A II. világháború alatt a siófoki víztorony tervezője páratlan mérnöki leleménnyel alkotta meg az Eufráteszen átívelő hidat, amely nemcsak a kor kihívásainak állt ellen, hanem innovatív megoldásaival is kitűnt a korabeli építkezések közül.

Gut Árpád egy elismert hídépítő, aki a II. világháború alatt a brit hadsereg megbízásából tervezett egy stratégiai jelentőségű hidat, amelyet kényszerűségből újrahasznosított alapanyagokból készített el. Emellett ő jegyzi az ikonikus siófoki víztornyot is, amely a város egyik jelképévé vált. Mégis, sajnos kevesen tudnak róla és az általa végzett kiemelkedő munkáról.

Amikor 1942-ben az angol hadsereg a Közel-Keleten a visszavonulásra készült, egy tehetséges magyar mérnök, Gut Árpád, rendkívüli ügyességgel épített hidat az Eufrátesz fölé. Ez a híd, mely ma is áll Rakka városának közelében, a mérnöki zsenialitás szimbóluma. Gut Árpád másik jelentős alkotása Siófok Fő terén található, ahol a 112 éve emelt víztorony a város ikonikus jelképe lett. Ez a torony is egyike azoknak a korai vasbetonépítményeknek, amelyeket ő tervezett, összesen közel hétszáz ilyen építmény büszkélkedhet az ő nevével. Siófok lakói a helyi emlékezetben csupán annyit őriztek meg róla, hogy később Izraelbe költözött. Gut élettörténete azt sugallja, hogy mélyen szerette szülőföldjét, ám a hazája viszont nem viszonozta ezt a szeretetet.

Gut Árpád 1877-ben látta meg a napvilágot a Somogy megyei Kéthelyen. A kis faluban zsidó nevelést kapott, a helyi zsinagóga iskolájában kezdte meg tanulmányait. Apja, aki tanár volt, Pestre küldte őt, ahol a Markó utcai Pesti Császári és Királyi Katolikus Főgimnázium falai között folytatta tanulmányait. Érettségi után a Műegyetemre iratkozott be, ahol kiemelkedő teljesítményével többször is elnyerte az "a főiskolák zsidó hitű, kevesebb anyagi forrással rendelkező, de szorgalmas és tehetséges tanulóinak" szóló országos izraelita ösztöndíjat. 1901-ben, amikor diplomázott, 400 koronás támogatást kapott, ami lenyűgöző példája volt a korabeli társadalmi mobilitásnak.

Friss diplomásként a Ganz-Danubius tervezőirodájában hidakat, vasbeton- és acélszerkezetes nagy méretű építményeket tervezett. 1905-ben a Szabadalmi Értesítőben Jemnitz Zsigmonddal jegyez egy szabadalmat, hő- és hangszigetelő födémek előállítására szolgáló eljárást, amelynek lényege, hogy "a födémek alsó síkjának határolására eddig alkalmazott Rabitz-falak, gypslapok, vagy hasonlók helyett, megfelelően merevített, papírból, papírmaséból, kéregpapírból légtömítő vagy ilyenné tett kelméből, vagy más alkalmas anyagból álló lemezeket erősítünk a födém gerendák alsó oldalához s a festést vagy kárpitburkolatot mindjárt az igy kapott felületre rakjuk fel." Ugyanezen év decemberében feleségül vette Scheibner Kornéliát.

A Ganz-beli tapasztalatok után Zielinski Szilárd tervezőirodájában kezdett új fejezetet a karrierjében. Itt ismerkedett meg Gergely Jenővel, akivel 1908-ban közösen léptek ki a cégtől, és megalapították saját tervezőirodájukat a Falk Miksa utcában. Gut rendkívül aktív szakmai életet élt, hiszen ugyanebben az évben Kovácsy Kornél mérnök kollégájával együtt levelet írtak Thomas Edisonnak. Edison egy innovatív betonozási technológiát dolgozott ki, amely lehetővé tette, hogy egy házat mindössze huszonnégy óra alatt felépítsenek, és hat napon belül teljesen berendezve átadhassanak. Edison részletes válaszában pontosította a csúszózsaluzás elméletét, kiemelve, hogy a hat nap a beton száradási idejére vonatkozik. A levelezésükről az Ujság is beszámolt, így Gut munkásságának jelentősége széles körben ismertté vált. Ezt követően, 1909-ben Gut tudományos munkája is napvilágot látott, amely A nyomás-görbe-boltozatok elmélete címmel jelent meg a Franklin Társulat kiadásában.

Gergely Jenővel vezetett építészirodájukban ezen évek alatt készültek a legnagyobb munkák. Az általuk tervezett magyarországi hidak hely és név szerinti listáját A Magyar Nyelvterületről Származó Zsidóság Emlékmúzeuma (Cfát, Izrael) online gyűjteményben találtuk meg, a cég egy kimutatása szerint országszerte számos hídon dolgoztak, tervezésükben a siófoki Fő téren álló víztornyot 1912-ben adták át. A víztorony átadása előtt két évvel, 1910 áprilisában a Somogyi Hírlap tudatta a nagyérdemű olvasókkal, hogy "a magyar mérnök- és építészegylet kaposvári osztályában Gut Árpád budapesti mérnök 'a vasbeton-szerkezetekről' előadást fog tartani." Az előadásról nyilvános tudósítás nem készült.

Gutot 1914-ben, a háború kitörésekor az elsők között sorozták be, és hadmérnökként a galíciai Przemysl helyőrségébe került, amely Magyarország kapujának számított. 1915 februárjában a Somogyi Hírlap közérdekű információként közzétette levelét "Levél Przemyslből Kéthelyre" címmel. A levélben Gut arról tájékoztatta családját, hogy a vár falain belül minden rendben van, egészsége és ellátása kifogástalan. Öccsének azt a tanácsot adta, hogy őrizze meg a levelezőlapot, mert a jövőben különös értéket nyerhet.

Április hónapban azonban bekövetkezett az erőd bukása. Az Est című lap beszámolt arról, hogy több mérnök, akik a helyőrségben szolgáltak, orosz fogságba kerültek, köztük Gut Árpád neve is szerepelt a listán. Ugyancsak Az Est értesített arról, hogy április végén Guth Árpád, a budapesti magánmérnök, aki Przemyślben az erődítési munkálatokért felelt, sürgönnyel jelezte feleségének Kasalinskből (amely az ázsiai Oroszországban, Turkesztán területén található), hogy ő és dr. Paludyés Andor mérnök is fogságban vannak, de jól érzik magukat.

A magyar hadifoglyok kasalinski fogságban átélt sorsáról Prónai Lajos latin szakos tanár „A puszták börtönében” című, 1930-ban kiadott könyvéből nyerhetünk némi bepillantást. Ez a kötet, amely az antikváriumok polcain néha felbukkan, részletesen tárgyalja a fogság körülményeit. Gut Árpád számára a nehéz életkörülmények mellett valószínűleg az antiszemitizmus is komoly kihívást jelentett, amelyet a fogolytársai között kellett megélnie.

A szabadkőműves Eötvös-páholy történetéből tudhatjuk, hogy 1918-ban "örömteljes napunk volt, mikor Gut Árpád testvér hosszú és nehéz szenvedés után az orosz hadifogságból egészségesen tért vissza közénk." Hazatérte után Gergely Jenővel tovább tervezték a gyárakat, hidakat, víztornyokat, gabonasilókat, katonai bázisokat, a Párisi udvar oszlopainak statikáját. Náluk gyakornokoskodott az első magyar statikus mérnöknő, Pécsi Eszter is.

Miután egy budapesti híd megépült, Gut Árpádot és társát, zsidó származásuk miatt, kihagyták az avatóünnepségről. E döntés hatására Gut úgy határozott, hogy elhagyja Magyarországot, és Erec-Izraelbe költözik. Egy évvel később felesége és fiai, akik szintén mérnöki pályára léptek, követték őt. Izraelben végzett munkái éppoly jelentősek, mint a magyarországiak; ő tervezte többek között a Tel-Aviv-i nagyzsinagóga impozáns kupoláját, a tengerparti kaszinót, valamint a Maze utcai víztornyot, amelynek csúcsán egy menóra áll. Emellett a haifai malmok és cementgyár is az ő keze nyomát viseli.

Legismertebb alkotása a Gut híd, amelynek megépítéséről az Ereci Magyarok Lapja, a Haladás, 1947 szeptemberi számában "Gut Bridge" címmel számolt be.

1258-ban Hulagu kán tatár hadserege végleg elpusztította az utolsó bagdadi kalifa csapatait, ezzel egy virágzó mezőgazdasági kultúra véget ért, amely 4000 év alatt alakult ki a Közel-Kelet népei által a két folyó völgyében, Mezopotániában. Azóta Mezopotámia kietlen pusztasággá vált, Bagdad, a hajdanán mesés város, jelentéktelen mezővároskákká süllyedt, és a középkor arab tudományának fénykora is eltűnt a múlt homályában.

Hétszáz évvel később egy magyar ember, Gut Árpád, aki korábban Budapesten dolgozott mérnökként, megépítette az Eufrátesz folyón az első impozáns hidat. Ez a híd nem csupán mérnöki bravúr, hanem a nyugati kultúra úttörőjeként is funkcionál, és valószínűleg kulcsszerepet játszik majd ennek a jövőbeli fejlődésnek a formálásában ezen a jelentőségteljes vidéken.

A cikk bemutatja, hogy ez a híd az építője nevét örökíti meg, míg a följárón elhelyezett tábla tiszteleg a magyar mérnök előtt, akinek teljesítményét az angol világbirodalom is méltányolta. A tábla felirata a következőképpen szól:

"Ez a híd a Gut híd nevet viseli, megépítője után, aki három nap alatt megtervezte, négy hónap és 29 nap alatt megépítette, és e munkát a tavaszi nagy árvíz alatt elvégezte. A vasgerendák anyaga az ellenség által felégetett olajtartályokból származik. A pilléreket használaton kívül álló olajkutakból vették, Bagdadból és más távoli helyekről. A híd építését 1942 január 13-án kezdették meg, és 1942 június 10-én adták át a forgalomnak."

A cikk megemlíti, hogy a híd hossza 640 méter, míg a hídpálya szélessége 6 méter. Szilárdsága lenyűgöző, hiszen képes elviselni 91 tonnás nehéztankok súlyát is – ez különösen fontos volt az építésekor, mivel a híd hadi célokra készült. "A híd az afrikai hadjárat legkritikusabb időszakában épült, és az volt a feladata, hogy szükség esetén lehetővé tegye a közelkeleti brit hadsereg visszavonulását. A felirat szerint az építkezés időszaka szinte teljes egészében egybeesett a tavaszi árvíz időszakával, amikor az árhullámok magassága elérte a 6 métert, és a folyó vízáramlása 18 km/h sebességgel haladt. Normális körülmények között a híd építése 2-2,5 évig tartott volna, de a hihetetlenül rövid építési időtartam számos ügyes megoldásnak köszönhető, amelyeket csak a szakemberek és mérnökök tudnak igazán értékelni."

Az 1947-es cikk szerint egészen minimális famennyiség állott az építők rendelkezésére, ezért előre öntött betongerendákból épült a híd, a pillérekre a betongerendákat egy lokomotív kerekekre rakott különleges szerkezet illesztette rá, amely meggyorsította a munkát. A cikk hozzáteszi: "A híd építője a legszerényebb emberek egyike, akikkel e sorok írója hosszú életében találkozott, és akivel az első világháború után három esztendőt töltött orosz hadifogságban.

Szerénysége odáig megy, hogy véleménye szerint, csinált ő ennél különb dolgokat is."

A cikk említi, hogy a magyar technika egy jelentős veszteséget szenvedett el Gút Árpád személyében, aki 1920-ban vándorolt ki Palesztinába. Az elhatározását a gyűlölet hulláma motiválta, ami akkoriban elöntötte hazáját, és elmondása szerint nem akarta ezt a fájdalmas időszakot eltűrni. "Mi volt ez ahhoz képest, ami később történt?" – kérdezte 1947-es írásában. Ráadásul a Gut család kéthelyi ágának öt tagja is a holokauszt áldozatául esett, ami tovább súlyosbította a tragédiát.

A cikket Kiss Dezső jegyezte, aki valóban együtt volt hadifogoly Guttal - ők ketten néhány hónappal az idézett cikk megjelenése előtt találtak egymásra, miután Gut meglátta Kiss nevét az újságban és levelet írt a szerkesztőségnek. A redakció válaszolt: "Igen, mérnök úr. Kiss Dezső, a Haladás cikkírója azonos azzal a Kiss Dezsővel, aki Önnel együtt három évet töltött Turkesztánban, s aki közvetlenül is felelni fog. De örömmel láttuk a levele élén a híres Gut-hidat az Euphratesen, az Ön nagy művét, amelyet a késői sarj Babilon vizei fölé emelt az ősök évezredek előtti száműzetése helyén!"

A világháború alatt különböző mérnöki leleményekkel rohamtempóban elkészült Gut hídról az angolok nagy elismeréssel nyilatkoztak, hadijelentésekben folyamatosan dokumentálták készültségi fokát és újszerű megoldásait. A hidat 1948-ban vették meg a szírek az angoloktól, ekkor eltávolították a hídépítő emléktábláját is, és átnevezték Al-Raqqua hídra. A hídpályát 2017-ben az Iszlám Állam elleni harcokban amerikai bombatalálat érte, egy pillérköz beszakadt, de azóta helyreállították, így ma is áll.

Gut Árpád egykori üzlettársa, Gergely Jenő, a holokauszt borzalmait túlélve folytatta életét. A Yad Vashem adatbázisának adatai alapján a Pozsonyi úton telepedett le, ahol tervezőként dolgozott a háború után. Később Kanadába költözött, hogy ott kezdjen új életet.

Gut Árpád a kivándorlása után után rendszeresen kétévenként Európába utazott és ilyenkor ellátogatott Magyarországra is, 1946-ban egy interjúban viszont már arról beszélt, hogy Tel-Aviv lett az igazi hazája. Izrael állam kikiáltását még megérte, tíz nappal később, amikor azonban, amikor a környező országok megtámadták Izraelt, váratlanul meghalt. A Világ 1948. június 13-i számában közölte a hírt: "Tel-Avivban hirtelen meghalt Guth Árpád, a zseniális hídépítő mérnök, aki a második világháború alatt az angol hadvezetőség megbízásából az Eufratesen stratégiailag fontos hidat épített, amelyet alkotója nevéről, Guth-Bridge-nek neveztek el. Guth Árpád 25 évvel ezelőtt vándorolt be Budapestről. Sok hidat, templomot és kórházat épített. A légitámadással járó izgalmak ágyba döntötték. Szívtrombózist kapott és meghalt."

Siófokon található a Gergely Jenő utca, ám Gut Árpád utcát sehol sem találni. Nevét csupán Izraelben, emléktáblák formájában őrzik az utókor számára.