"Az elátkozott család: az élet megtestesítője" – egy különleges díszbemutató zajlott a Komáromi Jókai Színház színpadán. A rendezvény fényképekkel gazdagon illusztrálva mutatja be az esemény varázsát és a közönség reakcióit. | ma7.sk

Jókai Mór 1858-ban megjelent regényével indult el a nagy komáromi történetek sorozata, amelyben a szerző hangsúlyozta: "Az elátkozott család maga az élet." Ezzel a mondattal mélyen átitatta a történetet, amely a sors és a családi kapcsolatok bonyolult szövevényét tárja elénk.

Varga Emese, az előadás dramaturgja, a lenyűgöző és tartalmas Kulisszákban így fogalmazott: "Az új színpadi adaptáció a valóság, az igazság és a képzelet határvonalainak közelségére, átjárhatóságára és elmosódására épít, mind dramaturgiájában, mind tematikájában. Nem csupán azért, mert Jókai látomásait színpadi jellé alakítja, keretbe foglalja az érzelmek túlcsordulását, és továbbgondolja a kibontatlan, be nem fejezett történetszálakat, hanem mert a cselekmény lehetőséget ad e három fogalom ütköztetésére. A három középkorú férfi – az idősebb Malárdy, Gutai és Kadarkuthy – mindegyike egyedi nézőpontot és hitrendszert képvisel, melyek feszültséggel telítve találkoznak egymással a történet során."

Ha a vallási feszültségek szempontjából közelítjük meg, ezt a két és fél órás művet úgy is felfoghatjuk, mint a katolikus, protestáns és pogány (vagy legalábbis az egyházon kívüli nézőpont) ellentéteinek küzdelmét. Ugyanakkor értelmezhetjük a politikai realitás és a megkövesedett teológiai dogmák harcaként is, amely során a sors fintorai és a véletlenek játéka folyamatosan alakítja az eseményeket.

Az előadás visszarepít minket az 1756. évi nagy földrengés időszakába, s megörökíti a katolikus és a református gyülekezet belső háborúját. Míg vészhelyzetben e két nagy közösség egymást segíti, annak rendeződése után, ismét egymásnak feszül. A katolikus Malárdy Ferenc Xavér alispán (Gál Tamás) az Úr kiengesztelésél engedélyt ad egy rögtönzött protestáns fatemplom építésére, de ahogy halványul a katasztrófa emléke, máris le akarja bontatni az épületet, sőt, ő maga kezdi a rombolást. Emiatt a református lelkész, Gutai Thaddeus lelkész (Mokos Attila) elátkozza őt és az egész családját. Majd a két család utódainak, akik nem kérnek atyáik háborújából (sőt, az ellenséges család sarjai között szerelem is szövődik), e terhet hordozva kell megtalálniuk saját boldogulásuk útját.

„A valódi drámai vétség abban rejlik, hogy Isten nevében olyan dolgokra kényszerítik az embereket, amiket ők nem kívánnak. Nem ismerhetjük Isten szándékait, de azt tudjuk, hogy nem örül, ha a nevét felhasználják a manipulációra. Mégis, egyesek önhittségből, ambícióból vagy hiúságból maguknak tulajdonítják azt a jogot, hogy Isten nevében beszéljenek és cselekedjenek” – hangsúlyozza a rendező.

"Messzire vezető gondolat, hogy mit jelent a Tízparancsolat, vagy azok a spirituális törvények, amelyek irányítják az életünket, és ezek nevében hivatkozhatunk-e bármire, ami a másik ember szabadságát korlátozza. Van-e joga ehhez bárkinek? Jókai ez ügyben markáns állásfoglalást tesz. Azt mondja, hogy nem. És ettől aztán különösen érzékennyé válik a történet, miközben láthatóan van spirituális kerete, háttere. Nagyon sok mindent mozgat valamilyen felsőbb erő, amit Arisztotelész úgy nevezett, hogy a "szükségszerű véletlen". Alapvetően mégis egy antropomorf történet, és az emberi egyéniség, az érzelmek szabadságát emeli ki."

A főbb szereplőket a két említett Jászai Mari-díjas művészen kívül Szebellai Dániel (Gutai Lőrinc), Gál Sára e. h. (Gutai Lilla), Holocsy Krisztina (Gutai Friderika), Szvrcsek Anita m. v. (Malárdyné), Bukovszky Orsolya m. v. (Malárdy Hermina), Balla Barnabás m. v. (Malárdy Kálmán) és Molnár Xénia (Mákosné) alakítja. Kadarkuthy László bárót a szintén Jászai Mari-díjas Fabó Tibor formálja meg, míg Viktor fiát Matusek Attila, az új alispánt pedig Bajcsi András megtestesíti, akit Olasz István alakít. A történet további hajdani komáromi szereplőit Skronka Tibor, Szabó Viktor, Béhr Márton, Bernáth Tamás, Hostomsky Fanni és Nagy László kelti életre. A járókelők között pedig feltűnik Bernáth Áron m. v., Hegedűs Gertrúd, Kalocsányi Gábor m. v. és Pócs Barnabás m. v.

Az előadás zenei világát a neves brácsaművész, Lakatos Róbert m. v. álmodta meg, aki különleges hangzásával idézi meg a múlt Komáromjának hangulatát. A látványt Juraj Gráfel m. v. által megtervezett díszletek teremtik meg, míg a jelmezek látványos megformálásáért Papp Janó m. v. felel. A zenei anyag finomhangolásában Pálinkás Andrássy Zsuzsanna korrepetítorként, Madarász András m. v. a felvételek során, illetve Matusek Attila a mozgás dinamikájának csiszolásában segítette a csapatot. A produkció megvalósulását az Artis Jókai Polgári Társulás, a Bethlen Gábor Alap és az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatta, ezzel biztosítva a művészi munka kereteit.

Az állótapssal köszöntött ősbemutatót követő fogadás kezdetén Gál Tamás Jászai Mari- és Deszka-díjas színművész, a KJSZ igazgatója üdvözölte a megjelent vendégeket, köztük Tóth Lászlót, a Nemzetpolitikai Államtitkárság Felvidékért felelős osztályvezetőjét, valamint Csenger Tibort, Nyitra megye alispánját. Jelen volt továbbá dr. Molnár Attila és Keszegh Béla, Dél- és Észak-Komárom polgármesterei, valamint a Jókai 200 rendezvénysorozat társszervezői is, akik mellett az egyházak, a Magyar Szövetség és a Csemadok képviselői, valamint különböző oktatási és kulturális intézmények, polgári társulások vezetői is megtisztelték a rendezvényt. Nem utolsósorban a színház támogatóit is üdvözölték, köztük néhány önkormányzat képviselőit. Gál Tamás ezután felkérte az Összetartozás Városának két polgármesterét, hogy osszák meg ünnepi gondolataikat a jelenlévőkkel.

- fogalmazott Keszegh Béla.

A KJSZ vezetősége iránti elismerését is kifejezte, amiért csatlakoztak a Jókai-emlékév gazdag és sokszínű helyi rendezvénysorozatának megszervezéséhez. Kiemelte néhány izgalmas eseményt és attrakciót, amelyek a közelgő bicentenáriumi ünnepségek során várhatóak, és amelyekről már korábbi cikkünkben is tájékoztattuk olvasóinkat.

"Örömmel szeretnénk bemutatni Jókai műveinek gazdag sokszínűségét és relevanciáját, valamint azt, hogy gondolatai miként rezonálnak a mai világban – kétszáz év távlatából is megállják a helyüket. Kérem, ne siessenek haza! Beszéljük meg együtt a látottakat és hallottakat a produkció során, és élvezzék a rengeteg finomságot, hiszen Jókai nemcsak a szavakat, hanem a gyönyörű hölgyeket is nagyra értékelte! Ráadásul Bott Frigyes borász elkészítette Jókai kedvenc borát, a háromféle borból készült Kastélyost is – ezt mindenképp kóstolják meg!" – mondta, majd átadta a szót a túlparti kollégájának.

"Az előadás kapcsán egy érdekes gondolat fogalmazódott meg bennem: mennyire megnyugtató, hogy sem Észak-, sem Dél-Komáromban nem várnak ránk választások a közeljövőben, ellentétben a produkcióban bemutatott helyzettel. Szeretetteljes gratulációmat fejezem ki Gál Tamásnak, aki nemrégiben újabb ötéves színházigazgatói megbízást nyert el. Kívánom, hogy a Jóisten sok erővel és egészséggel támogassa őt a feladatainak teljesítésében!" - mondta.

Azt is megosztotta, hogy a másik oldalon számos észak-komáromi lakossal találkozott a magyar állampolgárság megszerzése alkalmából. Ezen ünnepélyes pillanatokban az ember szinte beleborzong a meghatottságba, ami körülveszi, és elgondolkodik arról, mit is jelent valójában magyarnak lenni.

"Mindig hangsúlyozom, hogy ezt a legjobban a külföldön élő honfitársaink tapasztalják meg... A ma esti előadás is gazdagította a komáromiság és a magyarság élményét, amiért szívből hálásak vagyunk! Bízom benne, hogy minél többen megnézik, hogy ők is részesei lehessenek ennek a különleges érzésnek! Isten áldja a Komáromi Jókai Színházat, és Isten áldja meg Komáromot, mint egyet!" - zárta gondolatmenetét dr. Molnár Attila.

Végül Csenger Tibor, Nyitra megye alelnöke leszögezte: a látott előadás nagyon kifejezte azt, hogy valamikor miről is szólt az alispánság. Hozzátette: jelenleg kissé más az alispánok hatásköre.

- fejtette ki.

Majd rámutatott, hogy Komáromban több intézményt és utcát is elneveztek Jókairól, aki igazi komáromi polgár volt. Leszögezte: a bemutatott előadás méltó tisztelgés volt Jókai és gazdag munkássága előtt. Végül a színtársulatnak azt kívánta, hogy a következő öt évben legalább ilyen és ehhez hasonló, telt házas előadásokat készítsen, ezzel növelve a nézőszámot is. "Más magyarlakta településekről is sokan jöjjenek el a komáromi előadásokra, töltsék meg nézőkkel ezt a színházat...!"