David Pressman éles kritikával illette a magyar lakosságot a New York Times hasábjain, ahol határozottan kifejezte nemtetszését.
A korábbi nagykövet most a New York Times hasábjain osztotta meg gondolatait, melyekben aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy Trump hasonlóságot mutat Orbán politikájával. Emellett dicsérte a budapesti Pride rendezvényt, ahol állítása szerint rengeteg fiatal meleg vonult fel, kifejezve ezzel identitásukat és szabadságvágyukat.
David Pressman a leváltása óta folyamatosan reflektorfényben van az amerikai mainstream médiában, ahol ijesztő párhuzamokat von, figyelmeztetve a közönséget, hogy Amerika is a magyar modell nyomdokaiba léphet. Legújabb megnyilvánulásaként a New York Times hasábjain publikált egy véleménycikket, amelyben keserűen lamentál arról, hogy bár hazatért az Egyesült Államokba, Donald Trump politikai stílusa és irányvonala még mindig nagyon hasonlít Orbán Viktoréhoz.
"Ám a lényegesebb – s egyben aggasztóbb – kérdés az, hogy vajon az amerikaiak válaszreakciója ismerős mintázatokat mutat-e" – indítja el gondolatmenetét az egykori diplomata.
Állítása szerint nem az "erős emberek" a legnagyobb bűnösök, hanem azok, akik igazolják és felmentik őket. A cikkben szidja a magyar bírókat, amiért nem szólaltak fel Orbán Viktor ellen, valamint a magyar üzleti világ vezetőit, amiért szintén nem tiltakoztak az ellen, amit ő "demokratikus összeomlásnak" nevez.
"Azok az amerikai tisztviselők és tudósok, akik hozzám hasonlóan ebben az időszakban Magyarországon éltek, gyakran meséltünk egymásnak történeteket, hogy megmagyarázzuk ezt az alázatosságot: hogy a engedelmesség gyökerei Magyarország elnyomó kommunista múltjában rejlenek, hogy a demokrácia egyszerűen túl fiatal volt ahhoz, hogy ellenálljon egy erős embernek" - magyarázza az amerikai olvasóknak.
Pressman cikkében arra hívja fel a figyelmet, hogy Trump "autoriter" döntéseire az amerikai társadalom egyfajta "kapitulációval" válaszol. Ezt a jelenséget például a nagy multicégek viselkedésében is megfigyelhetjük: már nem öntözik el a Pride zászlóval a kampányaikat. Ezen kívül éles kritikát fogalmaz meg azok számára is, akik továbbra is kormányzati pozíciókban maradtak, mintha ezzel legitimizálnák a helyzetet.
A korábbi diplomata, aki egykor a nemzetközi kapcsolatok színpadán tündökölt, mostanra már csupán emlékeket őriz a dicsőséges napokról. A régi szép időkről mesélve, mintha csak a múlt dicsfényét próbálná felidézni, de a modern világ kihívásai már rég elhaladtak mellette. Mosolygós, de kissé nosztalgikus tekintete azt sugallja, hogy a diplomáciai manőverek bonyolult világában szerzett tapasztalatai ma már nem sokat érnek. Talán még mindig hisz abban, hogy a régi stílusú tárgyalások és udvariasság elegendőek a problémák megoldásához, de a valóságban a világ gyorsan változik, és az új generációk már más eszköztárat használnak. Ahogy mesél, érezni lehet a levegőben a múlt és a jelen feszültségét, mintha egy régi, de már elavult zene szólna, amelynek dallamai csak a megszokott füleknek ismerősek.
A cikk valójában nem nyújt részletes betekintést abba, hogy miért is tekinthető Donald Trump autoriter vezetőnek, illetve hogy milyen párhuzamok vonhatók a magyar és az amerikai politikai táj között.
Mi a nagy konklúziója Pressman cikkének? Szerinte perelni kell Trumpot, és az elitnek fel kell lépnie ellene. Példaként említi a budapesti Pride felvonulást, ahol szerinte szinte egyetlen befolyásos ember sem jelent meg.
A volt diplomata szerint az amerikaiaknak ezektől a "fiataloktól" kell tanulnia.
