A magyar édesség, amely a világ elitjéhez tartozik, egyre nehezebb kihívásokkal néz szembe.
Ha szeretnéd megosztani a cikket, egyszerűen kattints ide, vagy másold ki ezt a linket és küldd el: https://demokrata.hu/magyarorszag/keseru-csokolade-925298/
A csokoládé izgalmas története Latin-Amerikában gyökerezik, körülbelül Kr. e. 2000 táján, amikor a maják a kakaót már az istenek ajándékaként tisztelték. Az első kakaóbabot Hernán Cortés, a spanyol hódító, 1528-ban hozta el Európába. Eleinte keserű íze miatt inkább gyógyszerként használták, mintsem desszertként. A korabeli feljegyzések szerint a kakaó jótékony hatással bírt az immunrendszerre, a termékenységre, sőt, még az emésztést is segítette, miközben fokozta a szellemi teljesítőképességet. A csokoládé igazi népszerűsége akkor kezdődött, amikor egy mexikói apáca a keserű kakaót mézzel, fahéjjal és nádcukorral ízesítette, így egy édes, vonzó édesség született. 1706-ban John Stevens már annyira elterjedtnek találta a csokoládét, hogy a szótárában csupán annyit írt róla: "Jól ismert, így nincs szükség egyéb magyarázatra." Az európai csokoládégyártás első üzemét 1728-ban az angliai Bristolban alapították, Magyarországon pedig 1883-ban, a pesti Szentkirályi utcában kezdődött el a csokoládégyártás Stühmer Frigyes vezetésével. Az ő nevét sok más, az édességiparban sikeres hazai név kísérte, mint például Kugler Henrik, Gerbeaud Emil, Hauer Rezső, Julius Meinl és a Stollwerck testvérek, akik mind hozzájárultak a csokoládé kultúrájának gazdagításához hazánkban.
Nem véletlen, hogy az 1900-as évek elején a magyar kávéházi kultúra igazi fénykorát élte, Budapest pedig a kontinens élvonalába emelkedett. Ekkor születtek olyan cukrászati remekművek, mint a híres dobostorta, a dekadens rigójancsi és a különleges konyakmeggy. A II. világháború következtében bekövetkezett gazdasági válság és az azt követő bezárások, valamint államosítások idején azonban a nagyipari csokoládé korszaka vette kezdetét. Ekkor a vásárlók főként átlagos minőségű édességekhez férhettek hozzá, mindez szigorúan ellenőrzött keretek között zajlott.
A rendszerváltást követően hazánkban is megjelentek a multinacionális cégek, amelyek célja a helyi piacok felvásárlása volt, hogy saját országukban készült édességeikkel áraszthassák el a magyar vásárlókat. Érdekes és figyelemre méltó, hogy a magyar márkanevek – mint például a Tibi csoki, a Győri édes vagy a Dunakavics – mindeközben megőrizték identitásukat, így némileg megtévesztve a gyanútlan vásárlókat. A multinacionális cégek térnyerésének ellensúlyozására 2011-ben indítottuk el először a budapesti Édes Napokat, ahol kizárólag hazai kézműves termékekkel találkozhattak a látogatók. A rendezvény óriási sikert aratott, sokan felfedezték, hogy a csokoládéban nemcsak a mennyiség, hanem a minőség is kulcsszerepet játszik – emeli ki Rebrus Csaba, a Magyar Csokoládé és Édesség Szövetség (Csésze) elnöke, aki a hazai cukrászok, csokoládékészítők és édességkészítők érdekeit képviseli.
Az Édes Napoknak is köszönhető, hogy a 2010-es évek elejére úgy tekinthetünk, mint az újkori magyar "csokoládéforradalom" időszakára, amikor is egymás után nyíltak az újabb és újabb csokoládé-manufaktúrák, amelyekben számtalan ízzel és formával kísérleteztek. Ezek a kísérletek pedig eredményre is vezettek, hiszen a jellemzően családi kézben lévő vállalkozások manapság is egymás után hozzák el a díjakat a legrangosabb nemzetközi megmérettetésekről, amelyekkel nem túlzás azt mondani, hogy a magyar kézműves csokoládé a világ élvonalába került. A kiskunlacházi Demeter család 2012-ben alapított Demeter Chocolate Kft.-je számos elismerés mellett az Irsai Olivér szőlőpálinkás bonbonjával 2019-ben elnyerte például az International Chocolate Awards aranyérmét és egy különdíját, majd csillagot kapott a gasztronómia Oscarjaként is számon tartott londoni Great Taste Awardson; a 2013-ban családi vállalkozásként induló szigetszentmiklósi Sweetic Beriolett elnevezésű bonbonja 2019-ben lett világelső a Great Taste Awardson; míg a komáromi Zax kézműves csokoládéműhely passiógyümölcsös bonbonja a Great Taste Awards 2022-es versenyén a töltött csokoládé kategóriájában diadalmaskodott. De említhetjük a Szeleczky-Takács Viktória fémjelezte Fabricot is, amely eddig több mint 27 különböző elismerést kapott a világ csokoládéversenyein, köztük a 2017-es londoni Academy of Chocolate Awardson, ahol a kávés-kumkvatos ecuadori étcsokoládéval arany díjat nyert.
A hazai csokoládépiac egyik legnagyobb innovátorának számít a Mészáros Gábor által 2010-ben alapított ChocoMe, amely az évek során egy egyszemélyes vállalkozásból egy dinamikusan fejlődő, 30 fős csapattá alakult. Az elmúlt másfél évtized alatt a cég 124 nemzetközi szakmai elismerést zsebelt be, és évente körülbelül száz tonna csokoládét gyárt. Termékeikkel már közel 30 országban jelen vannak, a távoli Kanadától egészen Japánig. Legújabb büszkeségük az ősszel bemutatott Atelier-kollekció, amelynek csokoládéi és drazséjai a bean-to-bar (kakaóbabtól a tábláig) eljárás segítségével készülnek. Ez azt jelenti, hogy a csokoládé alapanyagait nem vásárolják készen, mint a világ legtöbb csokoládégyártója, hanem maguk állítják elő a legkiválóbb kakaóbabokat felhasználva, amelyek Venezuela, Nicaragua, Tanzánia és Madagaszkár különleges ültetvényeiről származnak.
Mészáros Gábor, aki közgazdászként kezdte pályafutását, 2017 óta több mint harminc kakaóbab-ültetvényt látogatott meg, ahol nemcsak a legextrább és legkiválóbb minőségű kakaóbabokat szerezte be, hanem mélyebb betekintést nyert abba is, hogy mi szükséges ahhoz, hogy prémium kakaóbab teremjen. Ezt követően a szüretelt babokból hogyan készíthető ízletes csokoládé – meséli a csokoládékészítés iránti szenvedélyéről. A bean-to-bar filozófiája szerint a babokat közvetlenül a termelőktől vásároljuk meg, majd a teljes csokoládékészítési folyamatot házon belül irányítjuk. Csokoládéink csak a legfinomabb kakaóbabból és egyetlen más összetevőből, a nádcukorból készülnek. Ennek ellenére képesek vagyunk a csokoládéinknak olyan különleges ízprofilokat adni, amelyek a kakaóbab egyedi genetikájából fakadnak. E ritka és drága alapanyag beszerzése nem könnyű, hiszen csak a legkiválóbb csokoládékészítők számára elérhető.
Miközben a ChocoMe mára világszerte ismert márkává nőtte ki magát, Mészáros Gábor álma, hogy a csokoládékészítés legmagasabb szintjére érjen el, valójában az ősi technikák újraélesztésével és az alapokhoz való visszatéréssel valósulhat meg az Atelier keretein belül.
Ezeket a tényezőket figyelembe véve jogosan feltételezhetnénk, hogy a magyar kézműves csokoládék, amelyek rendre nemzetközi elismerésekben részesülnek, itthoni szinten is megkapják a szükséges támogatást. A valóság azonban sajnos nem ennyire kedvező. Annak ellenére, hogy a prémium minőségű csokoládék egyre inkább a gasztroturizmus népszerű célpontjává válnak, az állami támogatás hiánya miatt sok magyar csokoládé-manufaktúra kénytelen volt feladni a küzdelmet és bezárni kapuit. A kakaóbab ára az elmúlt évben drámaian megnőtt, a kedvezőtlen időjárás következtében háromszorosára emelkedett, miközben a rezsiköltségek és a munkaerő ára is emelkedett, ami sokak számára megoldhatatlannak bizonyult.
Miközben a nemzetközi versenyeken a magyar csokoládé páratlanul kiemelkedett, több érmet nyerve, mint a volt szocialista országok összes csokoládéja együttvéve, a kézműves édesipar jelenleg súlyos gondokkal küzd, hiszen semmilyen állami támogatást nem élvez. Egyre több manufaktúra kénytelen bezárni, mivel a minőségi csokoládé előállítása horribilis költségekkel jár. A helyzet nem jobb a kisebb, családi vállalkozásként működő cukrászdák számára sem - figyelmeztet Rebrus Csaba. Szerinte most érkezett el az a kritikus pillanat, amikor elkerülhetetlen a kormányzati beavatkozás. A kérdés már csak az: vajon a kormány valóban szándékában áll megmenteni vagy hagyni, hogy összeomoljon a magyar élelmiszeripar azon szegmense, amely az elmúlt másfél évtizedben kizárólag sikereket hozott az ország számára?
A csokoládé világában még rengeteg lehetőség rejlik. Míg Európában egy átlagos fogyasztó évente körülbelül hat-hét kilogramm csokoládét fogyaszt, a Távol-Keleten ez a szám csupán tíz dekagrammra rúg. Azonban a térségben is felfigyelnek a nemzetközi trendekre, és igyekeznek követni azokat. Így várható, hogy egy idő után a távol-keleti országok, köztük Kína is, felfedezik a prémium csokoládék világát. A ChocoMe, amely a legjobb húsz csokoládémárka között szerepel, nagy eséllyel felkelti majd a figyelmet, ami nemcsak a fogyasztói szokásokat formálhatja, hanem országmarketing szempontjából is kedvező hatással lehet.
Bár Európában sokan a svájci és belga csokoládét tartják a legjobbnak, érdemes észben tartani, hogy az alapanyagokat mindenki ugyanonnan szerzi be, hiszen sem Svájc, sem Belgium nem rendelkezik kakaóbab-ültetvényekkel. Ezért ahhoz, hogy valaki kiváló csokoládét alkothasson, és a világ élvonalába kerüljön, három alapvető dologra van szükség: szaktudásra, kreativitásra és hatékony marketingre. A magyar csokoládékészítők mindhárom területen kiemelkednek, csupán egy kis támogatásra lenne szükségük, hogy megmutathassák: a magyar csokoládé nemcsak a mai piacon, de a jövőben is a legjobbakat között foglal helyet!
