Ez a turné eddig igazán különlegesen alakul. Régebben megszoktuk, hogy amikor a Parting the Sea-ről vagy más régi albumaikról játszunk, akkor tombol a közönség. Most viszont a tavalyi lemez és a 2020-as Lament dalai kapták a legnagyobb ovációt. Hihetetlen érzés ez, hiszen nem mindennapi, hogy az emberek az új anyag iránt érdeklődnek; általában mindenki a jól bevált klasszikusokat szeretné hallani. Kicsit sajnáljuk, hogy csak négy dalt tudunk játszani az új albumról, de egyben nagyon élvezzük ezt a helyzetet, mert úgy érezzük, hogy bármelyik dalunk, amit a diszkográfiánkból elővesszük, találkozik valakinek az ízlésével."

Egy izgalmas kérdés merül fel ezzel kapcsolatban: a Touché Amoré rajongói között már több generáció is jelen van. "Akik középiskolás éveikben buktak bele a zenénkbe, mára már teljesen felnőttek" - meséli Bolm mosolyogva. Mindig örömmel tölti el, amikor a színpadról lenézve egy 50 éves férfit és egy 16 éves lányt lát, akik együtt üvöltik a zenekar dalait. Ez a generációk közti összekapcsolódás különleges pillanatokat teremt.

Bolméknak is megvan a magyarázata arra, miért tudtak 17 éves pályafutásuk során egyre szélesebb közönséget elérni. "Ott van például a Stage Four című albumunk, amely egy szülő elvesztéséről szól. Ez a lemez kifejezetten az idősebb hallgatóságunknak készült, hiszen szerencsére nem sok fiatalnak kell szembenéznie ezzel a fájdalmas témával. Így ez a kiadvány lehetőséget teremtett arra, hogy egy kicsit nagyobb közönséget szólítsunk meg, főleg a szövegek mélysége miatt. Rengeteg idősebb emberrel találkoztam, akik azt mondták, hogy ezt a lemezt követően kezdtek igazán érdeklődni a zenekar iránt."

A Bolm által szerzett élmények a budapesti koncerten is jól megfigyelhetők voltak, hiszen a közönségben minden korosztály képviseltette magát. A hajón különösen érdekes volt, ahogyan a prominens zenei színtér ismert alakjai és a műfaj iránt érdeklődő látogatók keveredtek egymással. A Touché Amoré negyedik fellépése is szinte teltházat vonzott az A38-ra, ahol a közönség lelkesen válogatott az elmúlt 17 év albumainak dalai közül.

A hardcore punk szcéna népszerűsége az utóbbi években robbanásszerűen megnőtt, és olyan zenekarok, mint a Turnstile vagy a Knocked Loose már nem csupán a nagy mainstream fesztiválok nagyszínpadain tűnnek fel, hanem a legújabb talkshow-k vendégeiként is megjelennek. A Touché Amoré, mely már az első albumával is a mozgalom élvonalába tartozott, nem igazán szereti feszegetni a saját szerepét a színtéren. Bolm így fogalmaz: "Egyfelől kicsit önző dolog ezen rágódni, másfelől, ha ehhez mérjük magunkat, könnyű kiábrándulni, hiszen úgy tűnik, hogy a Turnstile és a Knocked Loose a következő szintet képviseli. Ugyanakkor nekünk rendkívül fontos, hogy van egy saját világunk, és hogy az emberek valóban kötődnek ahhoz, amit csinálunk. Talán még mélyebben is, mint más bandák esetében."

Az emberek folyamatosan visszatérnek, hogy megcsodáljanak minket, és minden alkalommal szívélyes üdvözlésben részesülünk. Ez egyfajta felemelő élmény.

Bolm véleménye szerint a műfaj előretörése leginkább annak alapvető átalakulásának tudható be. "A hardcore egyre inkább kereskedelmi irányba tolódik. A műfaj mára szerves részévé vált az ifjúsági kultúrának, Kaliforniában a fiatalok Turnstile és Knocked Loose mellett simán hallgatnak Charli XCX-t és Chapelle Roant is. A dolgok TikTok-szerű formába öltöttek" – osztotta meg gondolatait Bolm, aki hangsúlyozta, hogy ezzel szerinte nincsen probléma. "Ha ez azt jelenti, hogy egyre többen jönnek el koncertekre, és ott esetleg olyan élményben lesz részük, ami megváltoztatja az életüket, az mindenképpen pozitív dolog. Ha azonban negatívumot kellene említenem, az talán az, hogy nem mindenki viszonyul kellő tisztelettel a színterhez. Ettől egy kicsit tartok."

A jelenség példázására Bolm egy amerikai kifejezést alkalmaz. "Nem tudom Európában használjátok-e a tábortűz-szabályt. Ez nagyjából annyi, hogy amit használsz, azt hagyd jobb állapotban, mint ahogy te találtad. Szóval ha megtalálod magadnak a Turnstile-t, és ezáltal a hardcore-t, de később mondjuk az EDM kezd érdekelni, akkor bánj tisztelettel a műfajjal, mikor otthagyod a másikért. Bármennyire is csak egy pillanatnyi dolog ez a kulturális divatok tekintetében, attól még tiszteld."

Bolm egyébként pontosan tudja, miről beszél, hiszen Los Angeles-i gyökerei miatt mindig is különleges helyzetben voltak. "Zeneileg sosem éreztük magunkat igazán otthon a saját színterünkben. Az összes barátunk, mindenki, akikkel együtt kezdtük, a keleti parton vagy jó messze tőlünk zenélt. Ilyen zenekarok voltak például a Pianos Become the Teeth, a Tigers Jaw, a Title Fight és a La Dispute. A nyugati parton szinte senki sem állt mellettünk, a legközelebbi hasonló stílusú bandák a Ceremony és a Comadre voltak San Franciscóból" - osztotta meg Bolm. Ennek ellenére a Touché Amoré megtalálta a saját helyét a városban. "Olyan zenekarok támogatták a munkánkat, mint a Terror, a Xibalba vagy az Internal Affairs. Bár teljesen más zenei irányzatot képviseltünk, a közösség mindig mellettünk állt."

Habár Bolmék nem voltak közvetlenül érintettek a kaliforniai tűzvészben, mégis a bőrükön tapasztalták a Los Angeles-t felégető természeti katasztrófa hatásait. "Volt egy pár ijesztő napunk" - meséli Bolm, akinek ugyan el kellett hagynia lakását, de a január 21-én kezdődő turné előtt visszatérhetett otthonába. "Voltak barátaink, akiknek leégett az otthona. Egy ilyen barátom most nálam lakik, amíg mi Európában vagyunk."

A zenekar nem igazán szereti a jövőt tervezgetni. Ahogy Bolm is megjegyzi: "A 17 éves zenekarok egyik előnye, hogy nem szükséges előre kalkulálni. Szerintem mi itt maradunk, elég régen elértük a csúcspontunkat, és ezt egyáltalán nem látom negatívumként. Innen már nem igazán tudunk felfelé ívelni, különösen, ha azt nézzük, hogy azok a zenekarok, akik ilyen hosszú ideje a színtéren vannak, általában inkább hanyatlásnak indulnak. Ugyanakkor ez a legjobb számokat hozó turnénk eddig, szóval ki tudja, mit hoz a jövő."

Az, ami miatt a Touché Amoré ennyi ember számára ennyire fontos, már hosszú ideje, egy érdekes paradoxon köré épül. Bolm megfogalmazása szerint a zenekarnak "sosem volt nagy pillanata". Ez a helyzet egyaránt jelent áldást és átkot: "Nincs egyetlen slágerünk sem, ami a kereskedelmi siker mércéje szerint kiemelkedett volna. Még csak olyan lemezünk vagy klipünk sincs, ami igazán nagy népszerűségnek örvendett volna." Bolm példaként említi a Rise Against vagy a BoySetsFire zenekarokat, akiknek voltak olyan nagykiadós pillanataik, amelyek valóban megmozgatták a közönséget. Ugyanakkor Bolm egyfajta megkönnyebbüléssel is tekint erre a helyzetre, hiszen a Touché Amoré a saját útját járva, a mainstream elvárások nélkül tudta megőrizni autentikus hangzását és hűségét a rajongóihoz.

"Örömmel tölt el, hogy nem vagyunk egy megszorított keretek közé szorítva, nincs egy kötött lemezszerződéseink vagy egy gépezetünk, amit állandóan működtetni kellene. Mi csupán zenélünk, új dalokat írunk, és úgy tűnik, hogy ez az embereknek is tetszik" - osztja meg Bolm, majd hozzáfűzi, hogy nem terveznek különösebb dolgokat, hanem pusztán az élvezet kedvéért csinálják ezt a dolgot, és ez a jövőben sem fog változni. "Folytatjuk a saját utunkat, körülbelül három-négy évente megjelenik egy új albumunk, remélve, hogy az emberek érdeklődni fognak iránta, és velünk együtt fejlődnek. Én sem leszek már fiatalabb, de igyekszem megtalálni a módját, hogy a hátam ne fájjon túlzottan."