Tudja-e, hogy az előválasztás a Tisza saját Waterloo-ja lehet? Ez a kérdés sokakat foglalkoztat, hiszen a politikai táj változása és a helyi közélet alakulása szempontjából kulcsfontosságú események elé nézünk. Milyen hatással lesz ez a közösségre, és kép
Nagy Attila Tibor: Beröpítheti-e a Szőlő utcai botrány a DK-t a parlamentbe?
Nehéz ügy. Mondhatnánk. Pedig nagyon úgy tűnik, hogy a 2026-os magyar országgyűlési választás sorsát a Tisza előválasztási procedúrája még idén novemberben eldönti. Hiszen akármilyen időket is élünk VV Tommyboyt nem fogják 50 százalékkal egyik választókörzetben sem megszavazni. Pedig nagyon úgy tűnik, hogy a 2026-os magyar országgyűlési választásokon a Tisza a techcég vezetők mellett ilyen mesterlépésekre is készül. Ami, nehéz ügy.
Kicsit utazzunk vissza a messzi-messzi múltban és ízlelgessük meg az előválasztást, mint jogintézményt. Az előválasztások ősét az algonkin indián eredetű caucusok, magyarul jelölőgyűlések jelentették, az 1830-as évekig az Egyesült Államok elnökjelöltjeit is ilyen módon választották ki az egyes nagy pártok. A caucus szót ma is számos összefüggésben használják az amerikai angolban - pl. egy ideológiai platformon csücsülő kongresszusi frakciók. Az első - a maihoz hasonló előválasztásra (primary) mégis csak 1912-ben került sor. Akkor történt meg az a félkövér gaztett, hogy a hivatalban lévő republikánus William Howard Taftra ráindult a korábbi elnök, Teddy Roosevelt - a vezérük alkata alapján szarvasbikáknak is becézett Progresszív Párt színeiben. Ám végül nevető harmadikként a demokrata színekben induló, a wilsoni pontok szülőatyja, Woodrow Wilson lett a győztes a polgárháború utáni első déli gyökerű elnökként.
Az Egyesült Államokban a XX. század eleje óta olyannyira népszerűek lettek az előválasztások, hogy nemcsak az elnök, szenátor és kormányzójelölteket szelektálják így, de a nagyobb városok (pl. New York City) polgármesterjelöltjeiről, sőt még az állami főügyész és megyei sheriff jelöltek személyeiről is előválasztásokon döntenek már. Az előválasztás intézménye az Egyesült Államokban a komolytalan figurák kiszűrését is szolgálja, segíti növelni a jelöltek ismertségének növelését és az előzetesen felmérését annak, hogy kinek mekkora támogatottsága van a választók és a kampányfinanszírozásban érdekelt donorok között. Az előválasztás olyan erős intézmény, hogy 2016-ban a kívülálló és a politikában lesajnált milliárdos üzletember és médiaszereplő Donald Trump a republikánus pártelit által favorizált jelöltekkel (Jeb Bush, Marco Rubio, Ted Cruz) szemben tudott diadalmaskodni az egyes állami előválasztásokon, hogy aztán még nagyobb meglepetésre a novemberi szövetségi szintű elnökválasztáson legyőzze a politikai establishment oszlopos tagjaként induló Hillary Clintont.
Európában az előválasztás mint intézmény még mindig viszonylag ritkaságnak számít. Valójában, Franciaország mellett csupán Magyarországon kísérleteztek ezzel a módszerrel a legnagyobb mértékben.
Kevesen emlékeznek rá, amikor Mádl Ferenc 2005-ben bejelentette, nem kívánja magát jelöltetni egy második államfői ciklusra, majd az akkori legnagyobb ellenzéki pártként a Fidesz az év áprilisában országos szimpátiaszavazást tartott a jobboldal köztársasági elnökjelöltjének személyéről. A helyszínt utcai standok biztosították a kora tavaszi napfényben, a szavazólapra pedig öt személyt vettek fel, köztük Mádl Ferencet, aki ugyan megnyerte a szimpátiaszavazást, ám mivel nem kívánt újra indulni, a Védegylet által is támogatott Sólyom László lett a parlamenti ellenzék (Fidesz, MDF) államfőjelöltje, akit Áder János akkori fideszes frakcióvezető ügyes taktikázásának és a többségben lévő MSZP-SZDSZ koalíció megosztottságának köszönhetően három szavazási fordulóban meg is választottak köztársasági elnökké. Ez az esemény azért is vált hungarikummá az előválasztások történetében, mert a jelölt személyének kiválasztásába ugyan beleszólhattak a választópolgárok, ám a köztársasági elnököt akkor, ahogy most is, nem közvetlenül választották meg, hanem az országgyűlési képviselők szavazataival.
2014 óta az országgyűlési képviselőválasztások egyfordulóssá alakultak, ami komoly kihívások elé állította a megosztott és számos kispártra szétszabdalt ellenzéket. A 2018-as, zsinórban harmadik, nem narancsos vereség után a potenciális ellenzéki siker titkos receptje az összefogás mellett az előválasztás lett.
Nem is olyan rég volt, de a múlt ködébe kezd feledésbe merülni, amikor 2019-ben egy különös főpolgármester-jelölti előválasztást tartott az ellenzék Budapesten. Az első forduló lebonyolítását a aHang civil szervezet kampányplatformja vállalta magára, és mindössze 2000 fővárosi lakos támogatásával lehetett indulni. Ez volt az a magyar caucus, ahol Puzsér Róbert végül nem indult, noha sokan várták a részvételét; így csak a győztes és Tarlós István mérték össze erejüket.
2019 februárjában Karácsony Gergely, a zuglói polgármester, hatalmas fölénnyel nyerte meg az első kört Horváth Csaba, a korábbi II. kerületi városvezető ellen. Horváth számára azonban nem zárult le a verseny, hiszen az őszi önkormányzati választásokon Zuglóban lehetőséget kapott a visszatérésre, ahol végül sikerült elnyernie a polgármesteri címet. Igazán érdekes „fájdalomdíj” ez! Az előválasztás mindkét fordulójában lehetőség volt online szavazásra, a második körben pedig az ellenzék Budapest 15 pontján szavazósátrakat állított fel, hogy minél többen részt vehessenek az eseményen. A második forduló kimenetele sem okozott meglepetést, Karácsony újra kiütéssel győzött a DK-s Kálmán Olgával és a Momentumos Kerpel-Fronius Gáborral szemben (ki emlékszik már rá?). Érdekességképpen megemlíthetjük, hogy az előválasztást és a szavazatszámlálást a Civil Választási Bizottság (CVB), melyet Magyar György ügyvéd vezetett, felügyelte. Mintha mindez egy másik korszak emléke lenne, igaz?
Négy évvel ezelőtt, 2021-ben, egy politikai földrengés rázta meg a magyar közéletet, amelyet totális leolvadásként emlegetünk. A káosz forrása kettős volt: egyrészt az előválasztási szabályok zűrzavara, másrészt a DK és a Jobbik között létrejött különös politikai paktum, amely lehetővé tette, hogy egymás javára léptessék vissza jelöltjeiket az egyéni választókerületekben. Ekkor, 2021 őszén, öt miniszterelnök-jelölt indult a versenyben. A szabályozás úgy alakult, hogy nem csupán a parlamenti pártok, hanem az első három helyezett is átléphetett a második fordulóba. Az első körben a DK-s Dobrev Klára diadalmaskodott Karácsony Gergely előtt, ám a média és az értelmiségi körök figyelme a "sötét lóként" emlegetett Márki-Zay Péter felé fordult, aki a harmadik helyezést szerezte meg. Karácsony Gergely, aki korábban politikai szövetségeseivel és ideológiai elveivel ellentétes döntést hozva, meglepetésre visszalépett Márki-Zay javára, engedve a média és az értelmiség nyomásának. Ezek az események, amelyek sorozatban következtek, mára már a történelem lapjaira kerültek.
A miniszterelnök-jelölti előválasztás már jól látatta a létező ellenzékben való totális csalódást. Ez a kiábrándultság pedig 2018-ban 2018-ban Vona Gábort, 2024-ben pedig Magyar Pétert hozta helyzetbe.
A Tisztelet és Szabadság Pártot (Tisza) még 2020-ban alapították Schmuck Andor követői, s korábbi levitézlett fideszes és helyi - egri - politikusok. Tavaly februárban, amikor egy Partizán interjúval beindult Magyar Péter egyszemélyes politikai pop-up vállalkozása, még nem volt egyértelmű, hogy csak egy újabb ellenzéki influencer van-e felívelőben, vagy egy teljesen új jelenséggel állunk szemben.
Ma már talán kevesen emlékeznek arra, hogy a 2024 júniusi EP és önkormányzati választásokra Magyar Péter vezetésével induló párt, a Tisza, valójában egy hibernált állapotban lévő, korábban szabályosan bejegyzett politikai formációra épült. Ennek a döntésnek a hátterében álló indítékok és a titokzatos egri alapítók által Magyar Péternek felajánlott párt sorsa azonban örök rejtély marad. Mi lehetett az az ellentételezés, amiért egyfajta áldozati ajándékként átadták a pártot? A kérdések csak szaporodnak, miközben a politikai színtér folyamatosan változik.
A semmiből kinőtt, a klasszikus gyűjtőpártokhoz, a nagy néppártokhoz képest inkább egy céges vállalkozásra hasonlító egyszemélyes pártok annyira nem is ritkák Európában, mint gondolnánk. Ellenben amikor a politika színpadára léptek - ellentétben Magyar Péterrel - az olasz Silvio Berlusconi, a cseh Andrej Babis, vagy éppen az ukrán Volodimir Zelenszkij a versenyszférában már elismert, híres-hírhedt figurák voltak. A pártjaik hátterét sokáig a cégeik adták, üzleti szövetségeseikből pedig később a politikai bizalmasaik lettek.
Igor Matovič, aki a COVID-19 járvány alatt egy év leforgása alatt teljes káoszba vezette kormányát, 2011-ben néhány társával közösen alapította meg az Egyszerű Emberek és Független Személyiségek (OĽANO) nevű politikai mozgalmat. Jelenleg, 14 év elteltével, a Szlovákia Mozgalommá átnevezett pártnak mindössze 61 tagja van.
A holland Geert Wilders, aki ikonikus frizurájával még Trumpot is lekörözte a holland választási törvények egy joghézagát kihasználva, mindössze egy taggal hozta létre a Szabadságpártot (PVV) 2006-ban. És nem hiszik el, ez azóta sem változott. Sőt, a kedves olvasó kitalálhatja, hogy hívják a PVV egyetlen tagját: Geert Wilders! Így kell egy ügyes jogi trükkel leválthatatlanná tenni magunkat, a saját pártunkban.
A kormányellenes szavazók kétségbeesett vágyakozása egy megmentő után, az ellenzéki formációkból való végső kiábrándultság, valamint a kegyelmi időszak alatt tapasztalható politikai űr teremtette meg a lehetőséget Magyar Péter számára. Ő, aki a megfelelő időben, a megfelelő helyen és a megfelelő gyorsasággal lépett színre, a semmiből teremtette meg online jelenlétét, így hamar az ellenzéki szavazók kedvencévé vált. Az általa felépített digitális valóságot Magyar a folyamatos országjárásaival tovább erősítette, így a közönsége egyre csak nőtt.
A 2024-es európai parlamenti és önkormányzati választásokat ugyan a Fidesz-KDNP nyerte meg, ám a régi politikai tankönyvekre rácáfolva Magyar Péter gyakorlatilag teljesen ismeretlen, underdog jelöltekkel rommá verte és leváltotta az addig létező ellenzéket. Erre az idő rövidsége miatt csak a két listás szavazás, az EP és a Fővárosi Közgyűlés tagjainak megválasztása kapcsán nyílt lehetősége. Szemben ugyanis a polgármesterekkel, az EP és a Fővárosi Közgyűlés esetén "csak" a listavezető személye számít, a lista többi szereplője lehet akár biodíszlet is. A fővárosi listaállításhoz ugyan szükséges volt néhány budapesti kerületben (pl. X. ker. Kőbánya és XI. ker. Újbuda) polgármester-jelölteket is állítania a Tisza-nak, de ők a hivatalban lévő polgármesterek és a régi baloldali/fideszes kihívóik mögött csak a harmadik helyen végeztek. Ami már akkor is intőjelnek is számított, bár senki nem törődött vele.
A jelenlegi káderhiány nem csupán a vezető politikai figurák, mint Ruszin-Szendi Romulusz és Tarr Zoltán, folyamatos hibái révén válik nyilvánvalóvá, hanem abból is adódik, hogy jogi összeférhetetlenség hiányában olyan európai parlamenti képviselők is találhatóak, akik egyúttal a Fővárosi Közgyűlés tagjai is, mint például Gerzsenyi Gabriella és Kollár Kinga. Geert Wilders büszke mosolya mögött rejtőzik a kérdés: hogyan lehetséges, hogy valaki egyszerre teljesítse a kötelezettségeit Brüsszelben és Budapesten? A helyzet igencsak nehezen elképzelhető.
Idén februárban Magyar a Klubrádiónak adott interjújában arról számolt be, hogy a Tisza pártnak mindössze 25 tagja van. Ez felveti a kérdést, hogyan viszonyulnak egymáshoz a párttagság és a Tisza szigetek szimpatizánsi csoportjai, mind jogi, mind etikai szempontból. Erről a témáról Farkas Dezső is beszélt nemrégiben a Közbeszéd című műsorban.
A közelmúltban bejelentették, hogy mind a 106 egyéni választókerületben három-három előjelöltet fognak ajánlani a választók figyelmére, ami összesen 318 jelöltet jelent. A választók november elejétől dönthetik el, hogy kik legyenek a tényleges indulók az egyes kerületekben. Magyar szeptember végi Facebook posztjában megjegyezte, hogy "majd tízezren jelentkeztek a jövő vezetői pályázatra", és már közel ezer jelöltet hallgattak meg személyesen HR szakemberek társaságában. Az első kiválasztási kör a végéhez közeledik. Ez a megközelítés markánsan eltér a hagyományos pártoktól, ahol a tagság és a helyi alapszervezetek határozzák meg, hogy kik képviselhetik őket a választásokon. Itt inkább egy vállalati állásinterjú szellemiségét idézi, ahol a cégvezető közvetlenül részt vesz a jelöltek értékelésében.
A jelöltállítás során Magyarországon a legnagyobb kihívást az jelenti, hogy azokban a választókerületekben, ahol az ellenzék különösen erős – mint például Budapest, Érd, Dunaújváros, Nagykanizsa, Pécs, Szeged, Szolnok és Szombathely –, ott már hosszú ideje tartózkodnak népszerű ellenzéki politikusok a hivatalban (mint Hiller István, Mellár Tamás vagy Szabó Szabolcs), vagy a települések polgármesterei a Tisza által kritizált "óellenzékhez" tartoznak. A választási kampányok alapját legtöbbször a helyi egyéni önkormányzati képviselők alkotják, akik közvetlen kapcsolatban állnak a választókkal, és képesek mozgósítani az aktivista hálózatokat is, beleértve a helyi bizottsági tagságot vagy akár az önkormányzati cégeknél végzett munkát is.
A Tisza mentén azonban éppen azok a polgármesterek és helyi önkormányzati képviselők hiányoznak, akik képesek lennének házról házra járva aktivizálni a támogatóikat, és ezzel megerősíteni az adott választókerületet. Ez különösen fontos lehet az aprófalvas térségekben, ahol az ajtótól ajtóig terjedő kampányformátum mindig is a Fidesz-KDNP kétharmados győzelmeinek egyik meghatározó eleme volt. Magyar is tisztában van ezzel, hiszen a múltban ő is aktívan részt vett a mozgósításban.
A Tisza Párt nem bízhat abban, hogy Hiller István régi MSZP-s aktivistái, akik már évtizedek óta támogatják a kampányait, egyszer csak egyik pillanatról a másikra átpártolnak a számukra ismeretlen TISZA-as jelölthez. Persze, nem teljesen lehetetlen, és valószínűleg a háttérben komoly erők feszülnek egymásnak, hogy minden egyes aktivistát megnyerjenek, de ez mindenképpen egy nehézkes feladat.
Nagy kérdés az is, hogy az előválasztás során a három induló közül lemorzsolódó két "nem jelölt", illetve azok támogatói lelkesen (!) beállnak-e végül a győztes mögé, aki a tényleges jelöltséget megszerezi a jövő áprilisi választásokon. Tehát vajon VV Tommyboy csápolna-e majd féléven át az őt végül legyőző Tiszás jelöltnek? Le tudja majd nyelni a pirulát, vagy sem?
A Tisza törekvése, hogy olyan jelölteket azonosítson, akik bárkik lehetnek, és akik nem állnak kapcsolatban a múltjukkal, valamint semmilyen formában nem kapcsolódnak az "óellenzékhez".
Esélyes azonban, hogy az ilyen személyek vagy teljesen jelentéktelenek és dögunalmasak, vagy jobb esetben is zéró politikai gyakorlattal rendelkeznek a legtöbb helyen már sok választási kampányt végigharcoló és megnyerő fideszes rutinos vén rókákkal, vagy az óellenzéki Hillerekkel szemben.
Az idősebb generáció tagjai talán még emlékeznek arra a felejthetetlen pillanatra, amikor 15 évvel ezelőtt a már erősen visszaeső MDF országgyűlési képviselő-jelöltjeinek bemutatkozó videói kiszivárogtak a YouTube-ra. Ezek a felvételek nem csupán tragikomikus elemekkel voltak tele, hanem egyenesen David Lynch szürreális világát idézték, pedig ekkor még messze jártunk a mai influencer kultúra fénykorától. Nem kizárt, hogy a Tisza jelöltjeit a technológiai fejlődés és a mesterséges intelligencia mentheti meg ettől a kínos helyzettől. Magyar Péter, Tisza egykori bizalmasa, aki új pártot alapított, a KözBeszéd című műsorban az AI nyújtotta végtelen lehetőségeket boncolgatta a választási kampányok világában: „Csinálok rólad egy képet, mondasz két mondatot, és 39 dollárért gyakorlatilag legyártom azt az AI videót, ami a kampánybeszéded. Ezt ugyanígy 39 dollárért 106 emberrel megcsinálhatom. Az emberek pedig nem is fogják észrevenni a különbséget.”
Jelenleg csak annyit mondhatunk, hogy a Tisza párt vízválasztó pillanatai, az apadás és áradás folyamatai, valamint a szervezettségük, erejük és esélyeik valódi megítéléséhez elengedhetetlen, hogy az embereik sikeresen rajthoz álljanak. A kulcskérdés az, hogy hányan, pontosan kik és mikor tudják megkezdeni a versenyt az egyes egyéni választókerületekben, miközben a Fidesz-KDNP jelöltjei már tavasz óta gőzerővel kampányolnak.
Ugyanakkor abban biztosak lehetünk, hogy az ország nem fog minimum 53 Ruszin-Szendi Romulusz megválasztani, még akkor sem, ha mind az 53 Romulusz legyőzi a maga Tommyboyait.
A szerző jogász, újságíró, a Köztér című műsor alapítója.
A véleménycikkek nem mindig tükrözik az Index szerkesztőségének hivatalos álláspontját.
